A hipnózist valószínűleg az ókor óta alkalmazzuk anélkül, hogy pontosan meg tudtuk volna fogalmazni a furcsa tudatállapotot. A sámánszertartások, a régi gyógyítók különös ereje valószínűleg mind a hipnózisra épült. Ennek ellenére az 1775-ben született James Braidet tekintik a hipnózis atyjának, ő volt az, aki először kutatta ezt az állapotot. Braid sebésznek tanult az Edinburgh-i Egyetemen, majd különböző testi deformitások korrigálására szakosodott.

Láb- és gerincproblémákkal élők helyzetét könnyítette meg vagy adta vissza az egészségüket. Eközben érdekelni kezdte a hipnózis, azaz az addig a varázslatos mágnesességnek vagy állatmágnesezésnek nevezett furcsa állapot.

A hipnózis története

Braid 1841-ben részt vett a manchesteri Athenaeumban Charles Lafontaine francia mesmerista demonstrátor (!) mágneses előadásán, aki a közönség tagjait hipnotikus transzba ejtette. A mesmerizmus Franz Mesmer német orvosról kapta a nevét, aki úgy vélte, hogy ez az állati mágnesesség egy láthatatlan természeti erő, és transzban előidézhető. A francia Lafontaine ismert nyilvános mágneses demonstrátor volt, aki a különös erőt betegségek gyógyítására vagy enyhítésére használta.

A hipnózis erejének demonstrálására állítólag képes volt megbabonázni a londoni állatkert oroszlánját is.

Mondanunk sem kell talán, hogy tömegek követték a furcsa előadót, hiszen nem tudták, hogy papiruszok bizonyítják a hipnózis ugyanilyen alkalmazását az ókori Egyiptomban (ott is a szem eltakarása, a tekintet vezetése segítségével hipnotizáltak embereket és oroszlánokat), sőt a suméroknál és az indiaiaknál is. Ha már itt tartunk, az önhipnózist a középkori szerzetesek, a hezikasztusok is gyakorolták, a saját köldökükre meredve. Ezért is nevezték őket köldöknézőknek.

Mi bizonyítja a hipnózis létezését?

A hipnózis történetének egyik legfontosabb alakja, James Braid sebész (Kép: Wikimedia Commons/Materialscientist)

Amikor a sebész Braid találkozott a különös erővel és Lafontaine-nel, először szkeptikusan a bizonyítékok és a jelenség tudományos háttere iránt érdeklődött. Braid megvizsgálta Lafontaine mágnesezett alanyainak fizikai állapotát, különösen a mester által leszorított szemüket és a szemhéjukat, és arra a következtetésre jutott, hogy valóban egészen más fizikai állapotban vannak. Szó sem volt hát csalásról.

Braid kísérleteket indított a témában, majd ő maga is a nyilvánosság elé lépett eredményeivel. Az orvos még két alkalommal vett részt Lafontaine előadásán, majd rájött, hogy ennek az egész jelenségnek semmi köze a mágnesességhez, sőt magához Lafontaine-hez sem. Ő maga állapot egy és állapot kettőnek nevezte az éber és a hipnotizált tudatállapotokat, és azt is tagadta, hogy valamiféle külső harmadik erő befolyásolná a tesztalanyokat.

Braid képes volt önmagát hipnotizálni

Ahogy kutatta a jelenséget, a sebész arra is rájött, hogy a hipnotizált állapotot „felfelé és befelé kancsalodással”, a szem letakarásával és a tekintet fókuszálásával is el lehet érni, sőt saját magánál is sikert aratott. Innentől kezdve kizárható volt, hogy a hipnózisnak köze lenne a kezelő delejező tekintetéhez, karizmájához vagy magnetizmusához, mindössze annyi kellett hozzá, hogy az alany fixálja a tekintetét egy „koncentrációs tárgyra”, amely olyan magasan és olyan távolságra van az orrnyeregtől, hogy a tekintetet felfelé és befelé irányítsa.

Ezután több megbízható, neves tanú előtt ő maga hipnotizált embereket.

Braid 1842-ben könyvet adott ki tapasztalatairól Neurypnology or The Rationale of Nervous Sleep Considered in Relation with Animal Magnetism címmel. Braid ezt a transzszerű állapotot az alvás egyik formájának tekintette, ezért az alvás görög istene, Hypnos után hipnózisnak nevezte el. Később aztán ezt megbánta, mivel rájött, hogy az embereket az alvás minden jele nélkül is transzba lehet ejteni. Ekkor viszont már túl késő volt, és a név megmaradt.

Mire használták a hipnózist?

Braid úgy gondolta, hogy a hipnózis segít az idegrendszeri zavarok kezelésében. A sebészetet ezért hipnózissal egészítette ki, így kezelt reumával, gerincbetegségekkel és agyvérzéssel küzdő pácienseket. Bár Braid 1860-ban elhunyt, munkássága jól dokumentáltan fennmaradt.

1997-ben az ő nevét viselve alapították meg a James Braid Society társaságot.

Ez a mai napig a hipnoterapeuták társadalmi összejöveteleként és vitafórumaként működik. A hipnózis azóta alapos kutatások alá vetett pszichológiai állapot, amit főleg pszichoterápiákban használnak. Hatásosságát tudományosan is bebizonyították, EEG-vel és MRI-vizsgálattal is kimutatható.

Kapcsolódó: Domján Andrást kérdeztük a hipnoterápiáról

Kiemelt kép: Getty Images