„Ön szeretné, ha ezt a könyvet akár a felesége, akár a szolgái elolvasnák?” – így szólt az angol jogtörténet egyik leghíresebb kérdése. Mervyn Griffith-Jones ügyész, aki korábban a nürnbergi perben emelt vádat a nácikkal szemben, ismét a megfélemlítésre játszott. Griffith-Jones három évtizeddel a szerző, D. H. Lawrence halála után a Penguin Books ellen indított harcot, amiért kiadta az eredeti címen Lady Chatterley Lover című regényt.
A kérdés azonban nevetést váltott ki a nőket és munkásokat is felvonultató esküdtek tagjai között, 1960-ra ugyanis csupán néhány angol család alkalmazott bentlakó cselédet. Történelmi pillanat volt ez, amelyben a viktoriánus korból eredő obszcenitás törvény összecsapott a műveltség és a választójog kérdésével. Amikor a megcsontosodott korabeli éthoszról kíméletlenül lerántották a leplet. A brit burzsoázia lúdbőrzött, a nép pedig fellélegzett.
Az irodalom egyik legvitatottabb műve
A már addig is radikális és erősen szexuális jellegű műveiről ismert brit szerző, D. H. Lawrence 1928-ban adta ki a Lady Chatterley szeretője című regényét, két évvel azelőtt, hogy elragadta volna a tuberkulózis. Utolsó könyve az angol irodalom egyik legvitatottabb műveként vált ismertté. A ma már klasszikus regény egyben
a szexuális forradalom előfutára is lett, mert durván ledöntötte a tabukat.
Olyan természetességgel jelenik meg a könyvben a szerelem, a nyers erotika, a vágyakozás, a női szexualitás, a trágárság, hogy a botrány borítékolható volt. Hogyan lett a kultúrtörténet elévülhetetlen része a betiltott könyv, amely látványos fityiszt mutatott a viktoriánus kor társadalmi szabályainak?
Lady Chatterley és a puritán erkölcs
D. H. Lawrence egy szénbányász fiaként nőtt fel a munkásosztálybeli Nottinghamshire-ben, és meglehetősen hamar szembeszegült a társadalmi normákkal. Ez a gondolkodás gyönyörűen áramlik a regényben, amelynek párbeszédei, kendőzetlen erotikája teljességgel elképzelhetetlen volt a 20. század eleji Angliában.
A Lady Chatterley szeretője a szenvedély regénye, amely a modern irodalomban elsőként ábrázolja szókimondóan a testi szerelmet. Az arisztokrata Constance és a férje birtokán dolgozó vadőr, Mellors heves szerelmi viszonya minden szinten botrányt kavart: a nyílt szexualitás mellett bírálni merészelte a brit társadalom merev osztálystruktúráját is.
Lawrence ugyancsak támadta kora burjánzó iparosodását, miközben azt feszegette, hogy
az emberiség baja a mély kapcsolódások hiányából fakad.
Abból, hogy nem engedjük szabadjára az érzelmeket, az érzékeket, nem engedjük meg magunknak a gyöngédséget.
Constance orgazmusára és Mellors buja érzékiségére azonban nem állt készen az 1920-as évek Angliája, noha a felszín alatt elemi erejű változások indultak el. A női emancipáció, a háború utáni társadalmi feszültségek, az új vallási és filozófiai irányzatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a provokatív regény időszerű legyen.
A csipkekesztyű lehúzása azonban nem ment egyik napról a másikra.
Trágár, pornográf, ki olvas ilyet?
A Lady Chatterley szeretője először magánnyomtatásban jelent meg Olaszországban 1928-ban, ahol Lawrence ez idő tájt élt, ezt követte egy évvel később a francia kiadás.
Az azonnali felháborodást kiváltó könyv iránti keresletet nem lehetett láthatatlanná tenni,
a cenzúrázott változatok az 1930-as évek elején a könyvesboltok polcaira is eljutottak.
„A jelen változat természetesen kihagyja azokat a részeket, amelyek bizonyos négybetűs angolszász szavak használatával és a szerelem fizikai aspektusainak kendőzetlen megjelenítésével lehetetlenné tették a Lady Chatterley szeretőjének eredeti formájában való megjelenését ebben az országban” – így írt a könyvről 1932-ben a The New York Times.
Még ugyanebben az évben több ezer cenzúrázatlan másolatot foglaltak le a lengyel hatóságok, mielőtt Varsóba érkeztek volna. A könyveket végül több oldal eltávolításával árusították.
1959-ben Amerika-szerte címlapokra került a regény, amikor az egyik kiadó úgy döntött, hogy a teljes, eredeti kiadást jeleníti meg vulgáris szavakkal és Constance orgazmusaival együtt. Az obszcenitás elleni törvény még javában hatályban volt, így a példányokat lefoglalták. A Grove Press viszont a per mellett döntött, és az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elé terjesztették.
A kiadó győzelme mérföldkő volt a cenzúra terén az Egyesült Államokban. Egy évvel később, 1960-ban érkezett el a fordulat Angliában is, amelyben a cikk elején említett per zajlott. A Penguin Books foggal-körömmel védte álláspontját, hogy
Lawrence műve nem pornográf, hanem egyszerűen az emberi lélek és az emberi kapcsolatok valóságos, őszinte bemutatása.
A bíróság végül ebben az esetben is úgy döntött, hogy a könyv jogszerűen forgalmazható. Az Atlanti-óceán mindkét partján meghozott döntések együttesen vízválasztót jelentettek kulturális és társadalmi szinten, és megágyaztak a hatvanas évek szabadgondolkodó szellemiségének.
Tabudöntő regények a házasság nehézségeiről.
A regény ma is időszerű
Az egykor tiltott regény és a belőle készült filmadaptációk szakadatlan sikere túlmutat a puszta erotikán. Hogy időtálló remekművé válhatott, annak köszönhető, hogy tökéletesen tükrözte a puritán erkölcsök és társadalmi mércék által okozott frusztrációt. Hogy képes volt kihangsúlyozni:
az elnyomott vágyak és az elfojtott érzelmek pusztító hatással lehetnek az emberek életére.
Az állandó osztályharc árnyékában élők úgy olvashatták az erotikus regényt, hogy közben saját vágyaikkal, dilemmáikkal szembesültek.
A Penguin Books győzelme után szinte azonnal milliós példányszámban kelt el a regény. Az 1961-es második kiadást annak a tizenkét esküdtnek dedikálta a kiadó, akik a nem bűnös verdikttel lehetővé tették, hogy a nagyközönség elolvashassa D. H. Lawrence utolsó regényét. Csipkekesztyűben vagy anélkül.
Rendeld meg ingyenes házhoz szállítással a Nők Lapja A 100 legjobb könyv bookazine-t, hogy megtudd, melyek voltak az elmúlt egy év legjobb regényei, gyerek- és ifjúsági könyvei!
Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk!
Kiemelt kép: Fotó: Evening Standard/Hulton Archive/Getty Images