A legendás francia tervező, Christian Dior húga háborús ellenállóként vitt véghez páratlan hőstetteket, Lee Miller amerikai fényképésznő – akiről Kate Winslet főszereplésével film is készült, a Lee most is látható a magyar mozikban – testközelből élte át a háború borzalmait és örökítette meg őket kendőzetlenül az utókornak a Vogue magazin hasábjain.

De ugyanígy említhetnénk Josephine Bakert, Christine Granvillet vagy Jonna Mendezt, akik kémként a történelem legmerészebb kettős küldetéseit hajtották végre az amerikai polgárháborútól a második világháborúig.

Szegecselőnők és kódfejtők

Tovább árnyalja a nők háborúban betöltött szerepének sokszínűségét Rosie, a szegecselőnő (Rosie the Riveter) alakja is, aki a második világháború idején valóságos ikonná vált az amerikai nők körében. Farmer egyenruhájával, piros fejkendőjével és behajlított bicepszével a női foglalkoztatást és jogokat szimbolizálta (és teszi ezt egyébként a mai napig), ám a nők fronton betöltött küldetése még a Rosie által sugallt képnél is sokoldalúbb, mélyebb és összetettebb volt.

A második világháború során (azaz 1939. szept. 1 – 1945. szept. 2. között) nők milliói dolgoztak különféle gyárakban és üzemekben, ahol a hadiipari termelésben főként hegesztőként, gépészként és ahogy Rosie is (akit eredetileg Mae Kriernek hívnak és akiről itt nézhetsz meg egy inspiráló videót), szegecselőként tevékenykedtek. Fegyvereket, lőszereket, ruházatot és egyéb hadi felszereléseket gyártottak, míg vidéki sorstársaik, folytatva a kimerítő mezőgazdasági munkát, az élelmiszer-ellátást igyekeztek a körülményekhez képest valamennyire biztosítani.

Rosiet, az ikonná vált szegecselőnőt Mae Krier mintájára alkották meg. Az amerikai munkásnő a második világháború alatt szinte minden egyes nap a repülőgépek szárnyait szegecselte, de alakja máig a rendkívüli női erőt szimbolizálja (Fotó: Getty Images)

Mindezeken felül adminisztratív szerepet vállaltak különféle állami intézményekben és minisztériumokban, titkárnőként, telefonközpont-kezelőként és logisztikai segítőként vállalták magukra a kulcsfontosságú szervezési feladatokat. Teherautókat, repülőgépeket vezettek, házakat takarítottak, adománygyűjtéseket szerveztek, ellátták a betegeket a front közelében lévő kórházakban és a hátországban is. Gondoskodtak a gyerekekről, élelmiszert termesztettek vagy épp kódok feltörésével változtattak a háború kimenetelén.

Ott volt például Joan Clarke, aki Alan Turing, a modern számítógép-tudomány atyjával munkálkodott az Enigma-gép kódjainak megfejtésén,

ezáltal a britek és szövetségeseik döntő előnyhöz jutottak a háború során – elképesztő, feszített harcukat a Kódjátszma című filmben is nyomon követhetjük. 

Egy hercegnő a világháborúban

A második világháború Nagy-Britanniát, egyúttal a királyi család életét sem kímélte. A Buckingham-palotát ért bombatámadások ellenére VI. György király és Erzsébet királyné úgy döntöttek, nem hagyják el Londont, mi több, gyakran látogatták a porig égett városrészeket, hogy kifejezzék együttérzésüket.

II. Erzsébet az uralkodóház első női tagjaként vállalt hivatalos katonai szolgálatot (Fotó: Getty Images)

A hercegnő, vagyis a későbbi II. Erzsébet királynő ugyancsak több fronton támogatta a háborús erőfeszítéseket, melyek közül a legemlékezetesebb kétségkívül az volt, amikor mindössze tizennyolcévesen önkéntes autószerelőnek állt a Kisegítő Területi Szolgálatba, vagyis a brit hadsereg női alakulatába. A katonai járművek karbantartása mellett teher- és mentőautó sofőrként is tevékenykedett napi 7 órában, majd éjszakára visszatért a Windsor-kastélyba.

Autószerelő hercegnő – ilyen volt II. Erzsébet királynő a második világháború alatt.

Nőként már akkor sem lehetett jót tenni

Több százezer nő öltött egyenruhát és csatlakozott a fegyveres erőkhöz is, ám megnövekedett lehetőségeik legalább annyira ellenük, mint amennyire értük dolgoztak. Voltak, akik ünnepelték bátor hazafiasságukat, mások viszont helytelenítették, hogy átlépve a társadalmi normákon a háztartáson kívül is munkát vállaltak, nem utolsósorban pedig meg is állták a helyüket a viszontagságos helyzetekben.

Szexuális erőszak, rasszizmus és diszkrimináció kísérte úttörő, hősies törekvéseiket,

melynek az úgynevezett „Helló Lányok”, vagyis a háborús telefonközpontok dolgozói is áldozatul estek – az utókor egyszerűen kitörölte őket a frontvonal katonai szereplői közül.

Az Egyesült Államok az első világháború kezdetén ugyan semleges kívánt maradni, 1917-ben, miután Németország korlátlan tengeralattjáró-háborút indított, kénytelen volt a nemzetközi harcmezőkre lépni. Az ország eleinte francia telefonkezelőket alkalmazott, hogy fogadják és továbbítsák a frontvonalról érkező hívásokat, azonban a nyelvi akadályok és a kulturális különbségek miatt egyre inkább feltámadt az igény, hogy amerikai telefonkezelők vegyék át a helyüket a kontinensen. 

1938. augusztus 8., London, Anglia: A brit „Helló Lányok” különleges kiképzésen vesznek részt, hogy légiriadó és vegyi támadás esetén is biztosítani tudják a telefonrendszer megbízhatóságát (Fotó: Bettmann/Contributor/Getty Images)

Ötször gyorsabbak voltak, mint férfi kollégáik

Tekintve, hogy a férfi katonák nem tudták hatékonyan ellátni a feladatot, az amerikai hadsereg olyan női telefonkezelőket keresett, akik nem csupán tapasztalattal, de kellő nyelvtudással is rendelkeztek ahhoz, hogy betöltsék ezt a jelentős tisztséget. 1917-ben John Pershing tábornok volt az, aki közzétette a felhívást, melyben nőket toborzott, méghozzá kifejezetten frontvonalbeli szolgálathoz.

A jelentkezők átlagéletkora 26 év volt, akik hadseregszintű kiképzésen vettek részt,

gyakorlati képzést kaptak, továbbá katonai történelmet és szakkifejezéseket is elsajátítottak. Az első 33 kiképzett telefonkezelő 1918 márciusában érkezett meg a francia frontra, méghozzá az amerikai hadsereg hivatalos egyenruhájában.

Az amerikai nők európai jelenléte azonban nem maradt észrevétlen, a rátermett telefonkezelő hölgyeket hamarosan „Hello Girls” vagyis „Helló Lányok” néven kezdték el emlegetni a helyiek. Munkabírásuk nagy feltűnést keltett, hiszen ötször gyorsabbak voltak férfi kollégáiknál, és a kommunikációs feladatokban is – melyek létfontosságúak voltak a szövetségesek győzelme szempontjából – kimagaslóan helyt álltak.

Virginia Hall: egy féllábú kémnő, akit még a náciknak sem sikerült elkapniuk.

Nemcsak az ellenséggel, a szexizmussal is küzdöttek

Ugyanakkor munkájuk cseppet sem volt veszélytelen, hiszen előfordult, hogy tűzvonalban kellett titkosított üzeneteket továbbítaniuk, irányítani az utánpótlást, és parancsokat továbbítani a lövészárkokban harcoló katonáknak.

Mialatt erőn felül teljesítettek, a szexizmussal és a tisztek ellenállásával is meg kellett küzdeniük,

mely 1918-ra már tarthatatlannak bizonyult, ezért tiltakozást nyújtottak be a degradáló „Hello Girls” elnevezés ellen. Kérelmüket a hadügyminisztérium jóváhagyta és rendeletben jelentette ki, hogy hivatalosan a Woman’s Telephone Unit of the American Signal Corps, vagyis fordításban az Amerikai Híradós Alakulat Női Telefonos Egysége elnevezést használják. 

Elfeledett szolgálat

A „Helló Lányok” alakulatának a második világháborúban is döntő szerep jutott. Legfontosabb szerepkörük a szövetséges katonai kommunikáció és a hírszerzés támogatása volt, immáron hivatalosan a Women’s Army Auxiliary Corps, vagyis az Egyesült Államok hadseregének női ágának tagjaiként.

Ennek ellenére napjainkban, vagyis több mint száz évvel később egyes politikai csoportok még mindig azon fáradoznak, hogy a Signal Corps női telefonkezelői végre az őket megillető helyre kerüljenek a történelmi emlékezetben. Bár több száz amerikai női telefonkezelő szolgált 1920-ig Franciaországban, hazájuk nem tekintette őket hivatalosan katonának, így nem kapták meg a joggal kijáró veteránellátást, a nyugdíjat vagy a katonai temetést, sőt, még az egyenruhájuk költségeit sem térítették meg.

Ezen 1977-ben, egy történelmi jelentőségű eljárás aztán változtatott annyiban, hogy megkaphatták a veterán státuszt, holott azt az amerikai hadsereg, az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma, mi több, még az Amerikai Légió sem támogatta. A „Helló Lányok” képviselőinek harca azonban itt még nem ért véget, az 1977-es küzdelmet 2024 májusában egy újból benyújtott törvényjavaslat követte. 

A szenátus végül posztumusz Congressional Gold Medal kitüntetésben részesítette a hadsereg női telefonos operátorait katonai szolgálatuk, kötelességtudatuk és katonaként való elismerésükért folytatott 60 éves küzdelmükért.

A fotómodellből lett haditudósító, aki Hitler kádjában is pózolt – Elizabeth Lee Miller élete.

Kiemelt kép: II. világháború és a nők, avagy a Hello Girls kiképzőiskola. A lányok oktatáson vesznek részt a kapcsolótábláknál 1944 májusában (Fotó: WATFORD Mirrorpix / Getty Images)