• Sokszor reflexből védekezünk a párkapcsolati kommunikáció során.
• Többféle módon szabadulnánk a számunkra kellemetlen helyzettől.
• Kis gyakorlással leszokhatunk a túlzott védekezésről.

Te kezdted, én csak megvédem magam; mindig ezt csinálod; te használod ezeket a kifejezéseket, nem én – ismerős mondatok? Szinte mindenkinek. Az óvodától kezdve kísér minket a védekező reflex, melyet a felnőttkori kommunikációba is beépítünk.

Védekezünk a metrón, az autóban, az irodában és otthon is. Utóbbi azonban káros következményekkel járhat, ha nem tartjuk kordában az érzéseinket. A párkapcsolati konfliktusok megoldása óriási kihívás, főleg ha nem sajátítottuk el a hatékony kommunikáció lépéseit.

Sokszor beleesünk abba a csapdába, hogy úgy érezzük, azonnal falat kell húzni magunk köré.

Felébred a bennünk élő gyerek, és észrevétlenül bekapcsol a dacmérő:

a partner szavait, gesztusait és viselkedését támadásként értelmezzük. Reflexből reagálunk és frusztráltak leszünk. Ha a védekezés lesz az alapvető kommunikációs stílusunk ilyen helyzetben, hosszú távon csorbát szenved a megoldási képességünk.

Amikor a védekezés rombol

A védekezés nem csupán azt jelenti, hogy próbálunk elkerülni egy-egy nehéz helyzetet vagy konfliktust. A párkapcsolatban a védekező kommunikáció sokkal inkább egy érzelmi mechanizmus, amely azonnal aktiválódik, amikor úgy érezzük, hogy fenyegetnek minket. Tipikus reakciói a „Te mindig így csinálod!”,

„Miért nem figyelsz rám?”, „Ez megint a te hibád!”.

A védekezés célja, hogy megvédjen minket a fájdalomtól, a csalódottságtól vagy az elutasítástól,

azonban idővel éppen ezek a válaszreakciók gyengíthetik a kapcsolatunkat.

A pitiáner viták során ugyanis előkerülhetnek a régi sérelmek, és mindkét fél érzelmi védelmi falai egyre magasabbra emelkednek. Ahogy a beszélgetés egyre hevesebbé válik, már nem a problémára fókuszálunk, hanem arra, hogy ki tudja jobban megvédeni magát.

Változatos módon térünk ki a felelősség elől

A védekezésnek több formája is létezik, de mindegyik azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk a kényelmetlen helyzettől, és bizonyítsuk a saját igazunkat.

A tények vitatása

Borjúpárizsit mondtam, nem marhaparizert, meg tudom mutatni az üzenetet – állsz bele a vitába, amikor a férjed is a maga igazát hajtogatja. Mindkettőtöknél bekapcsol az agy érzelmekért felelős része, és azt mondja: nincs más dolgod, mint meggyőzni a másikat. Mivel azonban a férjed racionalitása is kikapcsol, képtelen feldolgozni a szavaidat.

Kifogáskeresés

„Miért csinálod mindig ezt?”, „Te is ugyanezt tetted tegnap!”, vagy „Minek volt az egész?”

Gyakran hibáztatjuk a másik felet, vagy keresünk kifogást, hogy elkerüljük a felelősséget.

Ez azonban nem oldja meg a problémát, csak azt érjük el vele, hogy még inkább eltávolodunk egymástól.

Íme, a leggyakoribb párkapcsolati hazugságok

A múlt felemlegetése

A múltbeli sérelmek egymás fejéhez való vagdosása klasszikus védekező kommunikáció, hiszen az észérvek helyett az érzelmek veszik át a főszerepet. A kibeszéletlen konfliktusok arra jók, hogy mélyítsék a szakadékot, és feloldozás helyett a másik legyőzése lesz a cél.

Lezárás

Ha elfajul egy konfliktus, sokan hajlamosak csapot-papot otthagyni, és lezárják a beszélgetést, vagy akár elhagyják a helyiséget is. Van, amikor jogosan lépünk ki a beszélgetésből, de ha rendszeresen előfordul, megszokjuk, hogy a problémák megoldása helyett a könnyebbik utat választjuk.

Visszük tovább a gyerekkori reflexeket

Az érzelmi védekezés gyökerei gyakran a gyerekkorban keresendők. Ha valaki úgy nőtt fel, hogy folyamatosan védenie kellett magát a bántásoktól vagy elutasítástól, akkor

a felnőttkori kapcsolataiban is hajlamos lesz az állandó védekezésre.

A gyermekkorban kialakult túlélési mechanizmusok, mint a kifogáskeresés, hibáztatás, vagy éppen az elhúzódás, idősebb korban is könnyű eszköznek tűnnek. A felnőtt testbe oltott duzzogó gyerek azonban nem igazán alkalmas az érett kommunikációra.

Megszabadulhatsz a túlzott védekezéstől

Mint a rossz szokásoknál általában, a párkapcsolati kommunikáció esetében is érdemes egy lépéssel hátrébb menni, hogy jobban rálássunk önmagunkra. Az alábbi tippek segíthetnek.

1. Tudatosság

Érdemes naponta akár többször is megfigyelni magunkat: hogy vagyunk, ingerel-e minket valami, akár múltbeli, akár friss történés? Ha tudatosítjuk az érzelmi állapotunkat, másképp fogjuk megközelíteni a nehéz helyzeteket.

2. Nyugalom

Ha frusztráltak vagyunk, ideje szünetet tartani. Vegyünk mély levegőt, és próbáljunk az agyunk racionális részével fókuszálni az adott témára.

3. Felelősség

A védekezés legnagyobb ellensége a felelősségvállalás.

Ha a kifogások keresése helyett beismered, hogy hibáztál, az csökkenti a feszültséget,

és lehetőséget ad arra, hogy valódi megoldást találj a helyzetre. Ha felnőttként viselkedsz, idővel begyógyulhatnak a gyerekkori sebek.

4. Triggerek

Mindenkinek megvannak a maga érzékeny pontjai. Ha tudod, mi váltja ki a másik érzelmi reakcióit, akkor könnyebben elkerülheted a párkapcsolati konfliktusokat.

Beszéljétek meg előre, mik azok a szavak vagy cselekedetek, melyek megbántanak titeket.

A parttalan vita legrosszabb perceiben szükség lehet a szünetre. Bátran jelezd a partnernek, hogy időre van szükséged. Így lehetőséget kaptok arra, hogy higgadtan átbeszéljétek a problémát.

Érdemes mielőbb felismerni a védekezés ismétlődő mintáját, hogy ne gátjai, hanem előmozdítói legyünk a párkapcsolat fejlődésének. Felnőtt konfliktusokat nem lehet gyerekként kezelni, hiszen míg a gyerek a maga igazáról győzköd, egy érett felnőtt képes téged meghallgatni, sőt akár megérteni.

Tökéletes párkapcsolat: ez a 7 jel mutatja, hogy jó embert választottál!

Kiemelt kép: Getty Images