Megrémült a rendelettervezet várható hatásaitól Dóra, egy negyvenes édesanya, akinek Bálint nevű kisfiát – ha bevezetésre kerül – épp érintené ez az intézkedés.

– Bálint most középső csoportos – meséli –, és neki kellett egy év ahhoz, hogy megszokja az óvodát, hogy beilleszkedjen a társai közé, és megszeresse az óvónénijét. Ez azt jelenti, hogy az előző évünk, a kiscsoport sok sírással telt, és örülünk, hogy a jelenlegi évünk viszonylag nyugodalmas. Ha viszont jövőre kiemelik a vegyes csoportból, amibe jár, mert itt kisebbek-nagyobbak egyaránt vannak, akkor megint hozzá kell szoknia egy új társasághoz, valószínűleg új óvónénihez, és elveszíti a nehezen megszerzett biztonság-érzését.

Bár a részletekről még semmit nem tudni, azt sem gondolom, hogy iskolaelőkészítőt kellene szervezni az ovi utolsó évében. Sokkal jobban örülnék, ha még egy évet önfeledt játékkal tölthetnének a gyerekek, és inkább az iskola első osztálya képezne egyfajta átmenetet iskola és óvoda között.

Rengeteg a bukás elsőben

Fábián Katalin, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnöke hangsúlyozza, az óvónők mindig is törekedtek arra, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolára, de ezt nem egy évben, intenzíven, tömbösítve végezték, hanem három év alatt, az odajárók érettségi szintjéhez igazítva. Úgy véli, ennek

az új tervezetnek az lehet a célja, hogy az első osztályosok körében növekvő bukási arányt orvosolja

– amihez viszont inkább a hatéves kori kötelező beiskolázást előíró törvényi rendelkezés felülvizsgálatára lenne szükség.

Korábban ugyanis az óvodának – a szülővel egyeztetve – joga volt arról nyilatkozni, hogy ha véleményük szerint egy gyerek nem iskolaérett. Amennyiben ezt a pedagógiai szakszolgálat munkatársai alátámasztották, elindulhatott egy célzott fejlesztés, és még egy évet az óvodában maradhatott a gyerek.

2020 január elseje óta viszont az óvodák és a szülők már nem dönthetnek arról, hogy egy hatéves érett-e az iskolára. Jelenleg, ha azt tartják jobbnak, hogy maradjon még egy évet az oviban, akkor a szülőknek az Oktatási Hivatalhoz kell ezügyben egy kérelmet benyújtaniuk, és a kérdésben a hivatal dönt.

A szülők aggódnak, hogy az óvodások elveszíthetik a biztonság érzetüket (Fotó: Getty Images)

– Sajnos, erről a szülők kisebb része tud, vagy foglalkozik vele – gondoljunk a hátrányos helyzetű, kistelepüléseken élő családokra! – folytatja szakértőnk. – Nekik az, hogy az ehhez szükséges gyógypedagógiai vizsgálatra elvigyék a gyereküket a legközelebbi városba, szinte teljesíthetetlen feladat, például a közlekedés vagy a pénz hiányában.

A szülők terhelhetőségével biztosan nem számolt itt a törvényhozó.

Ennek következtében sok-sok éretlen gyerek került az iskolákba, és évek óta az elsős évfolyamismétlők aránya a legmagasabb az 1-8. osztályosok között. Hiszen mit tudnak tenni a pedagógusok? Kezdeményezik, hogy az érintett gyerekek a következő tanévben is az első osztályt járják.

Nem az óvoda felelőssége

A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület arra az álláspontra jutott, hogy a friss módosítási tervezetben leírtak szembe mennek az óvodapedagógiában több évtizede jól működő szervezési formákkal, elveszik a szabad csoportválasztás lehetőségét az óvodapedagógusoktól és a szülőktől.

– Az óvodások életkori sajátosságainak ellentmond az az elképzelés, amely azt várja el tőlük, hogy elszakadva a megszokott csoporttársaiktól, nevelőiktől képesek legyenek újra szocializálódni, ráadásul mindezt az iskolába lépéssel járó – amúgy is terhelt – időszak előtt.

Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogamjában rögzített elvek szerint az iskolára való felkészítés az óvoda teljes időtartama alatt folyamatosan történik. A vegyes csoportokban az óvónők eddig is külön foglalkoztak a nagyokkal: az életkoruknak megfelelően időnként más feladatokat kaptak, míg a kisebbek önállóan játszottak.

Kapcsolódó: Mennyire fontos az iskolakezdési kor? 

Ha egy kisebb érdeklődött a feladatok iránt, odamehetett, és bekapcsolódhatott a nagyobbak játékos fejlesztésébe – szintén az életkorának megfelelően. Az iskolakezdés kudarca tehát nem az óvoda felelőssége, hanem az óvoda és az iskola közti átmenet hiányának, kidolgozatlanságának köszönhető. Ezt pedig nem az óvodai követelmények növelésével, sokkal inkább az első osztály elvárásainak csökkentésével kellene megoldani – véli a szakember.

Kicsik és nagyok is sérülhetnek

Szakértőnk az óvodák helyzetének jellemzésére elmondta, hogy bár folyamatosan kevesebb a gyerek, akit el kell helyezni, főiskolát végzett óvodapedagógus nincs elegendő a rendszerben: minden évben többen mennek nyugdíjba, mint ahány végeznek a főiskolán. Helyettesítheti őket (érettségivel rendelkező) pedagógiai asszisztens vagy (nyolc általánost végzett) dajka, akinek viszont nem lehet feladata a gyerekek fejlesztése, képzése, ő például a szokások megtanulásában segítheti a kicsiket.

Szakértők szerint a törvényhozók nem számoltak a szülők terhelhetőségével (Fotó: Getty Images)

– Minél kisebb egy település, annál nehezebb lenne megoldani azt, hogy egy külön csoportban egy külön szakember foglalkozzon a legnagyobbakkal, és ehhez át tudják szervezni a csoportokat.

A kis települések a legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból

, de a forráskivonások, az önkormányzatok költségcsökkentése miatti óvoda-összevonások, -bezárások okán a városokban is gyakori, hogy a felsőfokú végzettségű óvópedagógust helyettesíteni szükséges. Leginkább a régi motorosok maradnak a szakmában, mert a fiatalokat elrettenti a leterheltség mértéke, a rengeteg adminisztráció, a túlórák.

Nyilván a legtöbb helyen azért van vegyes csoport, mert nincs elegendő szakember. Ott vajon, hogy fognak az újraszerveződő nagycsoportok élére pedagógust tenni? A kicsikről nem is beszélve, akik ugyancsak sérülhetnek az évenkénti átszervezés miatt, hiszen ők még inkább ragaszkodnak a megszokott társakhoz, nevelőkhöz, és ha ezektől elválasztják őket, a fejlődésükben visszaesés tapasztalható.

Fábián Katalin szerint a 2020-as változás előtt korántsem voltak ilyen első osztályos bukási statisztikák, tehát a korábbi rendszer láthatóan jobban működött.

A gyerekek alapvetően rugalmasak

„Szerintem ez a kérdés nem fekete vagy fehér – mondja egy, a Nők Lapja által szintén megkérdezett édesanya, Anna. – Lili lányom októberi születésű, így az utolsó évét hatévesként töltötte az óvodában, vegyes csoportban, ahol többségben voltak a három-négy évesek, így az óvónők főleg az ő beszoktatásukkal foglalkoztak.

A barátai elmentek iskolába, az újakkal és a maradókkal kevéssé tudott kapcsolódni, emiatt én örültem volna, ha őt ebben az utolsó évben külön képzik, és főleg hatévesekkel tölti a napjait. Szerintem a gyerekeket amúgy is rugalmasságra készteti az óvónő-helyzet, hiszen annyi a pályaelhagyó, hogy nálunk három óvónő is elment a három év alatt. Ehhez is alkalmazkodnia kellett a lányomnak.”

Iskolai beszoktatás: Egyértelmű a szakértő véleménye a szülő felelősségéről

Kiemelt kép: Getty Images