• Ne ítélkezz azonnal. Kérdezd meg magadtól: vajon a saját gyerekeid (vagy te magad gyerekként) mindig példamutatóan viselkedtetek?
• A nevelés nehéz, és amit kívülről látunk, az gyakran nem a teljes kép.
• Mutatunk egy háromlépéses túlélő stratégiát.

Van egy közös, szinte univerzális élmény, ami kortól, nemtől és a legjobb szándékainktól függetlenül összeköt minket: az a bizonyos elnyomott fintor, a lemondó sóhaj, vagy az a villanásnyi „Na ne már!” reakció, amikor mások gyerekeinek viselkedésével szembesülünk: legyen szó hangoskodásról, engedetlenségről, vagy épp totális felfordulásról.

Nem vagy érzéketlen, csak emberből vagy

Egy kávézóban felcsattanó, fülsértő sikítás, egy váróteremben csattogtatott műanyag játék, vagy a véget nem érő „Miért?”-kérdések sorozata. Ha néha te is feszült leszel, tudd, hogy nem vagy egyedül.

Ez nem azt jelenti, hogy érzéketlen vagy! 

Egyszerűen csak arról van szó, hogy a kisgyerekek lelkesedése és hangoskodása időnként még a legjobbak türelmét is próbára teheti. Hogy mások gyerekeit időnként idegesítőnek találjuk, sokszor nem is rajtuk múlik. Inkább azon, mit várunk el, milyen helyzetben vagyunk, vagy épp milyen lelkiállapotban kap el minket a jelenet.

Dr. Matthew Morand pszichológus ezt tanácsot osztotta meg a Huffington Post cikkében ezzel kapcsolatban: „Próbáld elcsendesíteni a fejedben megszólaló negatív hangokat.” Csakhogy ez nem mindig megy könnyen. Főleg akkor, amikor már csak egy hajszál választ el attól, hogy felrobbanjunk.

Próbálj meg empatikus maradni!

Morand módszere egyszerű: képzeld magad a másik helyébe. Oké, oké, de legyünk őszinték egymáshoz: mindannyian hajlamosak vagyunk azonnal ítélkezni. Bennem is sokszor felmegy a pumpa, de ilyenkor igyekszem emlékeztetni magam, hogy vajon az én gyerekeim soha nem fognak így viselkedni? A szakértők szerint, ha zavar egy gyerek viselkedése nyilvános helyen,

jusson eszünkbe, hogy ezek az élmények bármilyen furcsán is hangzik, fontos számukra.

Így tanulják meg, hogyan kell viselkedni egy közösségben. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy a gyerekek is emberek, és nekik is lehet rossz napjuk.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás szakmai véleménye a gyerekek szélsőséges viselkedéséről

Kivel is van gond?

A szülők pontosan tudják, milyen nehéz kordában tartani egy kisgyereket. De mi a helyzet azokkal, akiknek nincs gyerekük? A szakértők szerint érdemes először azt megfigyelni, hogyan reagál a szülő a gyereke viselkedésére.

Ha jelen van, és próbálja kezelni a helyzetet, még ha nem is mindig sikeresen, az már önmagában elismerésre méltó.

Gyakran nem is a gyerek zavar minket, hanem az, amikor azt látjuk, hogy a szülő úgy tesz, mintha észre sem venné, mi történik. Például amikor valaki hagyja, hogy a gyereke szétpakolja a könyvesbolt polcait, vagy a bevásárlóközpontban úgy rohangáljon, mintha játszótéren lenne. Ugyanakkor amit kívülről látunk, az ritkán fedi a teljes képet. Nem tudhatjuk, mi zajlik otthon a zárt ajtók mögött, és milyen nehézségekkel küzdenek a szülők. Ami számunkra furcsa vagy helytelen döntésnek tűnhet, lehet, hogy hosszú évek próbálkozásainak eredménye.

Egy egyszerű háromlépéses szabály segíthet, hogy megőrizd a nyugalmad. (Fotó: Getty Images / Westend61)

Kapcsolódó: Ha bosszantó a gyerek barátja – mit tegyünk eltiltás helyett?

3 lépés, mielőtt kiborulnál

De mit tehetünk, amikor úgy érezzük, menten elveszítjük a fejünket egy ilyen helyzetben? Hogyan maradhatunk nyugodtak, amikor egy idegen gyerek épp hatodszorra is belerúg a székünkbe a buszon vagy torkaszakadtából visít a boltban? Ez a három egyszerű lépés segíthet átvészelni a kritikus helyzeteket.

1. Ne reagálj azonnal!

A legidegesítőbb viselkedések mögött gyakran figyelem- vagy kapcsolódásvágy áll. Ha nem adunk rá reakciót, a gyerek hamar abbahagyja, és másfelé fordul. Képzelj el egy padon ülő gyereket, aki újra és újra ugyanazt a hamis dalt énekli, csak hogy kikényszerítsen valamilyen reakciót. Ha a közelben ülő felnőtt higgadtan tovább olvas, mintha észre sem venné, a gyerek előbb-utóbb megunja.

2. Tereld el a figyelmét!

Ha már kapcsolatba kerültél vele – vagy ő keresett meg téged –, próbálj meg elterelni a figyelmét. Mutass neki valami érdekeset, vond be egy játékos feladatba, amitől fontosnak érezheti magát. A legtöbb gyerek egyszerűen csak kapcsolódni szeretne a felnőttekhez.

3. Ne próbálj nevelni!

Talán ez a legnehezebb. Amikor azt látod, hogy a gyerek épp kiborul, nehéz megállni, hogy ne szólj közbe. De fontos észben tartani: nem a te feladatod megnevelni. De attól, hogy nem te vagy a szülő, még nyugodtan mondhatod, hogy: „Figyelj, ezt nem szeretem. Kérlek, hagyd abba.”

És mi van, ha semmi sem válik be?

Csukd be a szemed, vegyél egy mély levegőt, és emlékeztesd magad: te hazamehetsz a nyugodt otthonodba. A szülők viszik haza a gyereket. Komolyra fordítva a szót, még a legzabolátlanabb gyerekeknek is szükségük van szeretetre, odafigyelésre és elfogadásra. Ha elutasítjuk őket, attól nem fognak jobban viselkedni.

Ne felejtsd el: mi sem voltunk a legjobb gyerekek. Valószínűleg mások szemében mi is voltunk bosszantó kis kölykök. Egy kis empátia, egy jól időzített figyelemelterelés vagy akár csak egy kedves mosoly is sokat jelenthet. Végső soron a gyerekek  még csak most tanulják, hogyan működik a világ, ami, valljuk be, felnőttként is gyakran hangos, kaotikus és kiborító.

Kapcsolódó: Ezért nem jó, ha a gyerek van középpontban

Kiemelt kép: Getty Images