- Az elmúlt hónapokban csaknem minden társaságban napi téma lett a drágulás.
- Egyre többen döbbennek rá, milyen nagy összeget költenek havi szinten élelmiszerre.
- Az élelmiszeren való spórolás mentális terhe a nőkre hárul – utánajártunk, hogyan trükközik, akinek sikerül spórolnia.
A „Hogyan lehetne kevesebből kijönni?” kérdés nők tömegeit foglalkoztatja itthon is. A fogyasztás, a vásárlás, vagy épp a menü tervezése és kosztpénzen való spórolás többnyire a nők reszortja, így az ezzel kapcsolatos mentális teher is főleg náluk csapódik le. A drágulás ugyanis nem „csupán” anyagi terhet jelent, hanem a család jóllétét és egészségét is érintő, fontos döntések sorozatát is kikényszeríti.
Egyre többet törjük a fejünket azon, mit, abból milyet, mennyit vegyünk, hogy hogyan lehetne spórolni, és milyen kompromisszumokat tudunk megkötni, hogy ne maradjunk éhen, de ne is kelljen egészségtelen, silány élelmiszerre fanyalodni. Már ha egyáltalán megtehetjük, hogy válasszunk. Magyarországon ma százezrek élnek egyik napról a másikra, kevés és gyenge minőségű ételek fogyasztására kényszerülve.
Arról, hogy havonta milyen összeget és milyen szempontok szerint költenek el élelmiszerre azok a magyar nők, akiknek van miből gazdálkodni, a legnagyobb online női közösség tagjait és ismerőseimet kérdeztem meg.
Nagy szelet a tortából
Egy országban minél szegényebb a lakosság, jövedelmének annál nagyobb hányadát költi evésre, ivásra. A statisztikai adatok szerint a magyar háztartások jelenleg kiadásaik mintegy ötödét fordítják élelmiszerekre és alkoholmentes italokra, ez az arány az elmúlt években az inflációval és az árak folyamatos emelkedésével párhuzamosan növekvő tendenciát mutat. Ezzel egyelőre a középmezőnyben vagyunk: Nyugat-Európában az arány többnyire alacsonyabb, de vannak nálunk rosszabbul álló országok is.
De középmezőny ide vagy oda, a családok egy része számára az élelmiszerárak emelkedése már nemcsak kényelmetlenséget, hanem komoly kihívást is jelent, és súlyos lemondással jár.
Az elmúlt négy évben (a KSH legfrissebb adatai szerint) a fehér kenyér ára 141, a sertéskarajé 58, a kristálycukoré 52, a vajé 133, a tojásé 110 százalékkal emelkedett.
És akkor még nem is beszéltünk a gyümölcsökről, amiknek ára szintén elszállt az elmúlt időszakban. Pár szem alma, némi mandarin, 1-2 levesbe való? 3500 lesz, köszönöm… Ma már az is spórol, akinek néhány éve még nem jelentett gondot a bevásárlás.
A háztartási kiadások tervezése, a bevásárlás megszervezése és az élelmiszerek kiválasztása itthon jellemzően a nők feladata. Felmérések szerint a magyar háztartásokban az élelmiszer vásárlások több mint 70%-át nők intézik. Ez javarészt a hagyományosnak tekintett nemi szerepekből fakad, és különösen ott jellemző, ahol a nők is főznek. Ez pedig nem kevés mentális teherrel jár.
Az árak csak kúsznak felfelé, kötelező a spórolás (Fotó: Getty Images)
Spórolás: a háziasszonyok pontosan tudják?
Sok nő érzi most úgy, hogy neki kell „megoldania” a helyzetet, és ha nem tudja fenntartani a megszokott életminőséget, az kudarcélményt szülhet. Minderre a politika is ráerősít: nemrég miniszterelnöki interjúban hangzott el, hogy a „háziasszonyok pontosan tudják, mikor lehet költeni, és mikor nem.”
Tudják vagy sem; az áremelkedések nem csupán anyagi kérdésként jelentkeznek, hanem az önértékelésre és a mentális egészségre is hatással lehetnek. Ma két út van: vagy a homokba dugjuk a fejünket, vagy a számok bűvöletében élünk.
„Azt, hogy például a piacon mennyit költök, egy ideje nem is merem számolni. Brutál árak vannak most már” – írja egy kommentelő.
„Jövő hónapban akarom kiszámolni. Elrakok minden blokkot, és csak az élelmiszert számolom róla. Szerintem durván ki fogok akadni” – egészítette ki egy másik.
„Nagyon izgulok, hogy mi lesz így. Mostanában a kelleténél izgalmasabb a hónap vége, a pénztár felé menet a telefonomban összeadogatom az árakat” – fejtegeti egy volt kollégám, aki az elmúlt hónapokban kezdte azt érezni, hogy nem tudja tartani a lépést az áremelkedéssel.
„Lassan belerokkanok…” – összegzi érzéseit egy csoporttag. „Hagyjuk. Jobb ha nem számolgatom” – egészíti ki egy másik. „Mást se csinálok, csak matekozok, hogy jusson is, maradjon is” – meséli egy harmadik.
A mindennapos számolgatás nekem sem ismeretlen. A Covid járvány idején éreztem meg először, milyen nagy jelentősége van annak, hogyan sakkozunk a kosztpénzzel. 2021 óta osztom meg takarékos receptjeimet Asszonypajtás nevű Instagram oldalamon, tavaly óta pedig a Nők Lapja Konyhában vezetek spórolós rovatot. Hiába élek egyébként középosztálybéli életet, nem tudom, hogyan jönnénk ki, ha nem figyelnék arra, mit és miből főzök…
Az árak emelkedése tehát mindenkit érint, de az, hogy végül mennyit költünk havonta és fejenként, sok tényezőtől függ. Alapjaiban meghatározza, hogy egyáltalán mennyiből gazdálkodhatunk. Aztán: nem ugyanannyit pakol a kosárba, aki irodai munkát végez, mint aki „melós” párjára főz. Eltérő szempontok alapján vásárol a kisgyerekes szülő és egy nyugdíjas. Extrém mennyiségekkel kalkulál, akinek nagykamaszai vannak, és az se nagyon tud spórolni, akinek valamilyen speciális étrendet kell követnie.
