Judy Garland 1939-es, kultikussá vált filmjének elején Dorothy zsémbes szomszédasszonya, Miss Gulch váratlanul boszorkánnyá változik, kísérteties, sikító nevetés közepette felpattan a seprűjére majd lobogó köpenyével tovaszáll a levegőben. Az emlékezetes jelenet aztán, mint tudjuk, egy viharos tornádóval folytatódik, amely elragadja Dorothyék házát és a kislányt egy káprázatos, mesebeli világba, Óz birodalmába repíti.
L. Frank Baum 1900-ban megjelent világhírű klasszikusa, az Óz, a csodák csodája a jó és a rossz mágikus hatalmát állítja szembe. A szerző történeteiben a boszorkányok különleges varázsképességekkel rendelkeznek, egy szabály van csupán, melyre még a jóságos Glinda is külön figyelmezteti a nyugatra készülő Dorothyt: míg az Északi és a Déli boszorkányok kedvesek és segítőkészek, addig a Keleti és a Nyugati boszorkányok gonosznak számítanak.
A történet folytatását persze mind ismerjük. Dorothy a Jó Boszorkánytól megkapja ezüstösen csillogó cipellőit és elindul a sárgaköves úton Smaragdvárosba, hogy Óz, a nagy varázsló hazarepítse a fekete-fehér Kansasbe. Útközben Dorothy újdonsült barátai, a Madárijesztő, a Bádogember és a Gyáva Oroszlán segítségével végül legyőzi az igazi gonoszt, és újból Emmi néni és Henrik bácsi békés otthonában ébred.
Boszorkányüldözések kutatójából regényhős
Matilda Joslyn Gage minden évben hat hónapot töltött lányával, Maud Gage Baummal és annak férjével, az Óz, a csodák csodája szerzőjével, L. Frank Baum lapkiadóval a pár chicagói birtokán. A férfi anyósa ösztönzésére kezdett az újságíráson túl verseket és önálló történeteket is küldeni magazinoknak, mi több, maga Gage javasolta, hogy feltétlenül jelenítsen meg egy tornádót gyerekeknek írt regényében.
A tudósok szerint a nő feminista hatása jelentősen érződik a később 14 könyvre duzzadt Óz történeteken, ami nem oly meglepő, hiszen Matilda Joslyn Gage – Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton mellett – egy szüfrazsett mozgalom (National Woman Suffrage Association) élharcosa volt.
International Council of Women (Nők Nemzetközi Tanácsa) a végrehajtó bizottság tagjai az első ülésükön Washingtonban, 1888-ban, az alsó sorban jobbról a második Matilda Joslyn Gage (Fotó: Library of Congress / Contributor, Getty Images)
Állítólag a nőalakot ábrázoló Szabadság-szobor 1886-os avató ünnepségére Gage hajóval érkezett, hogy megafonnal üzenje meg a fedélzetről nézeteit. „Ez egy gigantikus hazugság, egy csalás, egy színjáték” – kiabálta a parton állóknak, miközben arra célzott, árulás szabadnak ábrázolni egy nőt, miközben az amerikai nőknek vajmi kevés joguk van bármihez is az életükben.
Miután a férfi kritikusok sátáni és eretnek címkékkel illették, Matilda Gage a boszorkányüldözések elkötelezett szakértőjévé vált,
és tudományos pontossággal dokumentálta az 1300 és 1800 közötti sötét, akasztással, kínzással, vízbe fojtással és megkövezéssel bemocskolt évtizedeket. Úgy értelmezte a boszorkányüldözéseket, mint egy, az egyház által támogatott eszközt, szentesített stigmát a nők elnyomására és megölésére. Így ír erről későbbi Woman, Church & State című művében:
„A boszorkány valójában korának legmélyebb gondolkodója, legelőrehaladottabb tudósa volt. Azok az üldözések, amelyeket évszázadokon át boszorkányok ellen folytattak, valójában a tudomány elleni támadások voltak az egyház részéről. Mivel a tudás mindig is hatalom volt, az egyház félt annak női kezekben történő alkalmazásától, és a legsúlyosabb csapásait ellenük irányította.”
Kapcsolódó: Négyéves volt a 330 éve zajlott salemi boszorkányperek legfiatalabb áldozata
Egy hátborzongató jelenetben Matilda Gage 400 nőről is ír, akiket egyszerre égettek el máglyán olyan bűnért, melyet sosem követtek el, és amely csupán a női gonoszságba vetett hit szüleménye volt. A legfájdalmasabb értekezés mégis egy 9 éves angol kislány történetét meséli el, akit arra kényszerítettek, a tanúk padján saját édesanyja ellen valljon.
Matilda Joslyn Gage két évvel az Óz, a csodák csodája meseregény megjelenése előtt hunyt el, annak a történetnek a létrejötte előtt, amely már egy másfajta boszorkány archetípust is ajándékozott a világnak. A gyönyörű és jóságos Glindát, akit minden bizonnyal Matilda ihletett, és aki megmutatta Dorothynak, hogy bármi történjen is, rendelkezik a saját boldogulásához szükséges belső erővel és hatalommal.
Félelmetes, mégis jóságos
Matilda Joslyn Gage 1826. március 24-én született New York államban, Helen Leslie és Hezekiah Joslyn, a város orvosának egyetlen gyermekeként. A házaspár lányának a szokatlan Electa középső nevet adta, mely görögül kiválasztottat jelent, de ha megismerjük Matilda gyermekkorát, nagyon is helyénvalónak találjuk majd a különleges névválasztást.
A későbbi radikális szüfrazsett szülei ugyanis független szabadgondolkodók voltak, akik megkérdőjelezték az egyház tekintélyét.
Otthonuk a Földalatti vasút egyik állomásaként is szolgált, szökevény rabszolgákat rejtegettek a konyha padlója alatt kialakított óvóhelyen. Gage kezdetben otthon tanult görög nyelvet, matematikát, de később vallási dogmától mentes iskolai oktatásban is részesült.
Judy Garland és Maud Gage Baum, Matilda Joslyn Gage lánya 1939-ben:
Mindössze 18 éves volt, amikor férjhez ment Henry Gage kereskedőhöz, akivel Syracuse külvárosában telepedtek le. Már itt született legkisebb lányuk, Maud is, 1861-ben. Bár Gage-nek nem állt módjában otthon hagyni gyermekeit, hogy részt vehessen a Seneca Falls-i nőjogi kongresszuson, a vándorló esemény egy napon egyenesen szülővárosába érkezett.
A félelmet nem ismerő, elszánt Matilda Gage 2000 fős tömeg előtt hallatta hangját,
csakhogy nem először és utoljára: szavakkal indított hadjáratot a bigott vallási vezetőkkel szemben és hamarosan a nőjogi aktivisták egyik legrettegettebb szószólója lett.
Kapcsolódó: Férfinadrágban írtak történelmet a múlt hősnői – kém, kalóz és szakállas fáraó is van közöttük
1876-ban, a Függetlenségi Nyilatkozat centenáriumának ünnepségén átverekedte magát a 150 000 fős közönségen, hogy a pódiumon átadja a szavazójogtól megfosztott női állampolgárokról szóló nyilatkozatát. Igazság, egyenlőség, politikai jog a jelen és a jövő női generációinak – ez állt a dokumentumban, de a valódi változás még tíz évig váratott magára.
Fáradhatatlan küzdelmeiket a szüfrazsettek közös könyvben is megörökítették History of Woman Suffrage címmel, melynek szerzői a már említett Susan B. Anthony, Elizabeth Cady Stanton és Matilda Joslyn Gage voltak.
Óz, az egyházi zsarnok
Az időközben felcseperedő Maud az egyetemen ismerkedett meg későbbi férjével, szobatársa unokatestvérével, a 25 éves agglegény L. Frank Baummal, méghozzá karácsony estéjén. Akkoriban a férfi baromfitenyésztőként kereste kenyerét és színdarabokkal járta az országot. Eleinte Gage „átkozott bolondnak” nevezte legkisebb lányát, amiért az egyetemet hátrahagyva egy tisztességtelen vándorszínészhez köti az életét, ennek ellenére 1882 novemberére kitűzték az esküvő dátumát.
Hamarosan megszületett első fiuk, L. Frank Baum pedig értékesítési vezetőként biztos jövedelemre tett szert. A férfi azonban nem találta a helyét az üzleti világban, unalmasnak érezte a munkát és sosem feledte a napokat, amikor álmodozó testvéreivel amatőr folyóiratot szerkesztettek.
L. Frank Baum, Óz, a csodák csodája szerzőjének portréja, 1910 körül (Fotó: Interim Archives / Contributor/ Getty Images)
1884. szeptemberében, szeretett férje, Henry halála után – aki az Óz, a csodák csodája Henrik bácsijának karakterét ihlette – Matilda Gage még inkább belemerült a munkába. Mivel nem értett egyet konzervatív nőtársai nézeteivel, megalapította a radikálisabb Woman’s National Liberal Uniont, amely az állam és az egyház szétválasztásáért küzdött, nem mellesleg pedig minduntalan felhívta a figyelmet a nők vallási elnyomására.
Amikor L. Frank Baum 1889. decemberében bezárta egyik sikertelen üzletét a sok közül, Matilda Gage meglátogatta családját és ezt követően élete hátralévő részében minden telet lánya otthonában töltött. Amíg Gage elérte, hogy népszavazást tartsanak a nők választójogáról, Baum visszatért a szeretett újságíráshoz.
A szüfrazsett elhivatott radikalizmusa veje, L. Frank Baum munkásságán is rajta hagyta a nyomát.
A férfi vezércikkeiben hangsúlyozta, „egy nő örömmel válik hasznossá; egy fiatal hölgy legmagasabb törekvése az, hogy kenyérkeresővé váljon.” A Gage által bemutatott, egyház és nők közötti dinamika is visszaköszön Baum regényében. Annak titokzatos varázslója csupán egy mindenhatónak tűnő szélhámos, aki elhiteti Dorothyval, hogy visszajuttatja őt Kansasbe – a sors fintora, hogy a könyvben éppen a Jó Boszorkány segít majd a lánynak, hogy épségben hazatérhessen.
Glinda leszámol a sztereotípiákkal
Baum nem pusztán Matilda Gage politikai ideológiájából merített ihletet. Az írót anyósa ösztönözte, hogy írja le azokat a varázslatos történeteket, melyeket esténként az unokáinak mesélt. Egy alkalommal Gage még egy újsághirdetést is küldött vejének, melyben írói pályázatra invitálták a jelentkezőket. Az alábbiakat írta a mellékelt papírra: „Most már jó író vagy, és tanácsolom, próbáld meg. Persze, kevés időd van, de az ötletek áramolhatnak.”
Hét évvel azután, hogy Matilda Gage kiadta Women, Church and State című 500 oldalas értekezését, L. Frank Baum is megírta az Óz, a csodák csodáját.
„Amit varázslatnak neveztek a férfiaknál, azt boszorkányságnak hívták a nőknél. Az egyiket ritkán, a másikat szinte mindig büntették”
– írta Gage forradalmi művében, és bár kézzel fogható a párhuzam, L. Frank Baum maga sem rejtette véka alá, hogy saját életének karakterei inspirálták kultikus meseregényét. Dorothy karakterét például Baum kisgyermekkorában elhunyt unokahúgáról mintázta, a történetben megjelenő erős női karakterek – Glinda, a Jó Boszorkány és maga Dorothy is – pedig Gage humanista, egyenlőségre törekvő eszméit tükrözik.
Bár számtalan filmes feldolgozás készült már Óz birodalmáról, kétségkívül az 1939-es film a legemlékezetesebb (Fotó: IMDb)
L. Frank Baum időtlen műve nemcsak gyerekeknek, minden korosztálynak tudott útravalóval szolgálni, és folytatásaival együtt hamarosan bestseller lett. Ahelyett, hogy a klasszikus gonosz boszorkány archetípust népszerűsítette volna, Glinda révén – aki az eredeti illusztrációkon nem rózsaszín, hanem a gonosz nővérhez hasonló fekete hegyes kalapban szerepel – sokat tett a nőket ért diszkriminatív normák megdöntéséért.
A metaforikus utalásokkal teli történet és annak szimbólumai mélyen beivódtak az amerikai popkultúrába és kollektív emlékezetbe. A szerzőt körülvevő erős nők, különösen Matilda Joslyn Gage, nem csupán ihletet adtak számára, de erkölcsi iránytűként is szolgáltak műveihez. Az a gondolat pedig, hogy az emberek belső erejükre támaszkodva a legnagyobb akadályokat is képesek legyőzni, azóta is milliókat inspirál világszerte.
Kapcsolódó: 10 érdekesség az Óz, a csodák csodája felejthetetlen főszereplőjéről, Judy Garlandról
Kiemelt kép: Wikimedia Commons, Universal Pictures, noklapja.hu
