Sark egy aprócska sziget a La Manche csatorna délnyugati részén. A mindössze 5,45 km²-es terület 1565-ös betelepítési programját Helier de Carteret jersey-i nemes vezette, aki I. Erzsébet királynőtől kapott megbízást a sziget gyarmatosítására, hogy Sark újra lakottá váljon, miután hosszú ideig kalózok uralták. A férfi negyven családdal érkezett a szigetre – cserébe a királynőtől feudális jogokat kapott, ezzel pedig ő lett a terület legelső hűbérura.

A ma körülbelül 600 lakost számláló sziget több mint 400 éven át hűbéri rendszer szerint működött – ez volt az utolsó olyan terület Európában, ahol megszűnt a feudalizmus, miután 2008-ban megtartották az első demokratikus választásokat.

Itt élt és uralkodott Sibyl Mary Hathaway, aki nem akármilyen módszerekkel védte népét a náci megszállás idején. A világ utolsó hűbérúrnője 275 német foglyot tartott a markában, és pontosan tudta, mit szeretne velük kezdeni…

Lánygyerekért részvétnyilvánítás járt

Sibyl Hathaway, születési nevén Sibyl Mary Collings 1884-ben született a Sarkot uraló Collings család tagjaként. Erős akaratú, szigorú édesapja, William elutasította a modernizációt, és a lánygyermekekért sem kifejezetten rajongott – Sibylt egész gyerekkorában úgy nevelte, mintha a fia lenne.

Sibyl azonban makacs nővé cseperedett, és nem hagyta, hogy apja válasszon számára férjet. Amikor 1901-ben házasságot kötött Dudley Beaumont brit katonatiszttel, apja éktelen haragra gerjedt, és Angliába zavarta lányát Sark szigetéről. Miután Sibyl megszülte első lányát, az újdonsült nagypapa gratuláció helyett részvétnyilvánítást küldött a Beaumont családnak.

Sibyl mindössze 34 éves volt, amikor férje 1918-ban belehalt a spanyolnáthába. Hat gyerekkel maradt egyedül, a hetedikkel éppen várandós volt. Amikor apja 1927-ben meghalt, visszatért Sark szigetére, hogy jogos pozícióját elfoglalva, hűbérúrnőként vegye át az irányítást. Bár erkölcsös vezetőként ragaszkodott az ottani hagyományokhoz, szokásokhoz, rangjára és a feudális rendszerre a turizmus fellendítésének eszközeiként tekintett, hiszen hamar felismerte, hogy a látogatók érdeklődnek a „középkorban rekedt” sziget iránt.

Sark feudalizmusmodellje a maga nemében egyedülálló volt, és jelentősen különbözött a középkori hűbéri rendszertől.

Az úrnőnek ugyanis nem voltak klasszikus értelemben vett jobbágyai, a szabályok pedig közel sem voltak annyira szigorúak vagy alárendelőek, mint a középkori feudális társadalmakban. A válás nem volt megengedett, ennek ellenére a lakóknak viszonylag szabad életük lehetett. Voltak ugyan szolgáltatási kötelezettségeik, ám a szabályok főként a közösség javát szolgálták, és magát Sibyl Hathawayt sem úgy kell elképzelni, mint egy jobbágyokat terrorizáló, teljhatalmával rendre visszaélő földesúrnőt.

Egy pár romantikázik Sark szigetén 1930 körül (Fotó: Daily Mirror/Mirrorpix via Getty Images)

A szakadék nem volt kiugróan nagy a szegények és a tehetősek között, ami minden bizonnyal a sziget aprócska méretének, a lakosok kicsiny számának, illetve Sibyl Hathaway vezetői képességeinek volt tudható. 

Kapcsolódó: Vámbéry Melanie – A nők jogaiért harcolt, a nácik vitték a sírba

Megőrizvén a meseszép sziget békés arculatát, természetközelségét és középkorias hangulatát, kitiltásra kerültek az autók – így csak lovas kocsikkal és biciklivel lehetett közlekedni –, illetve tilos volt az alkohol értékesítése azok számára, akikről ismert volt, hogy alkoholproblémákkal küzdenek.  

Amikor Sibyl az Egyesült Államokba utazott, hogy népszerűsítse Sark turizmusát, megismerkedett egy amerikai bankárcsalád sarjával, Robert Hathaway-jel, akivel rögvest össze is kötötték az életüket 1929-ben, egy mindössze 12 napig tartó románc után. A házasságkötést követően együtt tértek vissza a szigetre, ám Sark felvirágoztatását szolgáló közös törekvéseik nem bizonyultak hosszú életűnek.

Közbeszól a háború

Mindössze egy héttel azután, hogy a Csatorna-szigeteket hivatalosan demilitarizálták, három német katonai repülőgép húzott el Sark felett Guernsey felé, hogy a sziget fővárosát, St. Peter Portot bombázzák. Sibyl tudta, hogy ők sem úszhatják meg a találkozást a nácikkal. A lakosoknak megígérte, hogy bármi is történjék, gondoskodni fog róluk: „Nem ígérem, hogy könnyű lesz. Lehet, hogy éhesek leszünk, de mindig lesznek terményeink, kertjeink, marháink, disznóink, juhaink és nyulaink” – mondta. 

A németek 1940. július 3-án szállták meg a szigetet, ahol közel 5 éven át állomásoztak. A közelgő náci csapatok hírére a szomszédos szigetek lakosai már korábban elmenekültek, ám Sibyl Hathaway és Sark 471 főt számláló lakossága tapodtad sem mozdult.

Sibyl korábban lovas kocsikat küldött a kikötőbe érkező vendégek elé, hogy ne gyalog kelljen megtenniük a központ felé vezető hosszú és meredek utat. Ám amikor a nácik megérkeztek, elhatározta, hogy nem megy a németek elé, és nem is küldet értük lovakat – ha találkozni akarnak vele, sétáljanak csak. „Általában elérem, amit akarok, és eltökélt szándékom volt megtartani Sark méltóságát. Azt a benyomást kellett keltenünk, hogy ha törik, ha szakad, mi a magunk urai vagyunk” – írta később a The Dame of Sark című életrajzi könyvében.

Sibyl Hathaway 1957-ben (fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Miközben a náci tisztek kényszerű gyalogtúrát tettek a környéken, Sibyl a La Seigneurie névre keresztelt kastélyában várakozott férjével. Arra utasította a cselédeket, hogy úgy jelentsék be a megszálló tiszteket, mintha falubeliek lennének, akik kötelesek meghajolni és kezet csókolni az úrnőnek, és akik csak akkor foglalhatnak helyet, ha arra engedélyt kapnak. Az etikett betartása ellen pedig senki sem ellenkezett, hiszen a tisztek közül többen is arisztokrata családból származtak. Sibyl Hathaway tekintélyét pedig tovább fokozta, hogy folyékonyan beszélt németül.

Kapcsolódó: Szimpatizánsból lett náciellenes mártír – Sophie Scholl, a szabadság harcosa

Amikor a németek bejelentették az új szabályokat – este 11-től kijárási tilalmat rendelnek el, a kocsmákat bezárják, a fegyvereket elkobozzák, és egyetlen csónak sem hagyhatja el a kikötőt –, Sibyl tökéletes németséggel, higgadtan és tisztelettudóan válaszolt, biztosítva hívatlan vendégeit arról, hogy legjobb tudásuk szerint fognak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. „Van valami okom arra, hogy féljek a németektől?” – válaszolt habozás nélkül a meglepett tisztek kérdésére, akik láthatóan összezavarodtak a hűbérúrnő nyugodt és udvarias viselkedése láttán.

Sibyl Hathaway jó modora, tekintélyparancsoló, arisztokratikus fellépése és kiváló nyelvtudása lehetővé tette, hogy kommunikáljon a legrangosabb megszállókkal. Kitűnt határozott és méltóságteljes hozzáállásával, a régi vágású náci tisztek etikettjét kihasználva irányította a tárgyalásokat, modorával pedig a Guernsey-ben állomásozó helyőrség német parancsnokát, Eugen Fürst zu Oettingen-Wallersteint is lekenyerezte, akivel rendszeresen levelezett. Ahogyan könyvében írta:

„Az udvarias beszélgetés lehetővé tette, hogy olyan információkat szerezzek, amelyek egyébként nem lettek volna elérhetőek.”

A hűbérúrnő viselkedése láttán idővel a megszállók is engedékenyebbé váltak. Így sikerült elérni, hogy a németek viszonylag tisztelettel bánjanak a szigetlakókkal, hogy ne avatkozzanak feleslegesen az életükbe, és hogy egy német orvos a helyi lakosokat is ellássa. Megengedték továbbá, hogy focimeccset rendezzenek, hogy alkalomadtán horgászhassanak, és hogy Guernsey-be utazzanak eladni a fogásaikat. Hidegvérét Sibyl pedig azután is megőrizte, hogy fia és felesége egy liverpooli német támadás során életüket vesztették, férjét pedig 1943-ban egy bajorországi munkatáborba deportálták.

A kastély, a La Seigneurie 1938-ban (Fotó: Felix Man/Picture Post/Hulton Archive/Getty Images)

Trükkökkel a nácik ellen

Jó modor azonban ide vagy oda, a sziget úrnője egy percig sem mondott le népe függetlenségéről. Úgy tartják, Sark egyetlen zsidó származású lakosa és német nyelvtanárnője, Annie Wranowsky a hűbérúrnő közbejárásának köszönhetően menekült meg a deportálástól. A nép pedig követte Sibyl példáját. Bár látszólag engedtek a hódításnak, a valóságban a maguk módján azonban nem egyszer trükköztek a németek ellen.

A velük utazó, tengeribetegségre hajlamos tisztekkel teli hajót a halászok például szándékosan vezették a legnagyobb hullámok felé, a helyi gyerekek pedig drótokat feszítettek ki azokon az útvonalakon, ahol a mit sem sejtő katonák bicikliztek. A háború ettől persze még háború maradt, nem puszta csínytevés, de ebben a formában némileg tűrhetőbbé váltak a mindennapok.

Kapcsolódó: Ők voltak a szocializmus élmunkásnői

Bár Sibyl Hathaway hangot adott nemtetszésének, és nem volt hajlandó aláírni a németek által kiadott parancsokat, látványos eszközökkel egyszer sem szegült a megszálló hatalom ellen, ami jó taktikának bizonyult. Az ártatlannak tűnő, csípős megjegyzéseket azonban sosem tartotta vissza.

Azt például nem egyszer megkérdezte, ugyan miért tart olyan sokáig legyőzni a Szovjetuniót.   

A németek eközben megkezdték Sark megerősítését: 300 további német katona érkezett, szögesdrótokat húztak fel a sziget körül, és aknamezőket is telepítettek, amivel ellehetetlenítették a halászok működését. Az éhínség a lakosság köreiben egyre nőtt, a Nagy-Britanniából érkező élelmiszer-szállítmányok elakadtak a haditengerészeti blokád miatt, a helyiek önállóan termelt élelemét pedig a nácik tartották vissza.

Sark szigetének lakói szenvedni kezdtek, Sibyl pedig elhatározta, hogy visszalopja azt, ami a feudális törvények szerint őt és a népét illeti. Egy este, amikor a németek épp vacsoráztak, az úrnő és néhány ellenálló visszacsempészett fél tonna búzát és több zsáknyi krumplit, amit titokban osztottak szét a lakosok között.

„Parancsára, hölgyem!”

Amikor Németország feltétel nélküli megadásának híre elérte a szigetet, Sibyl Hathaway kitűzte a brit és az amerikai zászlót, és összehívta a szigetlakókat, hogy együtt hallgassák meg Churchill beszédét május 8-án. Két nappal később brit katonák érkeztek a szigetre, hogy hivatalosan is elfogadják a német kapitulációt. Tekintve, hogy kevés volt a brit katona, a hűbérúrnőt bízták meg a náci foglyok felügyeletével és parancsnokságával, akiket rögvest munkára is fogott.

Megparancsolta, hogy adják vissza az összes elkobzott rádiót, eltávolíttatta velük mind a 13 500 taposóaknát – amelyek szerencsére csak a sziget nyulait tizedelték –, felújíttatta a korábban elfoglalt és tönkretett lakóházakat, betonutakat építtetett és ragaszkodott hozzá, hogy minden német katona azt válaszolja a kéréseire: „Parancsára, hölgyem!”

Az erkölcsösség és az arisztokrata modor nem várt erősségnek bizonyult a modern hadviselésben, amiért Sibyl Hathawayt II. Erzsébet édesapja, VI. György király 1949-ben a Brit Birodalom Lovagrendjének parancsnoki fokozatával tüntette ki. 1974-ben bekövetkezett halála után helyét unokája, a feudális világ utolsó képviselője, John Michael Beaumont vette át. 

Kapcsolódó: Virginia Hall, egy féllábú kémnő, akit még a náciknak sem sikerült elkapniuk

Kiemelt kép: Sibyl Hathaway (fotó: Housewife/Getty Images)