Halász Judit születésekor a művészeteket jelentő két égitest, a Vénusz és a Neptunusz szorosan együtt álltak. Ami azt jelenti, hogy a művészi hivatással a karmikus útját járja.

Halász Judit: – Hároméves koromban énekesnő szerettem volna lenni. Talán azért, mert akkor még nem ismertem egyetlenegy verset sem, ám anyukám néhány gyerekdalra megtanított. Amikor négyéves lettem, azt mondtam a családtagoknak, hogy operaénekes leszek. Aztán megismerkedtem a versekkel, amelyek elvarázsoltak, és innentől kezdve már ezekért rajongtam, a tervem pedig megváltozott.

Izing Klára: – A Vénusz és a Neptunusz együttállása arra is utal, hogy rendkívül érzékeny lelkivilágú ember vagy.
H. J: – Igen, de nem szoktam ennek teret adni. Nyilvánosan nem sértődöm meg, nem mutatom ki az érzéseimet. Tudom, hogy Skorpió az aszcendensem, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez a jegy hajlamosa bosszúállásra, de ez távol áll tőlem. Nem hordozom magamban a sértettség érzését, hanem igyekszem a történteket elfelejteni.

– Az asztrológia tíz égitestet vizsgál, a képletedben ebből négy olyan életterületen foglal helyet, amelyről elmondható, hogy sok barátod van.
– Igaz barátja az embernek kevés van. Ha meg kellene számolnom, hogy mennyi, számomra fontos ember volt az életemben, akkor öt-hat személyről tudok beszámolni. Az életkoromnál fogva több barátot elveszítettem már, ezért napjainkban kevés az, aki közel áll hozzám.

– Ehhez az életterülethez tartozik a nagyközönség is.
– Ezt a magyarázatot el tudom fogadni. Én változtattam azon, hogy ne csak gyerekeknek énekeljek. Akik az első koncertjeim hallgatói, nézői voltak, azok már felnőttek, és ők hozták a gyerekeiket. Elhatároztam, hogy nekik is énekelek. Átalakítottam az előadásaim szerkezetét, és ma már nincs olyan koncertem, ahol csak gyerekcsapat ülne a nézőtéren.

Halász Judit Latinovits Zoltánnal a Pendragon legenda című film forgatásán (Fotó: Fortepan / Révész György)

– Hogyan kerültél erre az útra?
– Eszembe sem jutott, hogy gyerekekkel a művészeten keresztül kapcsolatot tudok teremteni. Azért tartom véletlennek a velük való találkozást, mert az első lemezemet sem kifejezetten gyerekeknek készítettem. Amikor ezt a lemezt elkezdték vásárolni, főleg gyerekek hallgatták. A játszótéren hallottam vissza a dalaimat, a fiam akkor volt óvodás, és az ovistársai is ezt énekelgették. Ez meglepett, és örültem neki. Mert a dalaim szövegei a magyar irodalomból származtak, főleg kortárs versek voltak. A kortársak között is vannak zseniális költők, csak nem ismertük őket. Azért is örültem, hogy éneklik a gyerekek, mert úgy gondoltam, hogy a vers, a költészet nincs a megérdemelt helyén. Úgy véltem, hogy ezeket nem szabad veszni hagyni. Azt vallottam, hogy jó, ha a kicsik megismerik ezeknek a költőknek a műveit, amikből egy kis ízelítőt kaptak a dalaimon keresztül.

– Mindez mikor történt?
– Az első lemezem megjelenésekor, 1973-ban, de ekkor még nem koncerteztem. Három év múlva megjelent nálam egy számomra ismeretlen zenekar, akik azt mondták, hogy most vizsgáztak az Országos Rendező Irodánál, minden dalomat ismerik, és felkértek, énekeljek velük. Így kezdődött a gyerekeknek tartott koncertem.

– A Mérleg jegyében születettekről elmondható, hogy nehezen hoznak döntést.
– Ez rám is jellemző. Ám ha meghoztam, akkor annál maradok, még akkor is, ha esetleg rosszul döntöttem.

– Az asztrológia úgy vélekedik a Mérlegről, hogy az őrületbe tudja kergetni vásárlás során az eladókat. Mert számtalan ruhát felpróbál, aztán nem vesz semmit, elmegy. Majd visszajön, és újra próbál. Halász Judit is így vásárol?
– Ez előfordult már velem is, nagyon nehezen vásárolok például ruhaneműt. Ha olykor megtetszik valami, akkor azon nem hezitálok. Viszont nagyon ritkán tetszik meg igazán valami.

– A Vénusz a szépséget is jelöli. Mennyire fontos ez a számodra?
– Ha valaki ismert színésszé válik, akkor oda kell figyelni a megjelenésére a hétköznapokban is. Fontos, hogy a külsőnkkel ne okozzunk csalódást.

Nem azt mondom, hogy ha lemegyek a közértbe, akkor ezt teljes sminkben teszem.De nem úgy nézek ki, mint amikor reggel felkelek az ágyból.

– A Vénusz a születési képletedben a házastársadnak is a jelölője. Hogyan ismerkedtetek meg?
– A Színművészeti Főiskolán találkoztunk, és akkor ismerkedtünk meg jobban, amikor egy jótékonysági akcióban vett részt az iskola. Arra kértek bennünket, hogy menjünk vidékre, egy olyan állami gazdaságba szerepelni, amely sokat segített az iskola menzájának, illetve az egész iskolának. Hozzánk, elsőévesekhez beosztottak két végzős, filmrendező szakos hallgatót is, akik közül az egyik később a férjem lett.

– Mindjárt együtt is jártatok?
– Együtt járásról nem volt szó, de gyakran találkoztunk, és sokat beszélgettünk. Mivel a főiskola nem volt nagy intézmény, ezért rengetegszer véletlenül is összefutottunk. Azonkívül a férjem osztályának a vizsgafilmjeiben rendre előfordultam. Nemcsak az övében, hanem Huszárik Zoltánéban és Kézdi-Kovács Zsoltéban is.

– Hogyan kérte meg a kezedet?
– Sehogy. Én egyetlen gyerek vagyok, és apukám azt mondta, csak úgy utazhatok el nyaralni, ha már valakihez törvényes kötelék fűz. Akkor gyorsan összeházasodtunk, hogy elutazhassunk. Mindez 1965-ben történt. Jövőre leszünk hatvanéves házasok.

– Mi a hosszú házasság titka?
– Az ember segítse és értse a másikat, fontos, hogy az érdeklődési körünk közös legyen. Lehet veszekedni, megsértődni, de ezek nem lehetnek olyan komolyak, hogy szakításhoz vezessenek.

– A Hold az anyaságnak is a jelölője. Milyen anyuka vagy?
– Ha gyereknevelésről volt szó, akkor abban nem egyedül én voltam az irányadó. De ha bármiféle döntést kellett hoznunk a fiunkkal kapcsolatban, akkor abban meg tudtunk állapodni.

– Milyen nagymama vagy?
– Nem akarok beleavatkozni az unokáim nevelésébe, és már nem is tudnék.