• A kompromisszum az egészséges és sikeres párkapcsolat alapköve.
• De mikortól számít önfeladásnak a közös nevezőre való törekvés?
• Van 3 biztos jele, hogy túl sokat adunk fel önmagunkból. 

Minden párkapcsolatban eljön a pillanat, amikor feloszlik a rózsaszín fátyol, és olyan dolgokat is észreveszünk a partnerünkben, amelyeket addig nem vagy nem akartunk látni. Előbukkannak az idegesítő szokások, különcnek ható tulajdonságok, jönnek a szokatlan nézőpontok.

Amelyek eddig is ott voltak, de a dopaminködtől semmit nem láttunk. Az új ismeretek tükrében elő kell vennünk a legjobb tulajdonságainkat, mint a türelem és a kompromisszumra való készség. Utóbbinak különösen fontos szerep jut a párkapcsolatban, hiszen abban segít, hogy harmonikusan lavírozzunk a saját és a másik vágyai között.

A megalkuvás nem egyenlő a kompromisszummal

A kompromisszum jó esetben nem arról szól, hogy valamit feladunk a másik boldogsága érdekében. Inkább közös megegyezésről van szó, közös halmazról, ahol mindketten úgy érezhetjük, hogy figyelnek ránk.

Megértés, elfogadás és közös fejlődés – ha ezek fémjelzik a folyamatot, jó úton járunk.

Habár nem hangzik romantikusnak, a párkapcsolatnak is struktúrára van szüksége, pusztán az érzelmek egy idő után nem fogják működtetni. A hosszú távú boldogság érdekében tehát szükség van az egyetértésre egy elfogadó, szerető közegben.

De mi történik akkor, ha folyamatosan úgy érezzük, hogy feláldozzuk magunkat a partner kedvéért? A megalkuvás nem összekeverendő a kompromisszummal, hiszen nem a megegyezésről szól, hanem az egyoldalúságról. A kölcsönös tisztelet és empátia hiánya azonban egy idő után nem csupán a kapcsolatra, hanem a megalkuvó fél mentális egészségére is negatív hatással lesz.

A túl sok kompromisszum frusztráltsághoz vezethet (Fotó: Getty Images)

3 jel, hogy feláldozzuk magunkat a kapcsolatért

Óriási különbség van aközött, hogy elfogadjuk a partner tökéletlenségeit, vagy önmagunkat feladva a másik igényeinek próbálunk megfelelni. Az alábbi jelekre érdemes figyelni, hogy kiderüljön: méltatlan helyzetbe sodortuk-e magunkat a partner kedvéért.

1. Elégedettség helyett enerváltság

Az egészséges párkapcsolat az adok-kapok harmonikus egyensúlyán alapul. Elfogadjuk és támogatjuk egymást, segítséget nyújtunk és kérünk. Vállaljuk a hibáinkat és toleráljuk a partneréit. De ez csupán egy pontig lehetséges: ha úgy érezzük, hogy a kapcsolat működtetése érdekében belenyugszunk bizonyos helyzetekbe, egy idő után az elégedettséget felváltja a frusztráltság.

Klasszikus példa erre, ha valami miatt egyoldalúvá válik a kapcsolat. Ha mondjuk mindig mi figyelünk a praktikus teendőkre vagy mi gondoskodunk folyamatosan a másikról, előbb-utóbb enerváltak leszünk és kimerültek. Holott a párkapcsolati boldogság arról is szól, hogy örömmel teszünk meg dolgokat a másik kedvéért.

Tanácsos minél előbb felismerni az állapotot, mert később lehet, hogy már a kapcsolat fogja bánni. Egyértelmű határokat kell húzni, és érdemes tisztázni azt is, hogy ki mivel tud hozzájárulni a párkapcsolat működtetéséhez.

Kapcsolódó: Ezt az 5 hibát nem nézik el általában a nőknek egy párkapcsolatban

2. A másik viselkedésének igazolása

Az egyik legfeltűnőbb jele annak, hogy kompromisszum helyett áldozatot hozunk, ha rendszeresen kifogásokat találunk a másik viselkedésére. Habár mindannyiunknak vannak hibái, óriási különbség van az apróságok tolerálása és aközött, hogy valami teljesen ellenkezik a személyiségünkkel.

Nehéz gyerekkora volt – sokszor mondjuk ezt mások előtt az érzelmileg elérhetetlen partner védelmében, amiért nem képes minőségi kötődést kialakítani. De magunkban nagyon is frusztráltak vagyunk, hogy egyedül visszük a hátunkon a kapcsolat érzelmi részét.

A tartós boldogsághoz nélkülözhetetlen a közös jövőkép (Fotó: Getty Images)

A konfliktus eszkalálódása helyett tegyük fel magunknak őszintén a kérdést:

valóban hiszünk a kapcsolatban vagy csak nem akarunk egyedül maradni?

Ha a partnerünk nem képes vagy nem akar igazodni a mi igényeinkhez, érdemes elgondolkodni azon, vajon hosszú távon megfelel-e nekünk az együttlét.

3. A jövőkép hiánya

Saját céljai természetesen mindenkinek vannak, de egy jól működő párkapcsolatban azok beilleszthetők a közös tervekbe, a közös jövőképbe. Egymás támogatása részben arról szól, hogy

segítünk megvalósítani a másik vágyait, ugyanakkor nem tévesztjük szem elől a kettőnk majdani terveit. 

Ha megalkuszunk, a jövő jellemzően sivárnak tűnik, kietlen sivatagnak vagy sötét alagútnak. Tipikus példája a túl nagy áldozatnak, amikor a nő arra vár, hogy a férfi végre megállapodjon és az együtt töltött évek után megkérje a kezét. A nő pedig csak vár abban a reményben, hogy partnere megváltozik.

Akármilyen fájdalmasnak is ígérkezik a beszélgetés,

minél előbb érdemes tisztázni, hogy kinek milyen céljai vannak a kapcsolattal.

Mindenkinek joga van megélni a saját vágyait lehetőleg egy olyan partnerrel, akivel az alapvető célokban egyetértenek. A közös jövőkép hiánya minden esetben a szerelem sírásója.

A kompromisszum önkéntes döntés arról, hogy közösen szeretnénk működtetni a párkapcsolatot. Elköteleződés, hogy minden szinten keressük a megoldást a konfliktusra, miközben nem felejtjük el, hogy miért is jöhetett létre körülöttünk az a bizonyos rózsaszín köd.

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Kiemelt kép: Getty Images