Nehéz megfogalmazni, Vámos Robi mit jelent a segítségét kérő gyerekeknek és szülőknek: egyszerre mentor, tanácsadó és jó barát. Ha kell, kritizál, ha kell, támogat, de mindig helyre teszi az embert – pozitív értelemben. Elsőre hangzatos lózungnak tűnő szlogenjei rögtön értelmet nyernek, amint Robi mögé teszi a tudását és tapasztalatait.

Összesen két órát töltöttem vele egy felnőtteknek szóló foglalkozáson, de már az első fél órában azt gondoltam: bárcsak akkor is lett volna egy Vámos Robi, amikor én voltam kamasz. A mentor országszerte tart foglalkozásokat, és már közel 3000 órában és 10 önfejlesztő könyvben látta el tanácsokkal a gyerekeket, amelyek remélhetőleg bátor, szárnyalni képes kamaszokká és felnőttekké formálják őket. De milyen örökre szóló útravalót tud adni egy-két órában egy mentor?

Robit arra kértem, szedjük össze azt az öt legártalmasabb mondatot, amelyek rombolják a gyerekek önbecsülését, és ezeket a káros gondolatokat fordítsuk át – akárcsak az általa kitalált üzenőkártyákat – pozitív mottókra.

5 káros mondatból 5 építő mantra

1. Gyerek: „Ezt elrontottam!”

Vámos Robi mentor, coach és író (Fotó: Nerpel Nikoletta)

Ennek folyománya, hogy „ez vagyok én, aki mindent elszúr!” Ez már általánosítás, amely azt sugallja, hogy a rossz forgatókönyv mindig bekövetkezik. Egy gyerekkel meg kell értetni, hogy egy feladat három részből áll: előtte, közben és utána. Az „elrontottam” mantra az utána lévő szakaszra vonatkozik. Ezt a lekicsinylő gondolatot nem kell rögzíteni, helyette megvizsgálhatjuk önkritikusan, mit rontottunk el, mit lehetett volna jobban csinálni, és legközelebb hogyan fogjuk elvégezni.

Tanítsuk meg a felülírás technikáját: vagyis láttassuk meg vele, hogy van benne olyan dolog, ami jól sikerült, és mit kellene legközelebb másképp csinálni.

2. Gyerek: „Én ezt nem tudom megcsinálni!”

Ez egy tipikus mondat, amely sok gyerek száját elhagyja. Ezt a gondolatot is nehéz megfordítani, hiszen nincs a világon olyan gyerek, aki őszintén kijelenti, hogy „igen, ezt meg tudom csinálni.” Elég, ha annyit elérünk nála, hogy abbahagyja a belső monológot arról, miért nem képes valamire. Ne a hibáit, hiányosságait keresse!

Ez nagyon nehéz átformálni a fejükben, mert Magyarországon a teljesítményértékelés olyan, hogy a dolgozatokban a tanár a hibákat húzza alá – nem az okos gondolatokat jelöli. Ha erre még fel is hívják a gyerek figyelmét, egyből azt fogja gondolni: „na, tuti, hogy legközelebb is elrontom majd!” Ezért a pozitív üzenetet kell elültetni benne: miben jó, miben ügyes és mivel kellene kicsit többet foglalkozni, hogy kihozza magából a legtöbbet!

3. Tanár/szülő/edző: „Aki kíváncsi, hamar megöregszik!”

Ez az egyik legkárosabb gondolat. Odavetik a gyereknek, hogy „ne kíváncsiskodj, majd időben megtudod, amit kell.” Így lesz belőle olyan felnőtt, aki nem mer kérdezni vagy új dolgokat kipróbálni.
Pedig éppen ellenkezőleg: aki kíváncsi, az tovább marad gyerek. Ha leszoktatjuk az érdeklődésről, akkor a gyerek azt fogja mondani magában: „Á, nem kérdezek inkább, mert nem akarok zavarni. Csak teher lennék, és akkor velem kell külön foglalkozni.” Dehogy! Értessük meg vele, hogy pont az a jó, ha vele külön kell foglalkozni – mert így tudjuk őt megerősíteni.

Vámos Robi jól ért a gyerekek nyelvén (Fotó: Trenka Attila)

4. Gyerek: „Nem vagyok olyan jó/ügyes/gyors, mint XY”

Az összehasonlítás nagyon gyakori, és sok szülő rá is erősít erre: „Bezzeg Katika mennyivel jobb felvételit írt…”

Egészséges önkritikával kell a gyerekeknek magukra tekinteniük.

Emeljük ki az erősségeiket, és ha megértik, hogy alkatilag vagy más adottságok miatt nem tudnak valamiben a legjobbak lenni, az semmiképp sem hiba. Sok gyerek azért akar tökéletes lenni, mert ezt várják el tőle otthon. Én ilyenkor adok egy furcsának tűnő feladatot: például azt kérem, hogy a nem domináns kezükkel, háttal a táblának rajzoljanak egy kört. Az eredmény? A körök csálék lesznek, vagy nem érnek össze sehol. De ez nem baj! Amikor elmondom nekik, hogy ahhoz képest, hogy háttal és a gyengébb kezükkel rajzolták, az alkotásuk elég jó, belátják, hogy igenis ügyesek voltak.

5. Gyerek: „Így jó lesz?”

Az óráimon is rengeteg gyerek kérdezi meg egy feladat után, közben, hogy „Így jó lesz?” Erre azt szoktam mondani: persze, hogy jó! A gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy mindig pontos instrukciókat kapnak, és csak egyféleképpen lehet jól megcsinálni valamit. Én viszont nem adok részletes utasításokat, ezért először elbizonytalanodnak.

Az átfordítás: Jobb lesz, mint gondoltad!

A gyerekek 90 százaléka rengeteg dologtól tart. Nem feltétlenül nagy félelmekről van szó, hanem arról, hogy a többieknek, a tanárnak vagy az anyukájának nem fog tetszeni, amit csinál. Fontos, hogy a sikerért tenni kell – de ezt ne teherként, hanem lehetőségként éljék meg. És még egy örök érvényű tanács: a szülők és tanárok ne bizonytalanítsák el a gyerekeket rosszul feltett vagy rosszul időzített kérdésekkel: „Biztos, hogy ez a jó megoldás?” vagy „Tuti, hogy ezt az iskolát jelöljük meg a felvételin?” vagy „Gondolkodtál, hogy talán más sportot kellene választanod?”

Egy gyerek mindig biztonságra törekszik. Ha elbizonytalanítjuk, ez lesz az alapbeállítása – és nem fog bízni sem magában, sem a döntéseiben.

Ha magabiztos, erős, megoldásközpontú, reziliens gyereket szeretnénk nevelni, akkor igenis ki kell irtanunk a szótárunkból szülőként is jó pár olyan mondatot, ami még a mi fiatalkorunkban rögzült. Így talán a mi gyerekeink generációja már egy sokkal kevésbé szorongó, magabiztos generáció lesz.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás pszichológus tanácsai a gyerekek önbizalomfejlesztéséhez

Kiemelt kép: Ócsai Annamária