Alapvetően háromféle úton juthatunk kiskutyához. Az egyik út a menhelyre vezet, ahol jelképes összegért megmenthetünk egy állatot a további szenvedéstől. Csakhogy ebben az esetben nem ismerjük az eb családi hátterét, előző gazdáit, traumáit, ráadásul még a kiskutyák sem úgy viselkednek egy menhelyen, ahogy otthon fognak majd.
Emiatt nagyon nehéz kiválasztani azt a kicsit, aki majd nem dúlja fel a kertet, dönti fel a kisgyereket, rántja ki a pórázt a kezünkből. Cserébe viszont az örökbefogadás valóban nemes cselekedet, a jó menhelyi munkatársak pedig segítenek is a választásban. Teljesen kezdő kutyásként viszont nem biztos, hogy a menhely a legjobb választás.
Így (ne) válasszunk kutyát a családnak
A második út senkinek sem ajánlott. Ez az olcsó kutyaszerzés útja, a „megoldjuk okosba’” világa, ennek megfelelő emberekkel, azaz szaknyelven szaporítókkal. Ők azok, akik fajtaellenőrzés nélkül, törzskönyvvel nem rendelkező kutyákat pároztatnak tekintet nélkül arra, hogy milyen betegségek öröklődhetnek az utódokra.
Ők azok, akik a tenyésztőkhöz képest olcsón kínálnak cukira fésült ebeket, akikről váltig állítják, hogy egészségesek, jól neveltek és szobatiszták.
Talán még féreghajtót is kaptak. A szaporítók azonban elsősorban abban érdekeltek, hogy megszabaduljanak a kiskutyáktól, nem nézik, kinek adják oda, nincs egészségügyi szűrés vagy teszt, fogalmunk sincs a felmenőkről. A szaporítók egy része ráadásul rossz körülmények között tartja az állatait, a szukák túl sokszor szülnek, mert kell a pénz, hozzáértés, állatorvosi vizit sincs, gyakori a bántalmazás is. Nem érdemes a pénzünkkel ezeket az embereket támogatni.
Ezért érdemes tenyésztőhöz fordulni kiskutyáért
A legfőbb érv a tenyésztőknél kapható kiskutyák ellen az, hogy nagyon drágák, akár fél- vagy egymillió forintot is elkérnek egy állatért. Ez tényleg sok, de csak annak, aki nem látott még állatorvosi számlát: a krónikus beteg kutyák havonta több százezer forintba is kerülhetnek,
a tenyésztőtől viszont garantáltan egészségeset kapunk.
Vissza tudjuk nézni a szülők és a nagyszülők egészségügyi dokumentációit. Munkakutyát például nem érdemes családba vinni, hacsak nem tudunk napi több órát rászánni a fizikális és mentális lefárasztására (ez gyerekek mellett nagyon nehéz), a kölyköket pedig alaposan megfigyelve választhatjuk ki a viselkedésük alapján.
Kapcsolódó: Ezek a kutyák garantáltan családbarát fajták
Melyik kölyköt válasszuk?
Érdemes több alkalommal is visszatérni megnézni a kicsiket, figyelni, melyikük dominánsabb, vagy a tenyésztő engedélyével betenni egy pohár, fog nélkül is fogyasztható finomságot és figyelni, melyik kölyök törtet érte a legerősebben (ne őt vigyük haza).
A felelős tenyésztő nem adja oda túl korán a kiskutyát, hiszen az az anyjától és a testvéreitől tanulja meg a kutyalét szabályait,
s utána is kapcsolatban marad velünk, segítséget nyújt, kutyaiskolát ajánl. Ha kisgyerekes családba viszünk kutyát, nagyon fontos, hogy az állat semmiféle veszélyt ne jelentsen, könnyen tanuljon és stabil idegrendszerű legyen. A kutyaiskola kölyökkortól, a megfelelő oltások felvétele után mindenképpen ajánlott, ahol nemcsak az eb, de mi is rengeteget tanulhatunk. Létezik is egy olyan oldal, ahol néhány információ megadása után segítséget kaphatunk, milyen kutyafajta való nekünk.
Kapcsolódó: 8 kutyafajta, aki tűzön-vízen át védi a családot
Kiemelt kép: Getty Images