• Az ADHD egy idegrendszert érintő zavar, nem pedig a lustaság jele.
• A koncentráció mellett a mindennapi életvitelt is komolyan befolyásolhatja.
• Összegyűjtöttük a legkárosabb tévhiteket az ADHD-val kapcsolatban.

„Impulzív, képtelen koncentrálni, egyszer elhagyja a fejét” – a legtöbb esetben ezek az előítéletek hangzanak el az ADHD-val küzdő gyerekekkel (és felnőttekkel) kapcsolatban. A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar kezelése összetett, és számos alkalommal későn érkezik a diagnózis. Ekkor viszont kiderül, hogy a gyerek nem „rossz”, hanem egy neurológiai probléma áll a viselkedése hátterében. Az ADHD-t jellemzően nehéz felismerni, mivel nem egyformák a tünetek, globálisan pedig egyre nő a figyelemzavarral diagnosztizált emberek száma.

Ez részben orvosszakmai, részben pedig társadalmi okokkal magyarázható. A szakemberek egyre többet tudnak a neurológiai állapotról, ami megkönnyíti a diagnózis felállítását, a modern társadalmak ugyanakkor egyre magasabb követelményeket támasztanak a kognitív képességek tekintetében. A munkahelyeken és az iskolákban egyre fontosabb szerepet tölt be a teljesítmény, így az átlagosnál gyengébb vagy eltérő készségekkel rendelkező emberek nehezen tudnak megbirkózni a mindennapi elvárásokkal.

Ez a 8 leggyakoribb tévhit az ADHD-ról

Noha időközben kiderült, hogy a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar valójában evolúciós előnyt jelenthetett őseinknek, az ADHD körüli félreértések, tévhitek komoly hátrányt okozhatnak az azzal élőknek. Nem csupán az önbizalmuk rendülhet meg, de abban is hátrányt szenvedhetnek, hogy valódi erősségeikre építsenek. Az alábbi tévhitek különösen alkalmasak ennek megnehezítésére.

Habár a tünetek enyhülhetnek, az ADHD-t nem lehet kinőni (Fotó: Getty Images)

1. „Nem is létezik olyan, hogy ADHD”

Talán a legkárosabb tévhit, hogy az ADHD csupán egy „kitalált betegség”. Az igazság az, hogy az ADHD egy valódi neurológiai rendellenesség, amely az agy szerkezetében és működésében jelentkező eltéréseket eredményez. A kutatások folyamatosan azt mutatják, hogy az ADHD-s emberek agyi aktivitása eltér, különösen a prefrontális kéreg működésében, amely az impulzuskontrollért és a tervezésért felelős.

2. „Az ADHD csak egy jól csengő szó a nevelés hiányára”

Sokan úgy gondolják, hogy az ADHD-t rossz nevelés okozza, de ennek semmi alapja nincs. Az ADHD nagymértékben örökletes, és a kutatások szerint a genetikai tényezők 70–80%-ban felelősek a kialakulásáért. A háttérben tehát nem szülői hiba vagy felelőtlenség áll, hanem egy biológiai adottság, amelyet genetikai és neurológiai tényezők határoznak meg.

3. „Lányok nem lehetnek ADHD-sak”

Bár az ADHD-t gyakrabban diagnosztizálják fiúknál, a lányok esetében gyakran téves a diagnózis, mivel a tünetek kevésbé látványosak. Míg a fiúk hiperaktivitásukkal és impulzív viselkedésükkel kerülnek a figyelem középpontjába, a lányok esetében jellemzőbb a figyelmetlenség és a belső küzdelmek. Emiatt rengeteg nő akár évtizedekkel később kapja meg a helyes diagnózist.

4. „Az ADHD-s emberek csak simán lusták”

Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy az ADHD-s emberek egyszerűen lusták. Sokszor megkapják, hogy csak jobban kellene próbálkozniuk. Holott az igazság az, hogy az ADHD-val küzdők általában sokat küzdenek, hogy kompenzálják a tüneteiket.

Másokhoz képest nehezebben kezdik el és fejezik be a feladataikat.

Mindez azonban nem jellemhiba, hanem neurológiai kérdés, ugyanis az ADHD-val küzdők dopaminhiányos agya megnehezíti a motiváció fenntartását.

5. „Aki ADHD-s, az hiperaktív”

A legtöbb ember az ADHD-t a hiperaktivitással azonosítja, de ez csak egy része a valóságnak. Az ADHD-s egyének sokszor nem hiperaktívak, hanem inkább figyelmetlenek, rendszertelenek és nehezen szervezik meg az életüket. Az érzelmek szabályozása és a döntéshozatal terén is komoly kihívásokkal küzdenek. Ezt a jellemzőt különösen felnőttek és nők esetében gyakran figyelmen kívül hagyják, pedig ugyanolyan megterhelő lehet, mint a hiperaktivitás.

Az ADHD körüli stigmák csak rontanak a helyzeten (Fotó: Getty Images)

6. „Ha a gyógyszer nem segít, nincs esély”

Bár a gyógyszeres kezelés sokak számára hatékony segítséget jelenthet, nem ez az egyetlen lehetséges megoldás az ADHD kordában tartására. A viselkedésterápia, a megfelelő életmódbeli változtatások – mint a rendszeres testmozgás, alvás és táplálkozás – és különböző alkalmazások, amelyek segítenek az ADHD kezelésében, mind fontos szerepet játszhatnak.

7. „Majd kinövi!”

Néhány egyéb, gyerekkorban jelentkező zavarral, állapottal ellentétben az ADHD-t nem lehet kinőni. Bár a tünetek idővel enyhülhetnek, sok felnőtt továbbra is küzd a figyelemzavarral, a szervezettség hiányával és az impulzivitással. A kutatások szerint az ADHD-s gyermekek 60%-a felnőttként is tapasztalja a tüneteket.

8. „Az ADHD-s emberek sikertelenebbek a többieknél”

Az ADHD-s emberek gyakran kiemelkednek a többiek közül kreativitásukkal, magas szintű problémamegoldó-képességükkel és rugalmasságukkal. Becslések szerint a híres emberek nagyjából 30%-a (köztük például Richard Branson brit milliárdos vagy Simone Biles amerikai olimpikon) ADHD-val küzd, és ez az állapot talán még hozzá is segíti őket, hogy kimagaslót nyújtsanak szakterületükön.

Mit tehetünk ADHD esetén?

A legfontosabb annak tudatosítása mind gyerekként, mind felnőttként, hogy az ADHD nem jellemhiba és nem fogyatékosság. Inkább egy olyan képesség, ami akár gazdagíthatja is az ember életét, ha tehetségbe tudjuk forgatni – persze ehhez a környezet támogató segítségére is szükség lesz.

Kapcsolódó: ADHD, a szétszórt elme működése – Interjú egy pszichológussal

Kiemelt kép: Getty Images