• Már a csecsemők is képesek emlékeket eltárolni, de később nem tudják azokat felidézni.
• A babák tanulása rendkívül intenzív, és a szülői viselkedés nagy hatással van rájuk.
• De vajon miért nincsenek emlékeink?

Az első mosolyokra, lépésekre, szavakra legtöbben csak mások elbeszéléséből emlékezünk. De miért törlődik el minden, ami az első éveinkben történt velünk? Hogyan működik az emlékezet csecsemőkorban?

Mi okozza az emlékezetkiesést?

A legtöbb ember számára természetes, hogy nem tudja felidézni a csecsemőkorát. Ezt a jelenséget hívják gyerekkori amnéziának. Egy új kutatás szerint nem arról van szó, hogy ne lennének emlékeink ebből a korból, csupán nem tudunk hozzájuk férni. A tanulmány során 26, négy és huszonnégy hónap közötti csecsemőt vizsgáltak.

A babákat egy speciális MRI-készülékbe fektették, ahol különféle, egyedi képeket mutattak nekik, mindegyiket két másodpercen keresztül.

A kutatók célja az volt, hogy megfigyeljék, hogyan reagál a csecsemők agya, különösen a hippocampus, amely az emlékezetért, az érzelmek feldolgozásáért felelős. Azt már korábban bebizonyították, hogy a csecsemők képesek emlékeket tárolni. Nagyjából ötéves kor körül alakul ki az a képességünk, hogy az élményeink valóban megmaradjanak bennünk. Ezért van az, hogy az első emlékeink általában csak az óvodás évekből származnak.

Hogyan tesztelték a memóriát?

A kutatók egy rövid szünet után két képet mutattak a csecsemőknek: az egyik ismerős volt, mert korábban már látták, a másik viszont teljesen új. Ezután megfigyelték, hogyan reagálnak, azaz, melyik képet nézik tovább.

Ha egy baba hosszabban elidőzött a már látott képnél, az azt jelentette, hogy felismerte, tehát emlékezett rá.

Ha viszont mindkét képre egyformán nézett, az arra utalt, hogy a memóriája még nem fejlődött ki eléggé ahhoz, hogy különbséget tegyen.

Az agy mindent rögzít. De akkor hol vannak az emlékek?

Miután a kutatók összegyűjtötték az adatokat, részletesen elemezték az MRI-felvételeket, különösen azokét a babákét, akik hosszabban nézték a már ismerős képet. Azokat a próbákat, ahol a csecsemők nem a képernyőre figyeltek, túl sokat mocorogtak vagy pislogtak, kizárták az elemzésből, hogy az eredmények minél pontosabbak legyenek.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az idősebb babák agyában sokkal aktívabb volt a hippocampus, vagyis az emlékek rögzítéséért felelős terület.

Ráadásul csak náluk figyeltek meg aktivitást az orbitofrontális kéregben is. Ez az agyterület segít az emlékek felismerésében, és szerepet játszik abban, hogyan döntünk arról, mit jegyzünk meg. Bár még nem teljesen világos, miért kezd az emlékezés hatékonyabbá válni 12 hónapos kor után, a kutatók szerint ennek hátterében valószínűleg a gyors fejlődési változások állnak.

Kapcsolódó: Elsüllyedt gyerekkor – Hogyan hívjuk elő az emlékeinket?

Miért nem férünk hozzá?

Ebben az időszakban a csecsemők agya intenzív változáson megy keresztül: fejlődik az érzékelésük, a nyelvi és mozgásos képességeik, és közben a hippocampus is látványosan növekszik. Jelenleg a kutatócsoport azt próbálja kideríteni, hogy miért nem tudjuk később felidézni ezeket a legkorábbi emlékeinket.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint az agyunk nem ugyanazokkal a „keresőszavakkal” dolgozik, mint amikor az emlék eredetileg megszületett.

Azaz: amit akkoriban megéltünk, máshogyan lett eltárolva, mint ahogyan ma keresni tudnánk azt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az élmények jelentéktelenek lennének. Éppen ellenkezőleg. Bár nem tudjuk felidézni őket, ezek az első tapasztalatok mélyen beépülnek a személyiségünkbe, és hatással vannak arra, hogyan érzékeljük a világot, hogyan tanulunk, és hogyan kötődünk másokhoz. A gyermekkori amnézia tehát nem az élmények hiányát, hanem azok elérhetetlenségét jelenti.

Bár kívülről nem mindig tűnik fel, a babák agya ilyenkor is folyamatosan működik. Ezt érdemes tudatosítani a szülőkben. (Fotó: Getty Images / Aliyev Alexei Sergeevich)

A csecsemőkor jelentősége

A kutatók hangsúlyozzák: a csecsemőkor jóval jelentősebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Még akkor is, ha a gyerekek felnőttként már nem emlékeznek ezekre az időkre. A babák ilyenkor minden egyes percben szívják magukba a világot. Figyelik a hangokat, a hanglejtéseket, a ritmusokat, így kezdik megtanulni a nyelvet. Egy-egy dallam vagy sokadszorra felolvasott mese segít, hogy az emlékek megmaradjanak. Ezek az aprónak tűnő, ismétlődő pillanatok voltak az első tanulási élményeink – és közben észrevétlenül alakították a kapcsolatot is azokkal, akikhez a legjobban kötődtünk.

Ami megmarad

Miközben a babák csak nézelődnek vagy játszanak, az agyuk észrevétlenül tanul, fejlődik, kapcsolatokat épít. Egy szeretetteljes, biztonságos környezet – ahol van közös játék, éneklés, ismétlés és sok-sok nevetés – nemcsak boldog pillanatokat ad, hanem megalapozza a későbbi gondolkodást, tanulást és kapcsolatokat is.

Kapcsolódó: 5 emlék, ami örökké él egy gyerek lelkében

Kiemelt kép: Getty Images