• Divat manapság megszólni azt, aki bevallja: partnerre vágyik. Pedig mi sem természetesebb ennél. 
• Egy jó kapcsolat ráadásul fizikai és mentális egészségünket is erősíti. 
• Párkapcsolatot pedig csak az talál, aki keres is. 

Manapság egyre több olyan cikkbe, hozzászólásba és véleménybe futhatunk bele, ami egyenesen becsmérli azokat a nőket (és férfiakat), akik vállalják, hogy párkapcsolatra vágynak. Mi több, hajlandóak aktívan tenni azért, hogy megtalálják következő társukat. Randikra járnak, esetleg társkereső-oldalakon is fent vannak, és nem titkolják, hogy egy kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló, harmonikus kapcsolatban akarnak élni. Hogyan válhatott a világ olyan hellyé, ahol ez a teljesen érthető és zsigeri vágy ciki, sőt, letagadni való lett?

„Mit is képzel?! Az ő korában?!” „Milyen kétségbeesett!” „Miért nem tud egyedül boldog lenni?” „Biztos társfüggő!” Van olyan, aki még soha nem találkozott ilyen mondatokkal – akár az online, akár az offline életében? Azon kívül, hogy ezek rendkívül bántó ítéletek, nem lehet nem kihallani belőlük némi keserűséget, gátlásosságot és, megkockáztatjuk, talán egy kis irigységet is. Hiszen miért is zavar valakit, hogy a szomszédasszonya, a munkatársa vagy egy teljesen idegen ember párban vagy egyedül, esetleg épp a kettő között, keresgélve él?

És mennyivel méltányolandóbb dolog (az ítélkezésnél mindenképp) felnőtt ember módjára tenni a saját boldogulásunkért, felállni a sokadik kudarc után is, leporolni magunkat, és ismét megpróbálni. Hiszen gyermekeinket épp erre a típusú viselkedésre tanítjuk – legyen szó iskoláról, sportról, ismerkedésről.

Magunktól miért olyan nehéz ugyanezt elvárni, vagy akár csak elfogadni is, ha párkeresésről van szó?

Megszóljuk Charlotte Yorkot a Szex és New York első évadaiban, amiért reménytelen romantikusként kergeti az igazit a nagyváros minden utcáján, majd mégis irigykedünk rá, mikor végre megtalálja a boldogságát Harry Goldenblatt mellett? Emlékezzünk, őt milyen keményen bírálták barátnői, akárhányszor kibukott belőle, hogy igenis párban képzeli el az életét.
Szerintünk sokaknak jót tenne, ha felébresztenék belső Charlotte-ukat. És most el is mondjuk, miért!

Kapcsolódó: A társfüggőség egyébként valós probléma, itt írtunk róla korábban

Mire jó a szerelem? Ez tényleg kérdés?

Nos, mivel úgy látjuk, sokan kezdenek eltávolodni már magától az elképzeléstől is, felelevenítjük, miféle előnyökkel járhat, ha az ember nem burkolózik önként választott magányosságba.

1. Meghálálja a fizikai egészség

Mi is lehetne az egészségnél fontosabb? És bizony, számos tudományos kutatás kimutatta már, hogy a társas lét mérhetően egészségesebbé tehet minket. Ezzel összefüggésben pedig az is kiderült, hogy a magány jobban öregít a dohányzásnál.

Persze a szerelemhez nagy adag szerencse is kell, amire nehéz építeni.

Jó hír azonban, hogy nemcsak a párkapcsolat, hanem a barátságok és a rokoni kapcsolatok ápolása, de még a jótékonykodás is hasonló mértékben csökkentheti a szív- és érproblémák, a demencia és a gyomorbajok kialakulásának esélyét. 

2. A mentális egészségnek is jót tesz

Más kutatások azt is kifejtették, hogy egy harmonikus párkapcsolat a szervezet stressz-szintjét csökkenti, miközben az oxitocin-szintet növeli, a minket támogató partnerünktől kapott érzelmi támogatás hatására pedig sokkal inkább elkerülhet minket a szorongás és a depresszió, nőhet a megértettség-érzetünk, és értelemszerűen számos örömteli pillanatot élhetünk meg – olyanokat, amiket egyedül nem (vagy nem úgy).

3. Érzelmi fejlődésre sarkall

Egy igazán mély párkapcsolat emellett lehetőséget ad arra is, hogy rengeteget tanuljunk magunkról. Már csupán az, hogy valaki más (a társunk) nehéz helyzetekben is lát minket, felnyithatja a szemünket a káros működéseinkkel kapcsolatban. A változás első lépése pedig épp ez, a felismerés. Ennek hatására fejlődhet kommunikációs és érzelemszabályozási képességünk, illetve kompromisszumkészségünk is, amennyiben hajlandóak vagyunk tenni érte. És ezt az új tudást aztán az élet számos más területén is kamatoztathatjuk.

4. A szerelem megfiatalít

Igen, már említettük, milyen egészségi előnyökkel járhat, ha harmonikus párkapcsolatban élünk. Most azonban nem erre gondolunk, hanem arra, hogy a szerelem érzése nem korfüggő.

A mondat igazságtartalmának megállapításához elég csak megkérdezni egy-egy idősebb rokont vagy ismerőst. Mind elmondják: az érzés ugyanaz. Ugyanaz, mint amit az oviban vagy középiskolában éreztek, esetleg fiatal felnőttként vagy középkorúként. És persze, a lerágott csont: nem kerül pénzbe, bármikor betoppanhat, és nem diszkriminál. Egy univerzális csoda.

Tehát, miért is lenne ciki erre vágyni? Miért nézzük le azt, aki fejlődni akar? Aki kíváncsi? Aki képes remélni? Hinni? Hiszen még Johann Wolfgang von Goethe – akit semmiképpen sem neveznénk naivnak vagy butuskának – is úgy vélekedett, hogy

„szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon”.

Ugyanerről tanúskodik a világ legtöbb művészeti alkotása, a milliónyi dal, vers, festmény, film. Közöttük egyik legnagyobb kedvencünk, a Holt költők társasága is, mely kimondja: „a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.” Ne veszítsük hát el az emberségünket! Vagy legalább ne ítélkezzünk azok felett, akik ezen igyekeznek. Helyette akár fel is nézhetnénk rájuk…

Kiemelt kép: Getty Images

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!