Az 1957-ben megjelent Fekete István könyv története szerint Bogáncs boldogan él pusztai terelő kutyaként, őrzi a nyájat, figyeli gazdája minden rezdülését. Az író külön kihangsúlyozza, hogy a fajtája nem puli, hanem pumi. Ez utóbbit sokáig a puli dunántúli változataként tartották számon, de önálló fajtáról van szó, amelyet 1914-ben kezdtek tenyészteni a Fővárosi Állatkertben.

Egy nap azonban Bogáncs cirkuszosok kezére kerül, akik különféle trükkökre tanítják be az okos kutyát. Ám ő onnan is tovább vándorol, és csak hosszas kalandok után érzi meg újra a nyáj szagát és viszi a szíve, a lába haza, első gazdájához.

Miért írt Fekete István Bogáncsról?

Fekete István gyerekkora óta imádta a természetet, szinte együtt létezett vele. Ezen nem változtatott sem az, hogy egy idő után a családja városba költözött, sem a katonaság vagy a híres írónak dukáló budai lakhely. Rendszeresen sétált, túrázott, vadászott, gazdatisztként növényeket és állatfajtákat nemesített, gazdálkodott.

A madarakról Herman Ottóval levelezett, vadászni Kittenberger Kálmánnal járt.

Szinte minden művében megjelenik az évszakokkal egy körforgásban élő falusi, paraszti életforma, annak egyszerű, ám annál időtállóbb bölcsessége. Fekete számára mindig a falu és a vidéki élet, a természet harmóniája a válasz a problémákra. Ezért írt olyan sok regényt, novellát, elbeszélést és verset ebben a témában.

Eredetileg nem gyerekeknek írt

Azt viszont kevesen tudják, hogy az író cseppet sem készült csupán az ifjúság szórakoztatására (könyvei a kötelező és ajánlott iskolai olvasmányok között is szerepelnek, a Bogáncsra ötödikben kerül sor), sőt. Felnőtteknek írt, igaz, jól érthetően, így a kamaszok is be tudták fogadni első, díjat nyert regényét, A koppányi aga testamentumát. Fekete István politikai okokból írta a Tüskevárt a Téli bereket és összes állatregényét.

Mivel Zsellérek című könyvében hitelesen írt az őszirózsás forradalomról, a kommunista diktatúra 1948-ban nemcsak súlyosan megverette (így vesztette el fél szeme világát is), de egész családját megfenyegette.

Az addig sikeres mű, a Zsellérek korábban minden évben újra kiadott példányait halmokban égették,

Fekete írói pályafutása pedig véget ért. Senki nem adta ki többé a műveit, ezért alkalmi munkákból tartotta el a családját. Aztán elkezdett ártatlan, kedves állattörténeteket írni, amelyekben a diktatúra sem találhatott kifogásolnivalót, és ezek után ez a mezsgye maradt nyitva számára élete végéig.

Bogáncs kutya tényleg létezett

Bár a kis pumi kalandjai kitaláltak, a Fekete családnak tényleg volt egy Bogáncs nevű kutyája, akiről fénykép is készült. A híres kutyának Ajkán szobrot is állítottak, a történetnek pedig az író 1956-ban Amerikába kivándorolt fia, ifjabb Fekete István írt folytatást Bogáncs Amerikában címmel. A család kutyája tehát két regényben is tovább él, az olvasók szívében pedig örökre helyet foglalt.

Kapcsolódó: Hogy mi lett a sorsa Fekete István gyerekeinek, arról a következő cikkben olvashatsz

Kiemelt kép: Arterra/Universal Images Group via Getty Images