A karácsonyellenesség mélyen gyökerezett a buzgó protestánsok körében, már az 1600-as évek elején is hangot adtak nemtetszésüknek a katolikusok heves ünneplését illetően. A skót protestáns egyház az 1560-as években is megkísérelte betiltani a karácsonyt, amit többé-kevésbé I. Jakab angol királynak sikerült visszaállítania az északi királyságban.

Ettől kezdve az angol puritánok egyre hevesebben tiltakoztak a karácsony jellege ellen, ami számukra nem más volt, mint egy „keresztény köntösbe burkolt pogány ünnep” – derül ki Stephen Nissenbaum történész A karácsonyi csata című könyvéből. Az első, apróbb korlátozásokat 1644-ben vezették be, aztán elérkezett 1647 júniusa, mikor is a parlament rendeletet fogadott el, amely hivatalosan eltörölte karácsony napját, mint ünnepnapot, és büntetést szabott ki azokra, akik továbbra is ragaszkodtak az ünnepi hagyományokhoz.

Történt ugyanis, hogy I. Károly király bukása a nasebyi csatában az Oliver Cromwell irányította, szélsőséges protestánsokat juttatta (ideiglenes) hatalomra, akik nem nézték jó szemmel a karácsonnyal járó mulatságokat. Az akkor még december 25-től január 5-ig tartó karácsonyra olyan böjtidőszakként tekintettek, amelyben nincs helye az italozásnak, az ünnepi ételeknek és az erkölcstelenül hangos dínomdánomnak.

Nem meglepő módon az új jogszabály rendkívül népszerűtlen volt, ám ez nem akadályozta meg a hatalmat abban, hogy elfogadják a karácsony korlátozására vonatkozó intézkedéseket – melyeknek elsődleges célja az volt, hogy megtisztítsák a nemzetet az olyan, szerintük hanyatló, giccses és túlzó hagyományoktól, mint amilyen „a keresztény hitet veszélyeztető karácsony” is.

Bár a történészek szerint maga Cromwell nem kezdeményezte a karácsony betiltását, hatalomra kerülése minden bizonnyal olyan intézkedések előmozdítását eredményezte, amelyek súlyosan korlátozták az ünneplést.

A karácsonypártiak nem hagyták magukat

Az új rendelet szerint a karácsonynak ugyanolyannak kellett lennie, mint egy átlagos hétköznapnak. A puritán nézetek azzal érveltek, hogy a Biblia sem szólította fel arra az embereket, hogy ily módon ünnepeljék Krisztus születését. A lakosság természetesen nem értett egyet: ahol csak tudtak, titkos karácsonyi istentiszteleteket, közös énekléseket és lakomákat csaptak.

Voltak, akik a lázadásnak nyilvánosan is hangot adtak:

dacból felakasztott magyalokból és hangos karácsonyi énekekből az utcán sem volt hiány ebben az igencsak sötét időszakban. Kétségtelen, hogy a lakosságnak elege lett a megszorításokból és a pénzügyi nehézségekből, amelyek a presbiteri rendszerből és a polgárháború következményeiből származtak. Ezért a szigorú szabályokat a legtöbb településen dacból hagyták figyelmen kívül. Norwich városának lakossága petíciót nyújtott be a polgármesternek, melyben a hagyományos karácsony megünneplésére szólították fel.

A metszeten Cromwell látható, amint parlamenti képviselők veszik körül 1653 körül (Forrás: Kean Collection/Getty Images)

A polgármester hivatalosan ezt nem engedélyezhette, ugyanakkor szemet hunyt a városban rendezett illegális ünnepségek felett. Canterburyben változatlanul megrendezték a szokásos karácsonyi sportmérkőzéseket, a legtöbb ház ajtaját pedig magyal és borostyán díszítette. A karácsony 12 napja alatti lázadozás aztán Kent megye egész területére kiterjedt.

Kapcsolódó: A Csendes éj története

A helyzet Suffolk megyében sem volt más, itt felfegyverzett férfiak járták az utcákat, arra kényszerítve a bolttulajdonosokat, hogy igenis maradjanak zárva. A zaklatott ünneplésnek aztán a fegyveres erők vetettek véget. De Ipswichben szintén karácsonyi zavargások zajlottak. Itt történt az időszak egyik legemlékezetesebb esete: meggyilkoltak egy tüntető férfit, aki történetesen a Karácsony nevet viselte.

A norwichi karácsonyi zavargások utóhatásai voltak a legerősebbek. A polgármester 1648 áprilisában idézést kapott Londonba, hogy magyarázatot adjon arra, miért nem tette szóvá a lakosság ünneplését. A tömeg fellázadt az idézés ellen, így a hatalom ismét bevetette a fegyveres erőket.

Az ezt követő zavargások során felrobbant a városi lőszertár, ami több mint 40 ember halálát okozta.

Ez előkészítette a terepet 1648-ban az angol polgárháború második szakaszának. Oliver Cromwell gyorsan reagált, és – nagy nehezen ugyan, de – csapatával sikerült levernie a királypárti lázadókat.

Miután a következő évben I. Károlyt kivégezték, valamelyest a népharag is csillapodott, és bár itt-ott továbbra is tartottak illegális karácsonyi miséket, egy halkabb, beletörődőbb időszak vette kezdetét. Egészen 1660-ig, I. Károly fia, II. Károly trónra lépéséig, aki a monarchia restaurálását követően ismét szabadjára engedte a karácsony palackba zárt szellemét.

Kapcsolódó: Tudtad? A világ legelső adventi koszorúján 24 gyertya égett

Kiemelt kép: Getty Images