1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Návai Anikó: Amikor kétéves koromban főzőtököt loptam az ÁVO spájzából az ebesi munkatáborban. Büszkén vittem haza a tököt, az anyukám viszont nagyon megijedt, hogy ezért komoly büntetést kapunk. Meg nem főzhette, nem is tudom, végül mit csinált vele.

2. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellett volna?

Hogy miért házasodtak össze, és hogy miért maradtak együtt. Anyám első házasságából volt egy féltestvérem, aki betegen született, és anyám nagyon szeretett volna még egy gyereket. Az első férjét egy felszabadító szovjet katona lőtte főbe, rögtön, miután belépett a bunkerbe. Ott maradt özvegyen, egy beteg gyerekkel, vágyva egy másodikra. Arra sosem kaptam választ, hogy apám miért vette el. Nagyon nem passzoltak egymáshoz.

3. Mi az, amit a saját kárán tanult meg?

A türelmet. Mostanra lettem türelmes, és minden leegyszerűsödött. Rájöttem, hogy teljesen mindegy, mennyit harcolunk valamiért, a vége úgyis meg van írva. Van értelme harcolni, de csak a nagyon-nagyon fontos dolgokért, egyébként türelem kell, és ki fog derülni, hogy semmi sem olyan komplikált, mint ahogy látszik. Egyedül a butasággal szemben nem tudok türelmes lenni, az nagyon irritál.

4. Mit bánt meg utoljára?

Azt szoktam megbánni, ha nem az ösztöneimre hallgatok. Ha más tanácsára cselekszem, vagy túlságosan átgondoltan lépek. Az ösztöneim viszont sosem csalnak meg.

5. Kitől kellene bocsánatot kérnie, és miért?

Talán a gyerekemtől, hogy nem töltöttem vele elég időt, amikor kicsi volt. Most nagyon jóban vagyunk, nem rója ezt fel nekem. Los Angelesben él, tudunk találkozni, beszélgetni, nagyon szeretjük egymást.

6. Hol ette életében a legjobbat?

Magyarországon. Amerikában alig bírok enni, túl tökéletesek, génmódosítottak az ételek. Amikor leszállok Budapesten, már hívom is a Remiz éttermet, hogy „süthetitek a borjú bécsit”, és megyek, akár bőröndökkel.

7. Kinek/minek a hangját szereti legjobban?

A csöndét.

8. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Nincs, mert amit szeretnék megcsinálni, azt megcsinálom. Például régóta szerettem volna még egy könyvet írni, de nem hollywoodi riportkönyvet. Az élettörténetem kemény dió, arra sok idő kell. Majd egyszer. Aztán derült égből villámcsapásként azon a napon landoltam Budapesten, amikor meghalt Andy Vajna. Egyértelmű volt, hogy róla fogok könyvet írni.

9. Ha földet örökölne, mit tenne vele?

Örököltem egy balatoni szőlőt, de egyelőre őrzöm. Nem tudtam még eldönteni, hogy a) hollywoodi újságíró legyek b) hazajöjjek, és itthon töltsem a nyugdíjas éveimet színházba, moziba járással, vagy c) leköltözzek a Balatonra, és ott növesszem a paprikát, a paradicsomot és a szőlőt. Még bírom energiával, nem gondolkozom ezen túl sokat, úgyis megmutatja az élet, mi legyen.

10. Mire nem sajnálja a pénzt?

Magyar ennivalóra. Amikor kimegyek a bio piacra, és megveszem az igazi krumplit, a girbegurba sárgarépát, a kolbászt, a barackot…

+1 Mire sajnálja legjobban az időt?

A small talkra. Amikor az ember elmegy egy filmbemutató-partira, megnézi a filmet, amit a sajtóvetítésen már látott, majd dübörgő zene mellett a semmiről beszélget. Nem szeretek sminkelni, kiöltözni, csak ha az interjúk miatt muszáj. Ha véletlenül mégis ott vagyok egy partin, megmutatom magam, odamegyek a sztárhoz, annyit mondok, hogy „Csodálatos voltál!”, és huss, lelépek.

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2019/32. lapszámában jelent meg.

Fotó: Bulla Bea