• Nagyon fontos megértenünk, hogy az állatok másképp működnek, mint hisszük.
• Akár halálra ítélhetjük a cuki állatkölyköt a simogatással.
• Ne fogdossuk, etessük a vadállatokat, a vízimadarakat se!

Sam Jones azóta a kritikák hatására Instagram-bejegyzések sorozatában kért elnézést a videóért. Ő úgy emlékszik, hogy egy hegyi úton talált rá a kisvombatra és anyjára, akik nem mozdultak. Sam Jones erre aggódni kezdett értük, megállt, hogy biztos ne üsse el őket, és megpróbálta biztonságos helyre vinni őket.

Amikor odament hozzájuk és felemelte a kölyköt, az sivítozva követelte, hogy tegye le, az anyaállat pedig üldözni kezdte a nőt, aki a kicsinyét vitte át az úton. Az influenszer állítja, hogy nem akarta elrabolni a kölyköt, azért futott el, mert az anya támadásától tartott. Jones ragaszkodik hozzá, hogy amikor már nem forgott a kamera, anya és kölyke biztonságban ismét együtt voltak.

Így reagáltak az ausztrálok a kölyök elrablására

Sajnos a közzétett videón nagyon úgy tűnt, hogy az influenszer elrabolja a cuki kölyköt az anyjától, ezért a helyiek erős felháborodással reagáltak. Néhány ausztrál egyenesen Jones kitoloncolását követelte. Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök is többször hozzászólt a témához. Albanese kiemelte, hogy a vombat egy lassan mozgó, békés állat.

Az anyaállatnak pedig egyértelmű szorongást okoztak azzal, hogy elvették tőle a kicsinyét.

A videót nagyon elszomorítónak találta, és kiemelte, hogy szerinte Sam Jones egyszerűen nem tudta, mit csinál. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Ausztráliában sok, sokkal vadabb állat él, akik nagyon agresszíven reagálnak, ha a kölyküket elválasztják tőlük.

A vombatkölyök nagyon cuki, de ettől még nem szabad simogatni és elrabolni az anyjától (Kép: Getty Images)

Találtál egy állatot? Ne vedd fel!

Ne higgyük azt, hogy hasonló esetek csak külföldi influenszerekkel eshetnek meg. A sérültnek tűnő, vagy egyedül hagyott állatkölyköket hazánkban is sokan emelik fel, viszik máshová, szakítják el az anyjától. A tavasznak abban a szakaszában vagyunk, amikor a legtöbb kölyök születik.

Megszoktuk, hogy az elárvult kiscicát, kiskutyát menhelyre visszük, hiszen a szülei nélkül elpusztulna, de a vadállatokkal más a helyzet.

Sok növényevő napközben magára hagyja a rejtekben a kicsinyét, amíg ő élelmet keres.

Ilyen például az őz vagy a nyúl. De a mindenevő rókáknál is a vacokban maradnak a kicsik, amíg szüleik táplálék után járnak. Sokan úgy hiszik, ezeket az állatokat meg kell menteni, pedig nem.

A kölyöknek nincs szüksége ránk

Azzal, hogy egy védekezésre képtelen kölyökállatot megközelítünk, rossz esetben meg is fogunk, megsimogatunk, gyakorlatilag halálra ítéljük. A legtöbb állat megérzi az ember szagát a kicsin és a veszély miatt nem eteti többé. Az sem megoldás, hogy a végtelenül cuki bébiállatot hazavisszük és ott felneveljük.

Neki a fajtársaira van szüksége ahhoz, hogy erős, életrevaló felnőtté fejlődjön, ez a mi udvarunkban nem lehetséges.

Ha sérültnek látjuk a kölyköt, vagy úgy véljük, szenved, hívjuk fel az állatvédőket, a legközelebbi menhelyet, madarak esetében a madárkórházat és kérjünk telefonos segítséget. Ne mászkáljuk össze a kölyök búvóhelyét és ne érjünk hozzá az állathoz. Végképp ne kapjuk fel és vigyük magunkkal, mert akkor mi sem vagyunk okosabbak Sam Jonesnál, aki a vombatbébit szakította el az anyjától.

Kapcsolódó: Nem egyszerű összeegyeztetni a vadállatok életét a várossal, de nem is lehetetlen

A kiemelt kép illusztráció, forrása: Getty Images