Tavaszias szél lengedez a Hűvösvölgyi úton. Töltekezünk a déli napsütésből, miközben felkapaszkodunk a Pannónia Stúdió épületéhez. Odabent, egy eldugott, hangszigetelt teremben már javában zajlik a zenekari próba – az üvegfal mögül is érezzük, ahogy a mellkasunkban dobog az ismerős ritmus. Márkus Luca érkezik elsőként, bohém kertésznadrágban, csíkos pólóban, és már pattan is a mikrofonok elé. A próbaütemezés szerint ő kezd az Easy to Be Hard című emlékezetes dallal.
A dalok eredeti nyelven hangzanak el
– Éváék mindenkinek több dalt osztottak ki első körben, ezeket meghallgatták, majd kiválasztották azt, amelyik a legjobban áll az adott hangnak, karakternek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem adják az Easy to be hard-ot, ami egyébként az egyik kedvencem nemcsak ebben a kontextusban, hanem az összes dalt tekintve, amit valaha hallottam életem során.
Mindig is vágytam rá, hogy egyszer elénekelhessem, hogy egyáltalán képes legyek rá technikailag,
mert amellett, hogy érzelmileg is tudni kell képviselni ezt a dalt, vokálisan sem egyszerű, sőt, igazi kihívást jelent számomra – meséli Luca, aki számára valódi mérföldkőnek számít a koncertshow. Elmondása szerint kevés szakmai vágya közül mindig is kiemelkedett, hogy egyszer ezzel a legendás zenei anyaggal dolgozhasson.
– Ráadásul eredeti nyelven adjuk elő a dalokat, aminek külön örülök, mert szerintem ezek a dalok kizárólag így tudnak működni. Szerintem ezt sokan így gondolják azok közül is, akik jegyet váltanak a koncertre, és biztos vagyok benne, hogy nagy elvárásokkal érkeznek majd az emberek. Szeretnénk megfelelni ennek, miközben igyekszünk a saját személyiségünket is belecsempészni a dalokba. A táncosokat már láttam próbálni, és elképesztően jól képviselik azt a stílust és hangulatot, amit én a Hair-hez társítok.
Lucát több szempontból is boldoggá teszi, hogy részt vehet a show születésében, különösen, mivel olyan zenei ikonokkal léphet egy színpadra, akikért egész életében rajongott. – Ma kezet fogtam Senával. Tinédzserkorom egyik meghatározó alakja volt, gyakran jártam a koncertjeire. Nemcsak az Irie Maffia, hanem az önálló projektjei is nagy hatással voltak rám. Falusi Mariannról nem is beszélve. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy honnan jön ez a hihetetlen erő belőle – mondja, de már húzza is a fülére a fejhallgatót, ideje visszatérni a próbára.
Kiáltvány a szabadságról
Az ikonikus hangzás bennünk is felidézi a pillanatot, amikor először láttuk a musical későbbi filmváltozatát. Rojtos, batikolt bőrmellények, zabolátlan, hosszú frizurák, lázadó fiatalság és pszichedelikus zene – néhány szó is elég, hogy képzeletünkben kirajzolódjon az 1960-as évek hippi közössége, amely fittyet hányt a társadalmi normákra.
Az 1969-ben debütált musical – és az 1979-es adaptáció is – azokhoz a fiatalokhoz szólt, akik kiábrándultak a vietnámi háborúból. Helyette olyan időtlen emberi értékeket képviseltek, mint a szabadság, a szeretet, a faji sokszínűség, a társadalmi igazságosság vagy épp a hatalom megkérdőjelezése, ami akkoriban radikális eszmének számított.
– Sokunk fiatalkorának emblematikus filmje, illetve azoké, akik később a szüleiktől ismerték meg.
Ez egy kiáltvány a szabadságról, a szabad akaratról, és arról, hogy a hatalom ne döntsön az emberek feje felett – mindezek nagyon erős aktualitással bírnak a mai világpolitikai helyzetben is. Az egész művet áthatja ez a sokrétű mondanivaló, benne van a dalokban, az öltözékekben és a koreográfiákban is – meséli a szünetben Duda Éva, aki egy személyben megálmodója, rendezője és koreográfusa is a produkciónak.
– A társulatommal elsősorban táncprodukciókat viszünk színpadra, és amikor a film készült, Amerikában a modern tánc a virágkorát élte, és nagyszerű koreográfiák kerültek a fimbe, ami nagyon hálás alapanyag. Beindítja az ember fantáziáját, ezért a huszonkét szám jelentős részében táncosok is lesznek, és mindenféle táncstílus érvényesül. És persze az előadás minden eleme, a látvány és a jelmezek is segítenek megeleveníteni a klasszikus hippi korszakot.
Generációk találkozása
Éva elárulja, különösen izgalmas ez a mai próba, mivel eddig külön készültek a zenészek, az énekesek és a táncosok. Izgalmas látni, ahogy szépen lassan összeérnek az alkotóelemek.
– A Subicz Gábor vezette Subtones zenekarral ma próbálnak először az énekesek, akik eddig külön dolgoztak a nekik szánt dalokon. Számomra nagyon fontos volt a kiválasztás folyamata. Egyrészt ezek nagyon nehéz, ráadásul angol nyelvű számok, ami már önmagában megszűrte, kik tudnak részt venni a produkcióban. De ami még szívügyem volt, hogy a résztvevők különböző korosztályokból érkezzenek.
A fiatalabb generációt Fekete Giorgio, Schoblocher Barbi, Urbányi Zóra, Márkus Luca, Szaszák Zsolt, Veréb Tamás és Vitáris Iván képviselik, és a csapatban van Sena Dagadu, Falusi Mariann, Ferenczi György és Ferenczi Bora, Ekanem Bálint és Berecki Zoltán is, akivel a Rómeó és Júlia musicalben is együtt dolgoztunk, melynek szintén én készítettem a koreográfiáját. Tehát a korosztály változatos, és a színházi, valamint a popénekesek egyaránt színesítik a produkciót. Nagy öröm ezzel a remek bandával és ezzel a csodálatos anyaggal dolgozni.
Improvizáció és bemelegítés
– Akarjátok összenézni az elejét?
– Csináljuk meg a próbafelvételt, fiatalok!
– Zsolti azt mondja, játsszátok el, ami a kottában van, és akkor elé képzelhetünk egy gitárszólót, jó?
– A dob ne legyen ilyen puha, sokkal erőteljesebbnek kell lennie.
– Mehetünk az Aquarius-ra, kicsit el vagyunk csúszva. Utána a Let the Sunshine In!
A stúdióba visszaérve már hangos nyüzsgés fogad. A fúvós- és ütőshangszerek szólama betölti a szűk teret, csúszkák és gombok mozognak a hangmérnök gyors kezei alatt. Éva az üvegfal előtt táncolva adja az instrukciókat, hogy minden úgy szólaljon meg, ahogyan azt eredetileg megálmodta. Közben a kinti, sötét szobában Sena vár a sorára. Mikor megszólítom, buborékokat fúj egy vizes palackba – mint megtudom, épp a hangszálait melegíti.
Kapcsolódó: Dirty Dancing a színpadon – de miért kell mindenből musicalt csinálni?
– Bemelegítek, még viszonylag korán van, és ilyenkor egy kicsit rekedtes a hangom. Én következem, az Aquariust éneklem majd, meg még három másik dalt.
Szerintem nagyon jó megoldás, hogy nem karakterek szerint vagyunk beosztva.
Kérdésemre, hogy milyen hatással volt rá a Hair című film, elárulja, azonnal megbabonázta, pedig nem rajong túlzottan a musicalekért.
– Tizenéves lehettem, amikor először láttam, de az üzenetét csak később, a húszas éveimben értettem meg igazán. Leginkább az akkori fiúm inspirálta a kötődést, aki stílusban ugyan kevésbé, de életérzésben megtestesítette a film és az egész hippi közösség szellemiségét. Később, felnőtt fejjel viszont már megértettem a történetet és a mögöttes tartalmat – avat be, miközben Veréb Tamás suhan el mellettünk és kiderül, noha ők sem találkoztak még személyesen, nagy tisztelői egymás munkájának.
– Írtam neked az egyik dalod miatt, amit megosztottál, emlékszel? – kérdezi a kezét nyújtva, mire Sena mosolyogva bólint, de közben már hívják is. Mi pedig Tamással odakint, a folyosón folytatjuk a beszélgetést.
Bukowskiból Berger
– Mindig valaki más dalát énekeljük. Nekem például van olyan, ami a Bukowskié, de közben Bergertől is énekelek. Persze egymás között mennek a kedves baráti harcok, például nagy vágyam, hogy énekeljek egyet Bereczki Zolival – osztja meg lelkesen Tamás, aki a többiekhez hasonlóan nagy izgalommal várja, hogy felrobbantsák az MVM Dome színpadát.
– Emlékszem, tízéves voltam, amikor először láttam a filmet, és a zenéje volt az első, ami rögtön elvarázsolt. Nyilván a képi világa is hatott, de a dalok, a tánc és az ének még képernyőn keresztül is éltek, teljesen magával ragadott az energia, amit közvetítettek – meséli Tamás, és szavait hallgatván ránk is átragad élénk rajongása.
Időközben újra a stúdió felé vesszük az irányt, búcsúzóul belehallgatunk az I Got Life pörgős, életigenlő soraiba. Az ajtóban állva még megtudom, Tamás már korai színjátszós évei óta kötődik a musicalhez. Az akkori gyerektársulatban tizenötévesen George Berger, a hippik vezetőjének szerepét kapta.
– Nagyon intenzív emlék, különösen, mivel miskolci gyerek lévén én világéletemben inkább Bukowskival, a vidéki fiú karakterével tudtam azonosulni.
Szerintem Földessy Margit épp ezért osztotta rám a szerepet, hogy megmutathassam, milyen, amikor nem ilyen vagyok,
és ez rengeteg dolgot szabadított fel bennem. Tamás tehát személyesen is kapcsolódik a történet szereplőihez, de szeretné, ha az április 17-i koncert mások számára is ilyen meghatározó, emlékezetes élmény lehetne.
– Legalább annyira tánc, mint amennyire zeneközpontú a show, és Duda Éva neve egyfajta minőségi garancia nemcsak itthon, hanem külföldön is. A táncosok és táncművészek kivételes egyéniségek, akik tökéletesen illeszkednek a Hair világába. Nagyon szeretném, ha a mi zeneiségünk még tovább tudná repíteni őket.
Az előadást április 17-én láthatjuk majd az MVM Dome-ban.
Kapcsolódó: A szerelemvonatból nincs kiszállás! – A Hogyan tudnék élni nélküled? forgatásán jártunk
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs
