Alapvetően mindenkinek és senkinek. Hiszen amíg nem tudunk a másik bőrében eltölteni legalább egy hetet, addig az irigység felszínes, sztereotípiákon nyugszik, hiszen csak kívülről tudjuk megítélni, mennyire könnyű a másik élete. Miközben mindkét nem megélései valósak.
De ha listába szednénk őket, akkor sem lehetne eldönteni, kinek jobb vagy rosszabb az élete. A kérdés inkább az: miért irigyeljük a másikat ennek ellenére? S melyek a legfájóbb pontok?
A férfiak ezért irigylik a nőket
Miközben a feministák azért harcolnak, hogy egyszer végre egyenlő jogokkal bírjanak a nők és a férfiak (egy 2023-as ENSZ-jelentés szerint erre még további 286 évig kell várnunk), a férfiak is dédelgetnek irigy gondolatokat. Sokan közülük, akik nem értik a nők helyzetét – a menstruáció, a szülés és a gyereknevelés miatt kapott plusz szabadságokat – a külön bánásmódot nehezményezik. Sok munkahelyen irigykednek amiatt, hogy a beteg gyerekeit ápoló anya otthonról dolgozik vagy plusz szabadságot kap, míg nekik tovább kell húzniuk az igát.
Sőt a nőket nem viszik el a háborúkban katonának sem. Szintén gyakori szemrehányás, hogy a nők a kinézetükkel, bájukkal, ravasz cselfogásaikkal olyan eszköztárral bírnak, miről egy férfi csak álmodozhat: a nőkkel a legtöbb helyen a férfiak kedvesebbek, elnézőbbek, csak mert szépek, kedvesek és tudnak flörtölni.
A legősibb irigység formája pedig talán a patriarchátus egyik gyökerében keresendő: a nő az, aki a saját testében hordozza az élet újrateremtésének lehetőségét. Neki nem kell más hímekkel harcolni azért, hogy továbbadja a génjeit. A nő az, aki biztosan tudja, hogy a gyerek az övé, hiszen benne növekszik, ő válogat a különféle örökítőanyagok között és ő szüli meg a gyereket: nélküle nem tudnánk szaporodni. Nem véletlen, hogy vágyait, választását, szaporodását olyan sok évezrede igyekeznek korlátozni, felügyelni.
Ezért irigylik a nők a férfiakat
Nőként szintén igen hosszú listánk van arról, miért lehet könnyebb férfiként élni ebben a világban. Ők nem menstruálnak, nem szülnek, még mindig ritkábban végeznek fizetetlen munkát, amihez a gyereknevelés mellett a háztartás ellátása és az idős rokonok, betegek ellátása is hozzátartozi
Nőként bizonyítottan kevesebb pénzt kapunk ugyanazért a munkáért, aggódnunk kell munkahelyünk megtartásáért, ha közben családot is alapítanánk, s mivel fizikailag gyengébbek vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva a férfiak erőszakos viselkedésének, elnyomásának, az erőszaknak. Háború esetén minket valóban nem soroznak be, cserébe nagyanyáink, dédanyáink sokat mesélhetnének az ellenséges katonákról, a szexuális erőszakról mint fegyverről, és arról, hogy mindkét nem feladatai az ő nyakukba szakadtak.
Nőként arról álmodozunk, hogy este sötétben sportolunk egy parkban, mert akkor van rá időnk, és nem kell attól tartanunk, hogy valaki ránk les épp egy bokorból. Vágyunk a zaklatástól és kéretlen szexualizálástól mentes, nyugodt világra, ahol úgy buszozhatunk, hogy senki sem fogja meg a fenekünket. És akkor még nem beszéltünk a fogamzásgátlás kérdéséről: a férfiak irigylik, hogy a mi méhünkben fogan a gyerek, mi pedig őket, akik rossz esetben egymás után ejthetik teherbe a nőket,
nem kell terhességgel, szüléssel vagy abortusszal foglalkozniuk, ha nem akarnak.
Nem is beszélve a világ olyan részein élő nőkről, akiket még mindig cserealapként nevelnek majd gyerekként férjhez adnak, akik még mindig nem mehetnek az utcára férjük engedélye nélkül, akik nem beszélhetnek, tanulhatnak, dolgozhatnak, s ha ezt meg lehetne akadályozni, nem is gondolkodhatnának.
Miért irigykedünk egymásra a tudomány szerint?
A másik nemmel szemben érzett irigység olyan szinteket ölt, hogy már kutatók is foglalkoznak a témával. Összegyűjtik a világon leggyakrabban elhangzó, irigykedésre okot adó tényezőket s magyarázatot próbálnak keresni rájuk. Egy nemrég alakult kutatócsoport például megállapította, hogy a nők hajlamosak irigyelni a férfiakat
- a magasabb fizetésükért
- a presztízsükért
- az erejükért
- amiért nem kell menstruálniuk vagy átesniük a menopauzán
- az öregedés jogáért és lehetőségéért: az idősödő férfiak nem szenvednek hátrányt sem a munkaerőpiacon, sem a társas, illetve szerelmi életük során, ellentétben a nőkkel.
A férfiaknak is megvoltak a maguk panaszai, azaz irigylik a nőket
- az anyaság lehetőségéért
- az esztétikumért, szépségért
- a csábítás képességéért
- az érzelmeik nyílt és társadalmi ítélkezés nélküli kifejezéséért.
(Érdekes megfigyelni az irigység okainak természetbeli különbségét…) Mindemellett a kutatás során az is kiderült, hogy a nők több mint 42 százaléka, a férfiak több mint 56 százaléka egyáltalán nem érez irigységet a másik nem iránt.
Erőszakká ne forduljon!
A jelenlegi tudományos szakirodalom tele van az irigység témájával foglalkozó vizsgálatokkal, ami nem tűnhet égetően fontos tudományos témának, de csak addig, amíg meg nem vizsgáljuk, hová vezet az irigység. Amíg nem megyünk közelebb a másik nem problémáihoz, amíg nem próbáljuk átérezni őket, addig az irigységből nagyon könnyen lesz harag, ami pedig erőszakos cselekedetekbe fordulhat. Ezt megakadályozandó
nemcsak többet kellene tanulnunk a másik nem gondjairól, de azokat a pontokat is erősíteni kellene, amelyek közösek mindannyiunkban.
Ahogy egyre inkább megértjük az emberi test és lélek működését, úgy lesz kisebb a szakadék a férfiak és a nők között: egyre inkább belátjuk, hogy a nők is képesek nehéz munkát végezni, úgymond igát húzni, lehetőségük van tudatosan gyermektelenül a karrierjükre koncentrálni, elmehetnek hivatásos katonának, és hogy a férfiak is megélhetik az érzékeny oldalukat, ők is otthon maradhatnak a babával és ők is választhatnak maguknak régen nőiesnek tartott szakmákat, nem muszáj behódolniuk a toxikus maszkulinitásnak.
Minél hamarabb megértjük, hogy a férfiak és a nők nincsenek olyan távol egymástól, mint azt az elmúlt évezredekben el próbálták hitetni velünk, annál inkább képesek leszünk együttműködni az irigykedés helyett.
De vajon mi a különbség az irigység és a féltékenység között? Olvass tovább és kiderül!
Kiemelt kép: Getty Images