A közbeszédben, politikai kommunikációban folyamatosan jelen lévő extrém hangvételű megszólalásokat, párbeszédeket még az is látja, hallja, aki nem hajtja egész nap a híreket. A történtekről Facebook-posztok születnek, amelyek alatt az ismerőseink vitáznak, majd mémek, karikatúrák készülnek, amelyeket a barátaink, rokonaink küldözgetnek egymásnak, így el sem tudjuk kerülni ezeket. A jelenség nemzetközi, a folyamat, ami ide vezetett, viszont a hazai viszonyok között is lekövethető.

Hogy jutottunk idáig?

Az alapkérdés, hogy kik szólalhatnak meg a médiában? – veti fel Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember.

– A tömegmédia – a klasszikus nyomtatott sajtó, a rádió és a tévé – indulásának idején szabályozták azt, hogy kik szólalhatnak meg ezeken a csatornákon – magyarázza. – Alapvetően az értelmiségiek nyilatkozhattak, így a hangnem kezdetben visszafogott, tárgyilagos, érveken nyugvó volt. A társadalom egy része valószínűleg nem is pontosan értette, miről beszéltek ezek a szakemberek, akik viszont biztosan szakértői voltak bizonyos területeknek, mint intézményvezetők, politikai mozgalmak irányítói vagy a tudomány emberei.

Az első nagy változás ebben a folyamatban a kereskedelmi médiumok elindulásakor történt, Magyarországon ez a kilencvenes évek második felére tehető, amikor a hierarchikus, szigorú rendszer elkezdett felpuhulni. A távolságtartó tónus háttérbe szorult, és közvetlenebb, barátságosabb hangnem vált meghatározóvá.

Hasonlítsuk csak az össze a későszocialista bemondónők stílusát a kereskedelmi csatornák műsorvezetőiével, és rögtön érzékelni fogjuk a változást.

– Az hamar kiderült – folytatja Guld Ádám –, hogy a közönség erre a harsány, közvetlen közlési formára abszolút vevő, nagyobb számú nézőt értek el ezek a csatornák, mert stílusuk sokkal közelebb állt a tömeghez.

A következő váltást a digitális média megjelenése hozta el, és azon belül is a közösségimédia-platformok elterjedése, amelyek által a párbeszéd kétoldalúvá vált, hiszen mindenki hozzászólhatott a bejegyzésekhez, hírekhez. Amikor pedig bárki, bármilyen témában véleményt fejezhet ki, azok a hangok lesznek a meghatározók, amelyek hangosak és agresszívek.

Így szoktathatod le magad a doomscrollingról, vagyis a hírek véget nem érő pörgetéséről.

– A megszólalás lehetőségéhez ma már nem kell szakértőnek lenni, bármiféle hitelességgel bírni. Egy-egy állítás valódisága, a közölt információk helyessége sem elvárás ahhoz, hogy valaki jelentős médiafelületet szerezzen magának, ez pedig magával hozza azt is, hogy tovább egyszerűsödik a nyilvánosság előtti beszéd.

Mindenki figyelmet akar

A médiakutató rávilágít arra, hogy hat-nyolc éve a „figyelemgazdaság” rendszerében élünk, azaz ma a figyelem az egyik legfontosabb erőforrás. A médiazajban nagyon nehéz kitűnni, olyan tartalmat létrehozni, amelyre felkapja a fejét a fogyasztó, emiatt minden közszereplő a figyelemért harcol.

Ebben a harcban az tud sikeressé válni, aki egyre extrémebb, megosztó és akár megbotránkoztató véleményeket fogalmaz meg.

Ez a hozzáállás alakítja a politikai közbeszédet, irányítja a nyilvánosság működését, de a marketing-kommunikációt, a reklámok üzenetét is. Egy-egy influenszer a fake news (álhír) eszközétől sem riad vissza abban az esetben, amikor jelentős tömeget szeretne elérni.

Nem véletlenül vezetnek be egyre többen egy kis digitális detoxot az életükbe (Fotó: Canva)

Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!

Egy ennyire túlfeszített, szélsőséges médiakörnyezetben hamarabb elfáradunk, ám elkezdhetjük leépíteni ezeket a külső, zavaró tényezőket.

Ennek egyik módszere az önkorlátozás, például dönthetünk úgy, hogy egy nap félóránál többet nem fogunk közösségimédia-oldalakon tölteni. Vagy elhatározhatjuk, hogy bár hétköznap, a munkánk miatt kénytelenek vagyunk az internet által elénk került oldalakat böngészni, figyelni, de hétvégén két napon keresztül elő sem vesszük a laptopunkat, a tabletünket, a telefonunkat, csak ha hívásokat intézünk rajta.

Ez már szinte digitális detox, amit szintén egyre többen vezetnek be az életükbe – például a karácsony időszakában. Mert ha a média zajától túlterheltnek érezzük magunkat, egy időre (egy-két hétre) félretehetjük az eszközeinket. Sőt, már létezik a „kivonulók” csoportja is, ők azok, akik teljesen elhagyják a digitális médiafelületeket.

Vannak, akik azt az utat választják, hogy kizárólag konkrét tematika köré szerveződött csevegőcsoportokban tagok, ahol a kertészkedés, az autójavítás, a festészet vagy az utazás a téma, és ha valaki bedob egy aktuálpolitikai megjegyzést, vagy szélsőségesen nyilvánul meg, azt egyszerűen kiteszik a társaságból.

Hírfogyasztás: a hírszorongás károsabb a mentális egészségünkre, mint gondolnánk.

– Ha bármiféleképpen korlátozzuk a médiafogyasztásunkat, azzal általában visszafordulunk a való élet felé – szögezi le Guld Ádám. – Ezek mögött a fogyasztói magatartások mögött az a felismerés áll, hogy a digitális média túl sok területet hódított el a hétköznapjainkból, a szabadidőnkből, úgyhogy offline tevékenységre, élő társaságra vágyunk.

Nem véletlen, hogy a társasjáték-kluboknak évek óta reneszánsza van.

A kézműveskedésnek, a festésnek, a korongozásnak szintén, ahogy bortúrákra járni, gasztrokalandokban részt venni, kiránduló társaságokat alapítani ugyancsak menő manapság.

Már egy ideje rengeteg konfliktus adódik abból, hogy a gyerekek ugyan technikailag jól tudják használni a telefonjukat, de nincs meg az az érzelmi érettségük, hogy felmérjék, milyen sérüléseket okozhatnak egy-egy döntésükkel. Azzal, ha például lefotózzák egy kiszolgáltatott helyzetben lévő társukat, és a fotót kiposztolják. Ezzel összefüggésben Guld Ádám a közvetlen családi minta fontosságát hangsúlyozná, főleg azt, hogy három- és hatéves koruk között a gyerekek milyen szülői mintát kapnak a médiafogyasztásról, a telefonhasználatról.

– Nem lepődhetünk meg azon a trenden – mondja a kommunikációs szakember –, amit a friss kutatásokban látunk, miszerint az óvodába érkező gyerekek közel fele médiafüggő, hiszen médiafüggő Y és Z generációs szülők nevelik őket, akik este is több órában piszkálják a telefonjukat a gyerekeik jelenlétében.

Az okostelefon túlzott nyomkodása popcorn agyat okoz: mi ez, és miért olyan rossz nekünk?

Kiemelt kép: Getty Images