A svéd fikáról vagy a dán hyggéről már sokan hallottunk, és nem vagyunk kevesen, akik gyakorolni is próbáljuk a kávézás vagy épp az otthonosság életművészetté emelését. Na de mi a szösz az a finn sisu?

Ez a fogalom mifelénk viszonylag ismeretlen, pedig nagyon fontos, sőt irigylésre méltó dolgot fejez ki. Olyasmit, amit néha mi magunk is gyakorlunk, még ha nem is illetjük megkülönböztető elnevezéssel. A sisu ráadásul éppen olyan szervesen illeszkedik a finn néplélekhez, mint a fentebb felsorolt fogalmak az említett skandináv népekhez.

Na de akkor mi az a sisu?

A sisut nehéz magyarul egyetlen szóban megragadni, sőt más nyelvekben sincs rá egyetlen rokon értelmű kifejezés. Körbe a „belső elszántság”, a „makacs kitartás” vagy épp az „acélos akarat” írhatja. A finnek számára ez olyasmi, ami alapjaiban határozza meg mindennapjaikat és történelmüket is.

A szó eredetileg belső teret vagy valaminek a közepét jelenti. Az elmúlt bő száz évben azonban lassan az ember belső erejére és tartására kezdtek utalni vele. A sisu ugyanis az a tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy az ember akkor is tovább menjen az útján, amikor az ereje megfogyatkozott, és talán a remény is elfogyott. Sőt, a sisu épp akkor lép akcióba, amikor minden egész eltörött.

A finnek belső ereje

A fogalom Finnország szerte közszájon forog. Megjelenik több finn márka vagy épp szervezet nevében, és a finn nemzeti identitás megerősítésében is nagy szerepet játszott, különösen az ország függetlenségének megszerzése után. A Szovjetuniótól önállósodott finneknek az 1920-as években a szükségük volt egy olyan pozitív tulajdonságra, amely együttesen jellemzi őket, és amire igazán büszkék lehetnek. A sisu kiváló választás volt.

A sisu fogalmát a nemzetközi sajtó először 1940-ben említette. A New York Times ekkor egész oldalas cikkben foglalkozott a fogalommal és annak történelmi gyökerével. Az időzítés nem volt véletlen. A sisu egyik legismertebb példája ugyanis épp ebből az időszakból származik. Az 1939-1940 között zajló Téli Háború idején a finnek hatalmas túlerővel szemben harcoltak a Szovjetunió ellen, és rendkívüli bátorsággal, kitartással védték hazájukat.

Bár katonailag gyengébbek voltak, a sisu szellemében nem adták fel, és ellenállásuk világszerte tiszteletet váltott ki.

Noha a háborút elveszítették, az ország függetlenségét és integritását sikerült megőrizni, ami jelentősen megerősítette a finn identitást.

Sisu az is, ha jót főzünk abból, amink van (Fotó: Getty Images)

Sisu a mindennapokban

A finnek mindennapi életében is megjelenik ez a mentalitás. A hosszú és sötét finn telek, a zord időjárás, valamint a természet kihívásai folyamatosan próbára teszik a helyiek lelki erejét, de a finnek nem panaszkodnak, inkább előveszik a jó öreg sisut.  

• A sisu hit önmagunkban: amikor akár annak ellenére tovább megyünk, hogy mások szerint a lehetetlent kíséreljük meg.
• Kitartás és küzdelem a sisu: amikor valaki akkor is tovább hajt, tanul vagy sportol, amikor mások már feladnák.
• A sisu a bátorság és elszántság: amikor valaki szembenéz a félelmeivel, és a nehézségek ellenére is megpróbálja elérni a céljait.
• Függetlenség: a finnek nagyon büszkék az önállóságukra, és a sisu arra is utal, hogy az ember képes saját erejéből boldogulni.
• A sisu a túlélési ösztön: a zord környezet miatt a finnek megtanulták, hogyan boldoguljanak a legnehezebb körülmények között is. A jég hátán is megélnek.

Nagy finnek nagy sisuja

Joanna Nylund 2018-ban megjelent Sisu: A kurázsi finn művészete című könyvében részletesen bemutatja ezt az életfilozófiát. A jó hír, hogy Nylund szerint a sisu nemcsak a finn társadalomban van jelen, hanem olyan univerzális tulajdonság, amelyet bárki magáévá tehet.

A könyv bemutatja, hogyan segíthet a sisu a mindennapi életben, a mentális és fizikai jóllét és a személyes célok elérésében, valamint a kapcsolatok erősítésében. Interjúkat is tartalmaz olyan finnekkel, akik a sisu megtestesítői. A könyvben olyan (a sisujukról is) híres finnek is említésre kerülnek, mint a Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari és az olimpiai bajnok futó, Paavo Nurmi.

Nylund könyve megmutatja, hogy a sisu egyfajta cselekvésközpontú gondolkodásmód: nem szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg.

A sisu és mi

A sisu az utóbbi években – nem kis részben a világjárvány jelentette kihívások kapcsán – a nemzetközi érdeklődés középpontjába is került. Már csak azért is érdemes nekünk is gyakorolni, mert a finnek rendszeresen előkelő helyen végeznek a világ legboldogabb országait gyűjtő listákon…

A sisuhoz hasonló koncepciók más kultúrákban is megtalálhatók: a japán ganbaru a nehéz időkön való kitartást jelenti, míg az angol stiff upper lip az érzelmek elfojtásával járó fegyelmet írja le. A sisu azonban lényegileg különbözik ezektől, mert alkalmazása büszkeséggel és végső soron boldogsággal tölt el.

Szerencsére a sisu nem csupán a finnek kiváltsága, hanem olyan szemléletmód, amelyet bárki elsajátíthat és alkalmazhat. Te is megérezheted a saját sisudat, amikor kitartasz egy cél mellett, túllépsz a félelmeiden, és nem hagyod, hogy a nehézségek legyőzzenek.

A saját sisu

Szeretnéd te is meglelni és kiaknázni a sisudat? Így láss hozzá!

1. Ismerd meg a határaidat! Az igazi sisu abból fakad, ha felismerjük, amikor teljesítőképességünk határára érünk, de nem fordulunk vissza. Érdemes ezért megismerni saját határainkat és időről időre próbára tenni magunkat, hogy tudjuk, mikor kell pihenni, és mikor érdemes sisu-üzemmódba kapcsolni.
2. Keresd a saját célodat! A sisu akkor alakul át erővé erővé, amikor van valami, ami miatt érdemes kitartanod. Ez bármi lehet, amit valóban fontosnak tartasz – a család, egy cél, egy álom. Azok az emberek, akik valami nagyobb célért küzdenek, nagyobb eséllyel képesek átlépni a nehézségeken, azaz könnyebben hívják elő a sisujukat.
3. Fogadd el a nehézségeket! A sisu nem arról szól, hogy minden nehéz helyzetet örömmel fogadunk, hanem hogy képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel.
4. Fejleszd a kitartásodat! A sisu kifejlesztéséhez szükség van arra, hogy tudatosan is dolgozzunk a kitartásunkon olyan tevékenységek végzésével, amelyek segítenek kitolni mentális és fizikai határainkat.
5. Ne légy túl szigorú magaddal! A sisut nem mindig érezzük meg a legnehezebb pillanatokban. Néha csak utólag, visszatekintve vesszük észre, hogy végigcsináltunk valamit, amit még mi magunk se hittünk volna. 

És azt tudtad, hogy a finnek még iskolába járni is szeretnek?

Kiemelt kép: Getty Images