A zene és a mozgókép közös története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Edward B. Marks és Joe Stern kottakiadók 1894-ben kérték fel George Thomast és néhány művészt, hogy pörgessék meg a The Little Lost Child című daluk eladásait. Az a megoldás született, hogy a szám élő előadásai során egy lámpás segítségével állóképek sorozatát vetítették ki. Ezt a szórakozási formát illusztrált dalnak keresztelték, és rövid időn belül óriási rajongói táborra tett szert.
A 20. század elején már igen népszerűek voltak a zenés rövidfilmek és rajzfilmek, Donald Clarke zenetörténész azonban Louis Jordan amerikai szaxofonos és dalszerző saját dalaihoz készített mozgóképes illusztrációit tartja a modern videoklip ősének. Ezen kívül a zenés filmek szintén fontos előfutárai voltak a videoklipeknek – például a Diamonds Are a Girl’s Best Friend az 1953-mas Szőkék előnyben című Marilyn Monroe-filmből.
Aztán 1986-ban Michael Jackson Bad című dalához nem más, mint a már akkor is élő legendának számító Martin Scorsese készített videót. Ez a mérföldkőnek számító pillanat véglegesen is elhelyezte a videoklipeket a kulturális kánonban. Persze ezt manapság már természetesnek vesszük, hisz az egyik legnépszerűbb, a társadalom legszélesebb rétegeiben „fogyasztott” művészeti termékről van szó.
Ennek értelmében világszerte milliók ismerik napjaink egyik legsikeresebb videoklip-rendezője, azaz Sophie Muller munkáit. A rendező szigorúan őrzi privát szféráját, ritkán ad interjúkat, és még ritkábban lép át a a kamera másik oldalára. Hagyja, hogy az általa alkotott világ beszéljen helyette.
Sophie Muller és a hullámhosszok
Sophie Muller 1962. január 31-én született Londonban, de egészen az érettségiig az akkoriban mindössze 48 ezer lelket számláló Man-szigeten élt családjával. A középiskola befejeztével azzal a céllal költözött vissza Londonba, hogy a világhírű Central Saint Martins művészeti egyetemre és ezzel együtt a kulturális miliőbe is belépést nyerjen. (Ugyanennek az iskolának volt tanulója Alexander McQueen, John Galliano, Stella McCartney és Christopher Kane divattervezők, Jarvis Cocker és M.I.A. előadóművészek, illetve Joe Wright filmrendező is.)
Számításai beváltak. Nemcsak diplomát szerzett a magas presztízsű egyetemen, hanem fontos barátságokat is kötött, például Sade Adu énekes-dalszerzővel.
Rögtön belevetette magát a munkába is: 1982-ben ő volt a Eurythmics The Walk című videoklipjének vágója, közben pedig a világ legjobb művészeti egyetemén tanult, a Royal College of Art filmes mesterképzésén. In Excelsis Deo című 1983-mas diplomafilmje J. Walter Thompson-díjat nyert és számos filmfesztivál a műsorára tűzte. Első igazán profi munkájának azonban az 1984-es Farkasok társasága című horrort tartja, melynek rendezőasszisztenseként kóstolhatott bele a professzionális filmkészítésbe.
Ezután vágói, produceri és rendezői képességeit csiszolgatta az International Film and Videonál, és közben végig arra készült, hogy egy nap saját jogán legyen sikeres rendező. Ehhez azonban nemcsak istenadta tehetség, jó iskolák, kitartás és szorgalom, hanem egy nagy adag szerencse is kellett. A véletlen hozta össze ugyanis egy bizonyos John Stewarttal, a Eurythmicsből ismert Dave Stewart testvérével, és Billy Povedával, aki egy neves filmgyártó cégnél, az Oil Factorynál dolgozott.
Kapcsolódó: Inspiráló nők a mából és a múltból
Muller remek szakmai kapcsolatai és kiemelkedő munkamorálja révén egyre több zenés megkeresést kapott. A Eurythmics hatodik, Savage című albumának minden dalához készített klipet, az ebből összeállt album okán pedig Grammy-re is jelölték 1987-ben. Ebben a gyűjtésben szerepelt az I Need a Man című Eurythmics-dal is, melynek videójában először jelent meg rendezői védjegye, azaz hogy egy kevéssé megvilágított térben veszi filmre zenészeit.
Muller összesen 25 videoklipet rendezett a Eurythmics és Annie Lennox számára, ezek közül az 1992-es Diva videoalbumért pedig haza is vihetett egy Grammy-szobrocskát. De hasonlóan gyümölcsöző munkakapcsolat köti Sophie Ellis-Bextorhoz, akinek ezidáig 22 klipet készített; Kylie Minogue-nak 13-mat; Sadénak 9 klipet és egy koncertfilmet; a No Doubtnak szintén 12 videoklipet; majd még 16-ot Gwen Stefaninak szólóban.
„Sophie Muller egy zseni. Az egyik legtehetségesebb barátom.
A kreativitás és a szeretet hajtja, ennek eredményeként pedig soha nem köt kompromisszumokat a munkájában. (…) Az, hogy nőként ő a főnök a filmkészítés férfiak uralta világában, csak még izgalmasabbá teszi a vele való munkát. (…) Sokat tanultam tőle, nagyon szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhattam” – áradozott róla Gwen Stefani a No Doubt tagjaként, amikor 1997-ben átvette az MTV legjobb videoklipjének járó díját a Muller-rendezte Don’t Speakért.
És bár Muller ritkán mond beszédet vagy jelenik meg nyilvánosság előtt, azt korábban elárulta, kizárólagos ambíciója, hogy a saját, igen magas mércéjét megüsse minden munkájával – továbbá hogy sose unatkozzon. Ezt a hozzáállást kétségkívül tükrözik alkotásai is. Videói nyersek, szürreálisak és egészen lehetetlen, extrém színekben pompáznak. Mindig alapos és precíz, mégsem izzadságszagú a végeredmény. És ennek meg is van az oka.
Kapcsolódó: Metálnagyi – Elizabeth Sabine tanította Axl Rose-t sikítani
„Számomra a videokészítés végtelenül izgalmas és kreatív munka, de ha előre tudom, mit akarok kezdeni egy dallal, akkor többé nem érdekes számomra – nyilatkozta egyszer. – Szeretek úgy belevágni a forgatásba, hogy nem tudom pontosan, mi fog történni. Így minden friss és izgalmas maradhat.” Ez a rendkívüli önbizalmat sejtető módszer ráadásul valóban beválni látszik.
Sophie Muller karrierje során olyan popsztárokkal dolgozott már együtt, mint Beyoncé, Rihanna, Shakira, Nelly Furtado, Kylie Minogue és Gwen Stefani, de mellettük a Blur, a The Kills, Jeff Buckley, a Weezer, a Kings of Leon, a The Cure, a The Strokes, a The Raconteurs, a Radiohead és PJ Harvey is neki köszönheti néhány igen emlékezetes videóját. Ezeken keresztül Muller nagyban hozzájárult a számok sikeréhez. Kisfilmjei ugyanis sosem „hangosabbak” azoknál a daloknál, amikhez készülnek. Egyszerűségükben emlékezetesek, hatásosak és szépek.
„Minden előadó teljesen egyedi módon látja önmagát és a munkáit. Ezért én is elsősorban azon szoktam elgondolkodni, hogy mi olyat tudnék tenni egy adott művész zenéjével, amit eddig még sosem csináltam” – magyarázza Muller.
Kattints Sophie Muller néhány emlékezetes munkájáért – fogadjunk, hogy ismered őket:
Sophie Muller eddigi pályafutása során több mint 300 videoklipet, de reklámokat és filmeket is rendezett. Adja magát a kérdés: mégis honnan van ennyi ötlete? Nos, mindenekelőtt az adott dalokból, de régi és új filmekből is – illetve magából a hétköznapi életből. A Sade By Your Side című dalához készült videó munkafolyamataira például így emlékezett vissza:
„Mikor azt a lemezt készítette Sade, egy nap a stúdióba menet láttunk néhány embert, akik az út közepén ácsorogva virágot árultak, kevés sikerrel. Ahogy néztem őket, arra gondoltam, milyen gyötrelmes lehet átélni a folyamatos visszautasítást. Beszélgetni kezdtünk erről, a virágárusokról, és végül arra jutottunk, hogy valójában nem is lehet olyan rossz munka egész nap gyönyörű virágokat nézegetni.”
Kapcsolódó: Szeretnél kreatívabb lenni a mindennapokban? Íme, néhány tipp!
Kiemelt kép: Jelenet a Sophie Ellis-Bextor Murder On The Dancefloor című dalához készült Sophie Muller-videoklipből – Forrás: Youtube/Sophie Ellis-Bextor
