Nyitott szemmel: Túlműködő szorongás, amiről nem beszélünk eleget

A stresszhelyzetre adott válaszunk rávilágíthat, melyik típusú szorongással van dolgunk, mik a megküzdési módszerink.

A múlt heti tömeges iskolai bombariadók sokak idegeit megtépázták. Az első természetes reakció valószínűleg a meglepettség és ijedtség keveréke volt, aggodalommal fűszerezve. Még akkor is, ha a gyors információáramlásnak hála hamar kiderült, hogy riogatásról van szó, elsőre komolyan kellett venni. Szülőként ezek a kérdések cikáztak a másodperc töredéke alatt: vajon hogy jeleztek a gyereknek? Mit gondolhat, érezhet most? Vajon fél, szorong? Ha kicsi, mennyi idő alatt tudok érte menni? Ha nagy melyik útvonalon jön haza? És ha ez az első ilyen élménye, miként beszéljünk róla?

Merthogy ez egy olyan helyzet, amit nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Életkornak megfelelően érdemes válaszolni a felmerülő kérdésekre. Persze személyiség függő ki hogyan reagál. Lehet, hogy van, aki örül a potya szabadnapnak, míg más napokig pörög a történteken és próbálja magában helyre tenni az eseményt. A gyerekek szempontjából sok múlik a környezet, a család reakcióján, mivel tudattalanul is beépül a stresszkezelési mechanizmusába.

A szorongás egyik gyökere

Aki folyton úgy érzi, hogy sohasem lehet elég szerethető, elég jó, gyakran oly módon próbál ellene tenni, hogy folyamatosan mások kedvére tesz, és úgy viselkedik, amilyennek azt gondolja, hogy a külvilág látni szeretné őt.

Akinek az életét az attól való félelem irányítja, hogy mások elutasítják, valójában saját magát utasítja el.

Brené Brown, professzor előadó és író szerint a stressz reakciókat általában két megküzdési mód szerint kategorizáljuk, ezáltal a szorongást kétféleképpen szokták definiálni. Az egyik a bénító, ún. alul működő szorongás, ami korlátozza a mindennapi életünket és azt, hogy megfelelően gondoskodjunk magunkról. A magas működésű szorongás ezzel szemben rejtett, melyben szégyenkezve és némán küzdünk azzal a belső félelemmel, hogy nem vagyunk elég jók.

Brown tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a szorongási megküzdésünk erősen összefonódik a tanult mintákkal, de a családi szerepeknek, vagy akár a születési rendnek is lehet hatása arra, miként reagálunk a stresszre. Aki magas működésű szorongással küzd általában azt hiszi, hogy teljesen érdemtelen, és igyekszik többet tenni pusztán azért, hogy „elég jónak” érezze magát és elterelje a figyelmét. Az ilyen ember általában rendkívül eredményes kívülről nézve sikeres, céltudatos és úgy látszik, minden rendben van vele. Úgy tűnhet, hogy mindent megoldó menedzser típus (esetleg mártírhajlamú), aki munkában, magánéletben gyakran mások helyett is kézben tartja a dolgokat.

Kapcsolódó: 3 gyakori tényező, ami a szorongás oka lehet

nyitott-szemmel-tulmukodo-szorongas

Dr. Lalitaa Suglani Túlmőködő szorongás című könyve (fotó: Édesvíz Kiadó)

Belül azonban folyamatos küzdelemben él, magasabbra teszi a lécet mint bárki más, így végtelen körforgásba kerül, miközben valójában a saját magának felállított normáknak próbál megfelelni. Ez hosszú távon erőn felüli játszma, ami komoly testi-lelki kimerüléshez, kiégéshez vezethet. Mivel azonban ez a szorongás típus rejtett, és kifelé az egyén jól funkcionál, a bénító szorongással szemben hivatalosan nem tekintik orvosi esetnek.
A kudarctól és szerethetetlenségtől való félelmet nem lehet teljesen eltörölni, de megértéssel és tudatossággal le lehet csillapítani. A túlműködő szorongás kezelésének első lépése, hogy megértjük a viselkedésünket kiváltó mintákat, majd leszoktatjuk magunkat a hozzá kapcsolódó negatív magatartásformákról. És hogy hogyan legyünk úrrá a magas működésű szorongással járó fokozott érzékenységen és miként léphetünk kapcsolatba újra önmagunkkal?

Az érzékenység nem gyengeség

Dr. Lalitaa Suglani, pszichológus Túlműködő szorongás című könyve ebben a témában nagyon inspiráló. Második generációs indiai bevándorlóként, saját tapasztalatai révén történeteiben betekintést enged az identitás, a kulturális és családi elvárások összetettségébe. Véleménye szerint a valódi boldogság és a siker kulcsa főként a gondolati minták tudatos kezelésében, a pozitív hozzáállás fejlesztésében, és a kihívásokkal való magabiztos szembenézésben rejlik.

A pszichológus az alábbi öt lépést javasolja szorongás ellen:

  1. Ismerd fel a mintákat, és tárd fel rejtett énedet. Ha megismered az alapvető viselkedésmintákat, összehasonlíthatod a saját megéléseiddel, megtudhatod mi honnan ered és miben nyilvánul meg.
  2. Fejtsd meg a mintákat, leplezd le a hiedelmeket és nézz szembe az árnyékos oldaladdal! Minél mélyebbre ásol, annál inkább megértheted, miért élsz úgy ahogyan élsz, miből fakad benned a túlműködő szorongás.
  3. Kapcsolódj önmagadhoz, lépj túl a félelmeken! Sokat segíthet, ha meg mered élni az érzéseidet, és időként kiadni a kontrollt a kezedből, segítséget kérni a megterhelő helyzetekben.
  4. Fogadd el az érzékenységedet és szerezd vissza az önbizalmadat! Egy stresszhelyzet elemzése után a legfontosabb, hogy visszanyerjük a nyugalmunkat, rövid távon egyeseknek a számolás, másoknak a szorongásoldó légzőgyakorlatok is gyors segítséget jelenthetnek. Ugyanakkor szakember segítségét kérni sem szégyen.
  5. Sajátítsd el a képességet, hogy kedvesen bánj magaddal, így felfedezheted a fejlődés lehetőségét.

A túlműködő szorongással küzdő emberek problémája abban rejlik, hogy nehezen tudnak csak úgy lenni, megállni és megnyugodni, mivel a folytonos bizonyítási kényszer miatt úgy érzik, hogy állandóan cselekedniük kell valamit.

Az érzékenység azonban nem gyengeség, sőt valójában ebben rejlik az erő, ha bátrabban és mélyebb szinten szeretnénk mozogni a világban.

Kapcsolódó: A Nyitott szemmel-sorozat előző cikkeit itt olvashatod.

Kiemelt kép: Oláh-Koppány Andrea – Fotó: Nánási Pál