A mindig élénk Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója, Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója volt. Karrierje a történelem viharai miatt jóval később indult, mint ahogy az a tornászoknál megszokott, egyszer pedig pont a legnagyobb megmérettetés előtt sérült le, de így is tíz olimpiai érmet szerzett hazánknak.

Keleti Ágnes mindannyiunk példaképe

1921 január 9-én jött világra Klein Ágnes néven, módos zsidó családba. Fiúnak várták, így igyekezett úgy is viselkedni, bár kifogyhatatlan energiája, sportszeretete, kitartása így is mások fölé emelte. Édesapjával rengeteget sportolt, de tornázni csak később kezdett. Úgy fogalmazott, hogy tudta, hogy tehetséges benne, de olyan nagyon igazán nem érdekelte a torna, nem szerette teljes szívéből azt a sportot. Viszont lehetőséget adott neki arra, hogy utazzon, hogy felfedezze a világot és hogy lekösse az energiáit.

1937-től a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt, de mielőtt nagy sikereket érhetett volna el, származása miatt eltiltották a versenyzéstől.

Ekkor kezdődött a már Keleti Ágnes néven élő fiatal nő második élete, legalábbis ő így fogalmazott. A viszonylagos nyugalom és családi béke éveit felváltotta az üldöztetés. Édesapja Auschwitzban hunyt el, Ágnes hamis papírokkal Budapesten bujkált, testvére és édesanyja Raoul Wallenbergnek köszönhetően menekült meg. Amint ismét lehetősége volt sportolni, meg is tette, miközben a Testnevelési Főiskolát is elvégezte. A második világháború után a Budapesti Postás, 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben tornázott. A háború borzalmait, családja szétszóródását, veszteségeit a tornába menekülve heverte ki.

Ezen a videón korabeli kommentárral egy 1953-as gyakorlatát láthatjuk:

Elképesztő sikerek

Keleti Ágnes 1947 és 1956 között sportolt Magyarországon, ennyi idő alatt lett 46-szoros magyar bajnok, tízszeres egyéni összetett magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok. Egész egyszerűen nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot hazánkban. A világbajnokságokról is sorra hozta a szebbnél szebb érmeket, és

az 1948-as olimpián is nagyszerűen szerepelt volna, ha nem pont a megmérettetés előtt sérül meg a bokája.

Rá 4 évre ismét kijutott az olimpiára, 31 évesen, mai szemmel nézve a tornához bőven túlkorosan aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett. 1956-ban Melbourne-ben ismét rengeteg érmet szerzett, annyit, hogy ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki valaha aranyérmet nyert.

Keleti Ágnes köszöntése 98. születésnapja alkalmából 2019-ben (Kép: Wikimedia Commons/Róth Tamás)

Keleti Ágnes harmadik élete is aktívan telt

A tornásznő az 1956-os események hatására Ausztráliából nem jött haza Magyarországra. Ekkor kezdődött, ahogy ő fogalmazott, a harmadik élete. Testvérével és édesanyjával Ausztráliában találkozott, de hosszú távon nem tudott ott élni. 1957-ben Izraelben telepedett le, társra lelt egy magyar férfi személyében és két fiút szült.

A sporttal sosem hagyott fel, rendszeresen tanított, edzőként dolgozott, az izraeli tornasport és egy sor más nemzetiségű csapat egy életre hálás lehet neki.

Csak 75 évesen kezdett el kicsit lecsendesedni. A rendszerváltás után hazaköltözött Magyarországra, mindannyiunk legnagyobb örömére. Mindig mosolygott, bármikor lement spárgába, áradt belőle az életerő. 96 évesen Keleti Ágnes még sétált, úszott, evezett. 2002-ben megjelent Egy olimpiai bajnok három élete című könyvében és a Keleti 100 „Mert szeretek élni” című műben olvashatunk életéről, hitvallásáról részletesebben.

Ahogy Szegő András fogalmazott interjújában Keleti Ágnesről: “Egy kobold, egy tündér, egy energiáival bánni alig tudó, vásott csitri.”
Így marad meg az emlékezetünkben.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons/Róth Tamás