A Turpin-család ügye az egyik legmegdöbbentőbb bántalmazási eset, amely az Egyesült Államokban valaha napvilágot látott. A kaliforniai Perrisben élő szülők, David és Louise Turpin tizenhárom gyereket neveltek látszólag ideális körülmények között. Takaros otthonuk falai között azonban elképzelhetetlen borzalmak zajlottak.

2018 januárjában remegő hang hívta a 911-et: az akkor 17 éves Jordan Turpin kockázatos lépésre szánta el magát. Egy ablakon át kiszökött szülei és tizenkét testvére kaliforniai otthonából, és egy óvatlan pillanatban zsebre vágott telefonon felhívta a központi segélyhívó számot.

Eredetileg ketten terveztek megszökni, de Jordan 13 éves húga közben megrémült és inkább visszafordult. Nemcsak a szülőktől félt okkal, a külvilágtól is. A gyerekek olyan ritkán jártak házon kívül, hogy azt például a nagylány sem tudta, a járdán kellene sétálnia. Kétségbeesésében a háztól elszaladva az úttest közepén állva telefonált a hatóságoknak…

A szüleink bántanak minket…

„Elszöktem otthonról. A szüleink bántanak bennünket” – kezdte Jordan. A zavartnak tűnő fiatal lány arról számolt be a diszpécsernek, hogy őt és a testvéreit szüleik bántalmazzák, és hogy a házban olyan penetráns szag terjeng, hogy szinte levegőt sem lehet venni. „Dolgokat vágnak hozzánk a szobán keresztül. Cibálják a hajunkat”. Jordan azt is elmondta, hogy két nővére és egy fiútestvére hosszú ideje az ágyukhoz vannak láncolva.

Miután Jordan leírása alapján (a lakcímét nem tudta megadni a kamaszlány) és a telefont bemérve beazonosították a Turpin család otthonát, a helyi seriff hivatalának dolgozói „családlátogatásra” szálltak ki Turpinékhoz. A Los Angelestől mintegy 100 kilométerre fekvő idilli kisvárosi környezetben álló takaros házban azonban olyasmi fogadta őket, ami azonnali beavatkozást követelt.

A horror háza

A házban felfoghatatlan körülmények között élt a család. A szobákban emberi ürülék, rothadó szemét, elpusztult háziállatok tetemei, penészes ételmaradékok és szeméttornyok, összekarmolt ajtók fogadták a hatóságokat, akik az ingatlant átvizsgálva megtalálták a többi 12 gyereket, egyiküket mocskos ágyához láncolva.

Több ágyhoz is bilincsek voltak erősítve, a gyerekek teste zúzódásokkal volt tele, emellett mind végtelenül piszkosak és alultápláltak voltak. Olyannyira, hogy a rendőrök – testalkatuk és magasságuk alapján – hét, akkor már felnőtt gyereket is kiskorúnak gondoltak.

Az azonnali rendőrségi intézkedés és a bírósági eljárás kapcsán hamarosan a széles nyilvánosság is megismerte David és Louise Turpin évekig tartó, gyerekeik ellen elkövetett bántalmazásának részleteit. 

Louise Anna Turpin (jobb szélen) és David Allen Turpin a bíróságon, 2018-ban, Terry Pierson, Pool/Getty Images

Egy furcsa misszió

Az 1961-es születésű mérnök-informatikus David Allen Turpin és a hét évvel fiatalabb Louise Anna Princetonban ismerték meg egymást. 1985-ben házasodtak össze: David 23, Louise pedig 16 éves volt ekkor. Turpinék – és elsősorban David – házasságuk elejétől a pünkösdi kereszténység szabályai szerint éltek, és vallásos meggyőződésük kapcsán egyfajta szent kötelességként tekintettek arra, hogy minél több gyerekük szülessen.

1988 és 2015 között Louise tíz lányt és három fiút szült. Később Turpinék formálisan elhagyták az egyházat, annak szabályait igen sajátosan kezdték értelmezni, és a legkülönfélébb okkult és szexuális tartalmú rituálékat gyakorolták.

Mindeközben a gyerekeket fokozatosan elszeparálták a külvilágtól. Rokonaikkal nem találkozhattak, a hozzátartozók mindössze a közösségi oldalakon alkalmanként közölt családi képekből tájékozódtak a gyerekek sorsáról.

Bizarr fotók

A képeken az egyébként kivétel nélkül J-betűvel kezdődő névre keresztelt gyerekek mindig egyforma, makulátlanul tiszta holmiban, frissen mosdva, kedélyes családi program közben voltak láthatók. A képek tanúsága szerint a család többször járt például a lakhelyükhöz közeli Disneylandben.

David és Louise ugyanis nagy Disney-rajongók voltak: a család két autóján a „DSLAND” és „DL4EVER” rendszámok díszelegtek, a világsajtót bejárt egyik fotón a család egyenpólóban feszít a szülők egyik kedvenc szórakozóhelyén.

Louise Turpin egyik nővére később elmondta, hogy noha éveken át aggódott, mert az a képeken is látszott, milyen törékenyek és aprók a gyerekek, a fényképek összességében mégis azt a benyomást keltették benne, hogy Turpinéknél minden rendben. Még ha máshogy is élnek, mint a többség. Húga a gyerekek vékonyságára vonatkozó aggályait Louise nevetve azzal hárította el, hogy azok nem soványak, csak magas apjuk nyurga testalkatát örökölték.

Láthatatlan gyerekek

A nagyobb gyerekek egy ideig jártak iskolába, de a szülők egyre súlyosabb elhanyagolása és bántalmazása miatt ott is további abúzusban volt részük. A legidősebb lány egy korábbi osztálytársa arról vallott, hogy a lány „ruhája rendszeresen úgy nézett ki, mint amit sárba áztattak” és hogy a gyerekek „szarszagúnak” csúfolták a szerencsétlen lányt.

Az, hogy hogyan kerülhette el az otthoni és iskolai bántalmazás a pedagógusok és a gyerekvédelmi szakemberek figyelmét, még ma is kérdés, még akkor is, ha a hatóságok azért időről-időre elkezdtek érdeklődni a furcsa família iránt. Turpinék épp emiatt sokat költöztek. Huzamosabb ideig éltek például úgy, hogy csak két kisebbik gyerekükkel laktak egy fedél alatt.