Számos más testrész korábban evolúciós szempontból is fontos volt az emberek túlélése szempontjából, pláne amikor még sokkal közelebb éltünk a természethez. A Boston College evolúciós antropológusa szerint léteznek a testünkön úgynevezett evolúciós maradékok, azaz mostanra funkciójukat vesztett részek.

A legismertebb közülük a vakbél, ami sok évvel ezelőtt segített megemészteni a cellulózban gazdag növényeket, míg a mostani táplálkozásunk már nem teszi szükségessé. Ahogy fára is ritkán mászunk már, ezért a csuklónk táján található palmaris longus izomszalag is már csak az emberek kilencven százalékánál figyelhető meg.

Mit művel az evolúció az emberi testtel?

A főzés tudománya a nagy méretű, erős állkapcsot sem teszi szükségessé az emberi testen, sokaknak ezért okoznak gondot a kifelé törekvő bölcsességfogak. Az Arrector pili nevű izomrostok sem szükségesek már, amelyek felemelik a szőrszálat hideg vagy támadás esetén, ezáltal nagyobbnak mutatják az adott élőlényt, és persze segítenek a hőmegtartásban is.

Nekünk erre már ott vannak a ruhák.

Farkunk sincs már (ez megnehezítené a nadrágviselést is), de embriókorban még látható. A magzat fejlődése során a farok szép lassan eltűnik az embernél, a születés idejére a csigolyák összeolvadnak, és létrehozzák a farokcsontot. Nagyon ritkán azonban ma is előfordul, hogy egy baba farokmaradvánnyal születik, ezt jellemzően műtéti úton távolítják el csecsemőkorban.

Az evolúció miatt változik az emberi test (Fotó: Getty Images)

Lehet, hogy már a körmeinkre sincs szükségünk?

Szintén búcsút mondhatunk a füleinket mozgató izmoknak: őseinknek még a hang irányába kellett fordítaniuk a fülüket, ha túl akartak élni. A fül akaratlagos, kis mértékű mozgatása mára iskolai trükké silányult. A férfiak mellbimbóinak sem vesszük nagyon hasznát, bár bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként néha azokból is szivároghat tej. Az állatvilágban viszonylag sok hím emlős képes tejet termelni, ha úgy hozza a szükség, ezt embereknél nagyon ritkán figyelhetjük meg.

Szintén feleslegessé válhatnak a lábkörmeink is.

Őseinknek nagyon is számított, hogy a keratinból készült réteg ellennyomást fejt ki, így fokozza a tapintási érzékenységet, javítja a finommotorikát (próbáljunk csak meg egy apró tárgyat felvenni egy sima felületről körmök használata nélkül). Az érzékeny (láb)ujjbegyek védelme is fontos volt, míg ma lábkörmeink maximum a kényelmetlen cipőben jelzik a létezésüket. Mivel már nem járunk mezítláb, nem számít, hogy érezzük a talaj apró egyenetlenségeit és megőrizzük az egyensúlyunkat.

Ezért aztán idővel a lábkörmeink is eltűnhetnek. Addig viszont igyekezzünk ápoltan és egészségesen tartani őket, arra gondolva, hogy nagyon régen milyen jó szolgálatot tettek nekünk fejlődésünk során.

Az evolúció két dolgot alaposan megnehezít, pláne a nők számára.

Kiemelt kép: Getty Images