• Nagyszülőnek lenni a világ egyik legizgalmasabb élménye.
• Eközben viszont világszinten csökken a születésszám, sokan tudatosan nem vállalnak gyereket.
• Emiatt aztán egyre többször kerül a közbeszédbe, hogy a nagyszülőség elmaradása gyakorlatilag gyászfolyamat. De akkor is lehet értelme idősebb éveinknek, ha nincsen unokánk.

Negyvenes nőként, ha szeretnénk kisbabázni, szülhetünk még utoljára, ezzel újabb 18 évre kimerítve a babázási igényünket. Aki viszont nem szeretne ilyen későn anyává válni, az élvezi, hogy a saját gyerekei egyre nagyobbak, egyre kevesebb gondot okoznak, már nem kell biliztetni, etetni, a felsősök már maguktól reggel elmennek az iskolába, és aztán hazajönnek, sőt még szendvicset is tudnak maguknak készíteni.

Egyre több időnk marad munkára, hobbira, a párkapcsolatunkra, a kiteljesedésre. Emiatt nem a szaporítószerveink és az örökítőanyagunk vannak fókuszban. Csakhogy amint elérkezik a változókor, amelynek eredményeként örökre elveszítjük a gyereknemzés képességét, kétségbeesünk.

Haszontalannak és üresnek érezhetjük magunkat, hiszen testünk részben egy jól felépített babagyártó gép, ami ezt a fontos funkciót örökre maga mögött hagyja. Aggodalmak sokasága talál ránk azon kezdve, hogy vajon vonzóak vagyunk-e így még a férfiaknak, azon túl, hogy mi lesz a családunkkal, a mi águnkkal, vajon folytatódik-e a vérvonalunk, örökli-e még valaki a mi édesanyánk szemét? Ha már mi nem tudunk több utódot a világra hozni, mi biztosítja, hogy a családunk fennmarad? Ekkor jut eszünkbe, hogy hát persze, az unoka.

Ne nyaggassuk a gyereket unokáért!

Csakhogy míg évtizedekkel ezelőtt a nők viszonylag korán családot alapítottak és több gyereket is szültek, addig mostanra a fiataloknak eszük ágában sincs szülővé válni. A statisztikák szerint 2021-ben az 50 éves és idősebb felnőttek valamivel több mint felének volt legalább egy unokája, míg 2014-ben ez az arány még közel 60 százalék volt.

A tendencia egyértelmű: egyre kevesebb gyerek születik világszerte. A születésszám csökkenése közepette egyre több felnőtt állítja azt, hogy különböző okok miatt nem valószínű, hogy valaha is lesz gyereke, ez pedig ugye azt is jelenti, hogy sokkal kevesebb nagyszülő él majd ezen a világon.

Fontos, hogy ne hibáztassuk a gyerekeinket azért, mert nem váltunk nagyszülővé, nem lett unokánk (Fotó: Getty Images)

Miért nem születnek gyerekek?

A teljesen egészséges fiataloknál is kitolódott a kamaszkor, a rossz anyagi körülmények miatt sokan az egyetem vagy főiskola alatt is kénytelenek otthon lakni, utána pedig a karrierépítésre és az élményszerzésre koncentrálnak. Ha párkapcsolatban élnek, akkor is nagyon odafigyelnek a fogamzásgátlásra, mert a gyerekvállalást maximum a harmincas-negyvenes éveikre tervezik, ha egyáltalán. Őket valóban aggasztja a világ jelenlegi alakulása és a klímaváltozás.

Egyre többen döntenek tudatosan a gyerekmentes élet mellett különböző okokból, vagy nem találják a megfelelő párt harmincasok évesen sem.

Akik pedig szülnek, gyakran tényleg már csak az utolsó pillanatban vágnak neki a kalandnak. Leendő nagyszülőként ne kövessük el azt a hibát, hogy unokáért nyaggatjuk a gyereket. Ő nem a mi kedvünkért szül, nem a mi testünket áldozza fel érte, nem a mi anyagi lehetőségeink állnak majd rendelkezésére. Nincs jogunk rendelkezni a jövője felett még akkor sem, ha szinte parancsnak érezzük, hogy a családnak fenn kell maradnia generációról generációra.

Kapcsolódó: 3 csillagjegy, akikből a legjobb nagyszülő válik

El kell gyászolnunk a szülői és nagyszülői szerepeket

Ha a gyerekünknek nem lehet utódja, vagy nem is akar családot vállalni, az bizony számunkra egy gyászfolyamat. Ezt persze nem szabad vele éreztetnünk, ez a saját álmaink elengedéséről, átalakításáról szól, ez a mi ügyünk, a mi fájdamunk és nem az övé. Igen, hónapokba telhet belenyugodni, hogy hiába nézegetjük a családi fényképeket, nem lesz következő babafotó, aminél azt találgathatjuk, hogy a kicsi melyik nagyszülő vagy dédszülő vonásait viseli magán.

A féltve őrzött régi takarókat, játékokat, apró ruhákat nem fogja használni senki.

A bennünk lévő szülői, nagyszülői érzéseket azonban nem kell teljesen elengednünk, inkább használjuk fel!

Ha a saját unokánkat nem dédelgethetjük, akkor tegyük ezt a máséval! Rengeteg rokon vagy ismerős fiatal család küzd azzal, hogy a nagyszülők még dolgoznak, és nem tudnak vagy nem akarnak segíteni a gyerek körül. Ajánljuk fel a segítségünket, olvassunk mesét óvodásoknak, szervezzünk jótékonysági programokat árvaházaknak, állítsunk össze karácsonyra cipősdoboznyi ajándékokat, keressük azokat a lehetőségeket, amelyektől ismét hasznosnak érezhetjük magunkat.

A bennünk élő gondoskodó szülő nem tűnt el, csak átalakul. Nem csupán a géneket lehet továbbadni, de a szeretetet, a gondoskodást, a régi családi történeteket és meséket is. A szívünkben is lehetünk nagyszülők, akik boldoggá varázsolják egy-egy gyerek életét.

Repül az idő? De még mennyire! A 2000-es évek lázadó sztárja is nemsokára nagyszülő lesz.

Kiemelt kép: Getty Images