Nappal irigyelt filmcsillag, este tehetséges, autodidakta feltaláló. Hedy Lamarr kettős élete során gyönyörű hollywoodi színésznő és olyan ragyogó feltaláló volt, aki, bár tucatnyi filmben és magazincímlapon szerepelt, a háttérben valójában a jövő kommunikációs rendszereinek technológiáján dolgozott.
„Hedy mindig úgy érezte, az emberek nem értékelik az intelligenciáját, hogy a szépsége akadályozta ebben”
– mondta róla Richard Rhodes Pulitzer-díjas történész, aki Hedy életrajzát is megírta. Rhodes szerint, miután napi 12–15 órát dolgozott az MGM Stúdióban, Hedy a fényűző hollywoodi partik helyett hazasietett, tervezőasztalához ült és mérnöki könyvek olvasásával töltötte szabadidejét.
Bár nem volt képzett szakember vagy matematikus, az osztrák–magyar származású művész állítólag már gyermekként kivételes problémamegoldó volt, épp ezért találmányainak többsége hétköznapi gondokra adott praktikus megoldást. A második világháborúval azonban ez megváltozott: a frekvenciaugrás módszerét ma az adatbiztonságot szem előtt tartó kommunikáció alapvető technológiájaként jegyzik. Az innovációért Hedy Lamarr azonban csak élete késői szakaszában kapott méltó elismerést.
Azok a hosszú séták Bécsben…
Hedy Lamarr édesanyja, Gertrud Lichtwitz Budapestről elszármazott koncertzongorista volt, így a későbbi színésznő már Bécsben született 1914-ben, Hedwig Kiesler néven, Emil Kiesler jómódú bécsi bankár gyermekeként. A kis Hedy úri kisasszonyoknak járó magánoktatásban részesült: tízéves korára már 4 nyelven beszélt, zongorázott, balettozott és lovagolt, ha nem épp édesapja oldalán szelte a várost, hogy csillapítsa lángoló kíváncsiságát.
Hedy Lamarr hatévesen: már gyerekként is szerelgette otthoni játékait (Fotó: John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)
A nyüzsgő bécsi utcákon tett hosszú séták alkalmával édesapja elmagyarázta neki, hogyan működnek a villamosok, miként képes áramot előállítani az erőmű, vagy hogyan működnek oly szeretett zenélődobozai, melyeket Hedy gyerekként rendszeresen szétszedett, majd újból összerakott.
„Hedy nem kapott technikai oktatást, személyes kötődése volt a témához – mondja Rhodes. – Nagyon szerette az édesapját, így könnyű megérteni, hogyan alakulhatott ki a technológiai érdeklődése. Ez egyúttal felkészítette arra, hogy azzá váljon, aki igazán volt: egyfajta amatőr feltalálóvá.”
„Szeretnék filmsztár lenni!”
Az 1930-as években a felső középosztálybeli lányok nem ábrándozhattak mérnöki karrierről, ezért, miután szülei beíratták a közeli színitanodába, Hedy Lamarr a filmiparra összpontosított. Egy alkalommal még igazolást is hamisított tanárainak, csakhogy elmehessen Európa legnagyobb filmstúdiójába, a berlini Babelsbergbe, ahol a legenda szerint, miután besétált az ajtón, elkiáltotta magát: „Szeretnék filmsztár lenni!”
Az ambiciózus lány kezdetben kisebb szerepeket vállalt és a forgatókönyvírásba is belekóstolt, mígnem 18 évesen megkapta első igazi moziszerepét egy provokatív, megosztó drámában. Az 1933-ban debütált Eksztázist a pápa elítélte, Németország betiltotta, az Egyesült Államok Vámhatósága pedig tiltólistára tette. Hedy-t azonban Európa legszebb nőjének kiáltották ki – a filmtörténelem során első nőként vetkőzött anyaszült meztelenre a vásznon egy szerep kedvéért.
Jelenet a nemzetközileg is nagy port kavart Eksztázis című filmből, Aribert Moog társaságában (Fotó: ullstein bild/Getty Images)
Ezután a híres Sissy című színdarab bécsi bemutatóján figyelt fel rá egy gazdag osztrák hadipari báró, bizonyos Fritz Mandl, aki hamarosan feleségül kérte, de Lamarr csupán szülei kívánságának tett eleget a friggyel. A fullasztó viszony egyetlen előnye az volt számára, hogy Mandl révén rendszeresen részt vehetett üzleti tárgyalásokon, s miközben úgy tett, mintha cseppet sem érdekelnék a bombák és torpedók, magába szívta a korszerű haditechnika műszaki fortélyait.
Hedy Lamarr: Új néven egy új országban
1937-ben Hedy Lamarr végül elmenekült boldogtalan házasságából. Fritz Mandl paranoiás féltékenységgel küzdött, de a Hitlerrel szövetkező, zsidóellenes Ausztria sem volt többé otthonos közeg a számára. A színésznő édesanyja révén magyar zsidó gyökerekkel rendelkezett, az MGM stúdiók egyik vezetője, Louis B. Mayer pedig aktívan kereste azokat a zsidó származású színészeket, akik már nem dolgozhattak biztonsággal Európában, és akik hajlandóak voltak csatlakozni hozzá az államokban.
Mire hajójuk partot ért New Yorkban, Hedy Lamarr már heti 500 dolláros szerződéssel a zsebében tett ígéretet a producernek.
De csak azzal a feltétellel, hogy 6 hónapon belül megtanul angolul. Louis B. Mayernek azonban volt egy másik kérése is: meg kellett változtatni Hedy nevét, mivel a Hedwig Kiesler németes hangzásának nem vette hasznát a tengerentúlon. Louis B. Mayer felesége rajongott az 1920-as évek tragikus sorsú színésznője, Barbara La Marr iránt, így Mayer végül úgy döntött, az MGM új sztárja Hedy Lamarr néven írja be magát a mozitörténelembe.
Clark Gable és Hedy Lamarr egy reklámfotón, ami a Comrade X című romantikus filmhez készült 1940-ben (Fotó: 20th Century-Fox/Getty Images)
Lamarr szépségével és munkabírásával igazi üstökösként ragyogta túl Hollywood feltörekvő csillagait. Első emlékezetes alakítása Charles Boyer oldalán az Algír (1938) című filmben volt, de az MGM stúdiógépezet folyamatosan újabb és újabb lehetőségeket biztosított számára. A színésznő, bár szíve mélyén továbbra is a technológiai vívmányok érdekelték, az 1940-es években évente több egész estét mozifilmet is forgatott, s minden ízében élvezte a tündökléssel járó sztárstátuszt. Életrajza szerint hatszor ment férjhez.
Kapcsolódó: Matilda Joslyn Gage – A szüfrazsett, aki az Óz, a nagy varázsló boszorkányait ihlette
Howard Hughes filmproducer és mérnök volt az, akiben végül igaz társra talált, s aki mellett kibontakoztathatta kreatív megoldókészségét.
Zsebkendőtartót, világító kutyanyakörvet, speciális, időseknek szánt zuhanyzószéket és egy katonai kulacsot is tervezett, melyben a víz (a benne feloldódó tabletta révén) üdítővé válhatott volna.
Életrajzírója szerint Lamarr az a fajta feltaláló volt, aki sosem részesült műszaki oktatásban, mégis, szenvedélyesen kereste azokat a dolgokat, melyek nem megfelelően működtek, csak hogy kitalálja, hogyan hozhatná ki belőlük a legtöbbet. A II. világháború szörnyűségei aztán végleg felkorbácsolták tettvágyát, hogy találmányaival hozzájáruljon Hitler legyőzéséhez.
A színésznő egy vacsora alkalmával ismerte meg George Antheil avantgárd zeneszerzőt, aki a háború első napjaiban vesztette el szeretett testvérét.
Ők ketten azonban nem csupán a gyászban és a háborúellenes eszmékben osztoztak: Lamarr történetírója lelki társakként jellemzi őket. A két zseniális, konvenciókat nem tűrő elme elkötelezte magát a Hitler legyőzésére irányuló törekvések mellett.
A náci háborús gépezet U-hajói mindeközben borzalmas pusztítást végeztek az Atlanti-óceánon. Lamarr korábbi házassága révén tisztában volt a torpedók célba juttatásának problémáival. A britek ugyanis képtelenek voltak megsemmisíteni a német tengeralattjárókat, mert az ellenséges csapatok könnyedén megzavarták a rádiójeleiket.
Lamarr és Antheil közös találmányukhoz végül a zene szeretetéből merítettek ihletet.
A történet szerint egyik este a pianínónál ültek és egy zenei játékot játszottak, mely végül rávezette őket a frekvenciaváltás ötletére. A rádióvezérelt torpedókra egyaránt alkalmazható módszer lényege az volt, hogy a németek nem tudják majd zavarni a frekvenciákat, amennyiben azok – akár a hangok egy improvizációs négykezes során – folyamatosan váltakoznak.
„A jel állandó lenne a hajó és a torpedó között, még akkor is, ha minden egyes pillanatban új frekvenciára ugrana. Ha valaki megpróbálná zavarni a jelet, nem tudná, honnan jön a következő, mert az ugrana egyet a rádióban. Hedy volt az, aki elnevezte ezt az okos rendszert frekvenciaváltásnak”– írta Richard Rhodes.
Út a mobiltelefonokig
Hedy Lamarr és George Antheil az ötletükhöz szükséges komplex elektronikát a civileket támogató National Inventors’ Council segítségével dolgozták ki, de amikor 1942-ben szabadalmaztatták találmányukat, az Egyesült Államok Haditengerészete elutasította őket. A szabadalmat végül titkosították, a két innovatív művész pedig kénytelen volt abban a hitben visszatérni hétköznapi életéhez, hogy munkájuk gyakorlatilag hiábavaló volt.
És bár a frekvenciaváltás ötlete valóban nem kapott figyelmet a háború alatt, szabadalmuk később az egész világot meghódította.
Az 1950-es években a Sylvania vállalat az ő módszerüket alkalmazta egy biztonságos elektronikai rendszer kiépítésére, mely lehetővé tette a tengeralattjárókkal való kommunikációt. A technológiát tíz évvel később már az Egyesült Államok hadihajóin alkalmazták arra, hogy megakadályozzák a szovjet jelzavarásokat a kubai rakétaválság idején.
Hedy Lamarr régi barátokat látogat meg férjével, Howard Lee-vel 1957-ben (Fotó: Denver Post/Getty Images)
1970-ben az autós telefonok elterjedésével a szolgáltatók is a frekvenciaváltást használták ki arra, hogy egyszerre sok százan osztozhassanak a rádiófrekvenciák korlátozott spektrumán. Később a biztonságos adattovábbításnak a mobiltelefonoknál is nagy hasznát vették, így a ’90-es évekre globálisan elterjedt technológia a bluetooth, a wifi és más rendszerek működését is lehetővé tette.
„Épp ideje volt”
Antheil ugyan viszonylag fiatalon elhunyt, a Floridába visszavonuló Lamarr azonban már a nyolcvanas éveiben járt, amikor egy mérnökcsoport felkereste. A frekvenciaváltás szabadalmán megtalálták Hedwig Kiesler Mackay-ként jegyzett aláírását. Az 1990-es években végül megkapta a hőn áhított elismerést hozzájárulásáért, melyre állítólag csak ennyit reagált: „Nos, épp ideje volt”.
1997-ben az Electronic Frontier Foundation a technika úttörőjének járó kitüntetést adományozta Hedy Lamarrnak. Első nőként nyerte el a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award kitüntetést, melyet a feltalálók Oscar-díjaként is emlegetnek, emellett születése évfordulóján, vagyis november 9-én ünnepeljük Európában a feltalálók napját. A Hedy Lamarr-díj olyan, a híradástechnika területén dolgozó nőkhöz kerül, akik egy férfiak uralta világban igyekeznek talpon maradni és maradandót alkotni.
Végakaratának megfelelően, a 2000. január 19-én, 85 éves korában elhunyt Hedy Lamarr hamvait a Bécsi-erdőben szórták szét. A helyi Zentralfriedhof temetőben máig látogatható emlékműve, míg a Hollywoodi Hírességek Sétányán csillag őrzi nevét az utókor számára.
Kapcsolódó: Ginger Rogers sokkal több volt mind Fred Astaire táncpartnere
Kiemelt kép: Hedy Lamarr egy, a The Heavenly Body című filmjéhez készített reklámfotón pózol 1945-ben – Fotó: Clarence Sinclair Bull/John Kobal Foundation/Getty Images
