Az 1911-es születésű Clare Hollingworth 1939-ben kezdte tudósítói pályafutását Kelet-Európában. A Daily Telegraph újonc riportereként egy segélyszervezetnél dolgozott és több ezer embernek segített a menekülésben. Eközben rögtön belefutott a lengyel határon történt német csapatmozgásokba.

Kölcsönkérte a főkonzul autóját, és a lezárt határon át behajtott Németországba.

A visszaúton vette észre a lenti völgyben állomásozó német tankokat, amelyeket azért sorakoztattak fel, hogy belépjenek velük Lengyelországba. Ez a második világháború kitörését jelentette, csakhogy akkor még nem tudott róla senki (természetesen a németeket kivéve). Hollingworth felismerte, hogy minek a kezdetét látja, és munkához látott.

Eleinte nem hittek Clare Hollingworth szavának

A főkonzul addig nem hitte el a fiatal újságíró történetét, amíg meg nem mutatta neki a Németországban vásárolt áruk egy részét. Ezt követően Hollingworth telefonált a Daily Telegraph-nak, titkos üzenetet küldött a Külügyminisztériumnak és értesítette a varsói brit nagykövetséget, ahol elsőre szintén nem hittek neki.

A háború kitörése után Hollingworth otthagyta Lengyelországot, Romániába ment. Bukarestből számolt be a Daily Expressnek II. Károly román király lemondásáról. Az uralkodó betiltotta a hatalmára veszélyt jelentő Vasgárdát, a vezetőket kivégeztette, bebörtönözte.

Csakhogy hiába volt minden állami terror, a Vasgárda így is működött, Hollingworth pedig végig jelentett erről a briteknek.

Két hónapon át el tudta kerülni a gárdisták szigorú cenzúráját azzal, hogy egy történetet a hivatalos cenzor által lebélyegzett sajtóirodán keresztül adott fel, egy másik, eredeti verziót pedig telefonon diktált Genfbe. Amikor lebukott, és a rendőrség rátört a lakásában, hogy őrizetbe vegye, az újságíró minden ruhájától megszabadult, majd közölte a tiszttel, hogy nem tartóztathatja le, mivel meztelen. Hollingworth eddigre riasztotta a brit követségen Robin Hankeyt, aki a nagykövetségre kísérte, takaróval letakarva.

Megjárta Afrikát is

1941-ben Hollingworthöt Egyiptomba küldték, ahol a hivatalos haditudósítók mellett dolgozott. Mivel nőnemű volt, megtagadták tőle a hivatalos akkreditációt, így nem utazhatott szabadon, de ő ezt a rendszert is kijátszotta. Nemcsak hivatalos sajtótájékoztatókon és eligazításokon vett részt, de hosszú és veszélyes utazásokat is vállalt az ellenséges vonalak mögött, ha kellett a homokba ásta magát, ha arra volt szükség, revolverrel védte magát.

Bátorsága és szakértelme ellenére vitába keveredett Bernard Montgomery tábornokkal, aki szerint nők nem voltak a frontvonalba valók, még tudósítóként sem.

Emiatt visszaparancsolta Hollingworthöt Kairóba. A riporter itt is gyorsan reagált, csatlakozott az algíri székhelyű amerikai katonai műveletekhez, és a Chicago Daily Newshoz. Eisenhower tábornok ugyanis nemhogy nem bánta a tapasztalt női tudósítók jelenlétét, de bátorította is őket, egészen addig, amíg nem kértek különleges bánásmódot. Hollingworth illett a csapatába: soha nem használta fel a nőiségét, soha nem kért kedvezményeket, sőt kifejezetten élvezte a kalandokat.

Clare Hollingworth (jobbra, szemüvegben) a 80. születésnapján illusztris társaságban (Kép: Eric Li/South China Morning Post via Getty Images)

Állandó veszélyben élt

Afrika nem volt elég, Hollingworth 1945 után a balkáni államok tudósítójaként dolgozott. 1946-ban Jeruzsálemben pont megúszta a halált, amikor egy bombarobbanás elpusztította a jeruzsálemi King David Hotelt. 1950-ben Párizsba költözött és a Manchester Guardiannél kezdett dolgozni. A hatvanas évek elején hónapokig Algírban élt, és

túlélte, hogy az Organisation Armée Secrète terroristái feldúlták szállodai hálószobáját.

Egy másik alkalommal feltartóztatta az OAS fegyvereseiből álló bandát a fenyegetőzéseivel. Bátorságának köszönhetően folyamatos szállította a sztorikat a Guardian számára a Közel-Keletről, köztük 1963 elején az első jelet, hogy Kim Philby kettős ügynök átpártolt a Szovjetunióhoz. A lap vezetősége megint nem hitt Hallingwortnek, pedig az idő ismét őt igazolta.

Az első női védelmi tudósító

Innentől kezdve végre megbíztak az értesüléseiben, és 1963-1967 között Hollingworth lett az első nő, akit a Guardian védelmi tudósítóként foglalkoztatott. Akárhová is küldték, nem volt hajlandó a kórházakkal és árvaházakkal foglalkozni, ahová azért terelték, mert nőként nem nézték ki belőle, hogy a frontvonalról akar tudósítani.

Hollingworth kétszer ment férjhez, gyermeke nem született. Egész életét a haditudósításnak szentelte. A hetvenes évek elején Pekingbe költözött, mint a Daily Telegraph első állandó kínai tudósítója. Élete későbbi éveiben Franciaország, Nagy-Britannia és Hongkong között utazgatott, de természetesen nem hagyta ki az 1989-es diáklázadást: a pekingi szálloda ötödik emeleti erkélyéről nézte a Tienanmen tér tragédiáját. 1990-ben kiadta önéletrajzát, a Front Line-t, később aztán időskori látásprobléma miatt már segítségre szorult.

Cipőjét továbbra is az ágya mellett tartotta, útlevele egy kis táska szükséges holmival mindig be volt pakolva.

Nagyon sokan köszönhetik neki az életüket, köztük a magyar származású Margo Stanyer, aki majdnem 80 évvel később videóban mondott köszönetet. Hollingworth 105 évesen hunyt el, élete és tettei pedig nagy hatással volt a női tudósítókra, mert nagyban növelte elfogadottságukat. Bebizonyította, hogy nőnek lenni egyáltalán nem akadály, még ebben a szakmában sem.

Kapcsolódó: Egy másik híres nő, Virginia Hall kémként csinálta végig a II. világháborút

Kiemelt kép: Robin Lam/South China Morning Post via Getty Images