A marokkói szőnyegek régóta népszerűek, a koronavírus-járvány óta viszont mintha mindenhol ott lennének. A barátaid otthonában, hotelekben, dizájnos butikokban. Jöttek már szembe az Instagramon, a Pinteresten, magazinokban és online site-okon, lakberendezési boltokban, azok oldalain, szőnyegáruházakban. Már-már státuszszimbólumnak számítanak.
Kétségtelen, hogy egy ilyen szőnyeg minden teret feldob, legyen visszafogott színű, síkszövésű vagy csomózott, rusztikusságában is a melegség és kifinomultság érzését kelti. Remekül passzol penthouse lakásba éppúgy, mint egy pöttömnyi, bohém, vagy hatalmas luxus enteriőrbe, vegyíthetjük más stílusokkal és népművészeti tárgyakkal.
Ha marokkói szőnyeg-ügyben teszünk egy kört az interneten, feltűnhet, hogy egészen olcsótól az elképesztően drágáig mindenféle árkategóriában találhatunk ilyet. De mi teszi egyiket drágábbá, mint a másikat? Miféle titkos világba csöppenünk általuk, milyen minőséget hordoznak, vagyis mitől lesz egy marokkói szőnyeg jóval több mint egyszerű lakberendezési tárgy?
A téma szakavatott szakértőjét, Körösényi Borit hívtam segítségül a kérdésben, és annyit már most elárulhatok, hogy mire a beszélgetés végére értünk, én is nagyon-nagyon szerettem volna marokkói szőnyeget… És persze szeretnék én is, de ez még a jövő zenéje. Az viszont nem, hogy az öt éve Berber Budapestként indult vállalkozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az Atlasz hegységben élő amazigh nők méltányos bérezéshez juthassanak munkájukért.
Mindent a szövőközösségek tagjai csinálnak a fonalkészítéstől a festésen át a szövésig (Fotó: Varga Matti)
Modern és ősi
– Alapjáraton közgazdász vagyok, de amikor otthon voltam az első gyerekemmel, már tudtam, hogy saját vállalkozást szeretnék. Akkoriban kezdtem el szőni, majd elkezdtem a Hagyományok Házának egy képzését is. Végül egy csomózós projekt kapcsán találtam egy marokkói szőnyegtípust, ami nekem nagyon tetszett – mondja Bori, amikor arra kérem, mesélje már el, hogyan jutott Budapestről az út széléről alig észrevehető, marokkói kis falvakba, ahol ma is magas az írástudatlanok aránya.
– Amikor pedig megtudtam, hogy ezek háztáji, hagyományos szövésben készülnek, tehát valódi kis közösségek női készítik őket, nem pedig hivatásos szövőmesterek, teljes lett a szerelem – ekkor határoztam el, hogy felkutatom ezeket a kollektívákat – meséli Bori lelkesen. – Lenyűgöz az a látszólagos ellentmondás, hogy ezek a kortárs hatású szőnyegek tradicionális, rurális közösségekben születnek, és a szövőik nem is tudják, milyen friss az az ösztönös vonalvezetéssel kialakult dizájn, ami kikerül a kezük közül. Sokszor nagyon meglepi őket a lelkesedésem egy-egy darab iránt.
Bori eleinte „szőnyegesekkel” dolgozott, hiszen őket a legkönnyebb megtalálni a marokkói városok utcáin. De gyorsan rájött, hogy ezek a kereskedők kizsákmányoló modellben dolgoznak, a valódi szövők szinte semmit nem kapnak a bevételből.
Bori harca a kizsákmányolás ellen
– Általában sok-sok kézen megy át egy szőnyeg, mire eljut a vásárlóhoz, és persze mindenki leveszi a maga hasznát. Ezt akartam megkerülni, ezért határoztam el, hogy közvetlenül a közösségektől vásárolok szőnyegeket. Egy olyan tolmács volt segítségemre abban, hogy megtaláljuk őket, aki több dialektust is beszél – így tényleg mindenkivel érdemileg vagyunk képesek kommunikálni.
Azt szerettem volna, hogy azok kapják meg a pénz nagy részét, akik a szőnyegeket készítik.
Marokkóban egész nagy iparág épült arra, hogy a kereskedők azt hazudják, hogy női szövő kollektívák készítik a portékáikat, valójában pedig nagyon alacsony áron vásárolják fel a szövőnők termékeit, amelyhez sokszor ők biztosítják az olcsó, rossz minőségű gyapjút és az Etsyn eladhatónak bizonyuló dizájnt. A gépi úton, sokszor Kínában készült utánzatok is sokkal olcsóbbak, de nem rendelkeznek azzal az egyedi karakterrel és jelentéssel, amelyet az eredeti szőnyeg minden egyes kézzel csomózott szála hordoz. Tudtam, hogy én autentikus forrásból akarok szőnyeget szerezni, így meg kellett találni ezeket az aprócska falvakat, ahol a valódi női közösségek alkotnak. Nem volt egyszerű, de végül sikerült – meséli.
1. kép: Egy Boujad szőnyeg 2. kép: Hlima, aki egy rendkívüli, Magas-Atlasz-beli szövőcsapat oszlopos tagja és mintegy 47 éve sző (Fotók: Körösényi Bori)
Valójában tehát az történik, hogy ha turistaként, mondjuk Marrakesh utcáin barangolva vásárolunk ilyen szőnyeget, azzal igen jó eséllyel ezeket a kereskedőket támogatjuk. A Bori által behozott szőnyegek ára magasabb, de nemcsak a hozzáadott értéket tükrözik, hanem készítőik is méltányos bérezést kapnak belőle – máshogy számára nincs értelme az egésznek.
Ha szőnyeget veszünk, önbizalmat adunk
Ezen a ponton felmerül, hogy ezek a közvetítő kereskedők (ún. middle manek) nem érzik-e magukat fenyegetve azáltal, hogy egy fehér nő ki akarja hagyni őket a „buliból”. Bori azt mesélte, hogy szerencsére ilyen típusú dologba nem futott bele, de az Instagramon vagy Whatsappon heti szinten kap olyan megkereséseket, amelyekben arcpirítóan alacsony áron kínálnak szőnyegeket különféle kereskedők.
Körösényi Bori küldetésnek tartja, hogy a marokkói szövőnők méltányos bért kapjanak munkájukért (Fotó: Körösényi Bori)
– Ilyen szempontból viszont már agresszív ez a férfi kereskedői szegmens: nagyon rámenősek, és a női szövők kiszolgáltatottságát gátlástalanul kihasználják. Egyébként nekem is sokkal bonyolultabb közvetlenül a szövőkkel dolgozni, de számomra ez az egyik fő motivációja a vállalkozásnak.
Így a szövők saját jövedelmhez jutnak, ami azért is fontos, hogy jobb legyen az önérvényesítő képességük, és ne legyenek teljes mértékben kiszolgáltatva a férjeiknek.
Magabiztosabbakká is válnak ezáltal, jobban ki mernek állni magukért a közösségen belül is. Sajnos még azok is gyakran kényszerülnek közvetítőknek eladni a szőnyegeiket, akikkel én is együtt dolgozom, mert egy szövetkezet fenntartásához eladási volumenre is szükség van. A hozzám hasonló, külföldi kliensek kisebb tételben vásárolnak. És amíg én aprólékosan átnézek akár 100 szőnyeget, amiből kiválasztok mondjuk 20-at, ezek a férfiak, a közvetítők nem nézik a szőnyegeket, csak felmarkolnak rengeteget, és alacsony áron elviszik. A tolmáccsal egyébként sokat dolgozunk azon, hogy edukáljuk az amazigh nőket, hogy tudják, milyen értékes dolgot hoznak részre, ne hagyják magukat átverni. Vannak is már sikertöténeteink ezzel kapcsolatban.
Ábrák, motívumok, titkos jelentések
Ha betérünk Bori apró showroomjába a budapesti Nagy Diófa utcában, nemcsak arról kaphatunk tájékoztatást, hogy melyik szőnyegtípusról mit kell tudni, hogy hogyan kell tisztítani a szőnyegeket, de akár arról is, hogy az aktuális darab kinek a munkája – a szövőnők ugyanis Bori életének a részei, akiknek történeteiről az Abra Rugs oldalán is olvashatunk. Illetve arról, hogy az ad hocnak tűnő minták bizony jelentéssel bírnak.
– A szövőnők gyakran egyszerűen csak öröklik a mintakincset, amit használnak, és már nem is tudják megmondani, hogy egy-egy alakzat milyen jelentéssel bírt eredetileg. Aztán alkalmaznak olyan mintákat is, amelyek a hiedelemrendszerükhöz kapcsolódnak – nagyon babonásak –, így gyakran szerepel áldáskérés vagy akár átok elleni védekezés szimbóluma is a szőnyegeken. Illetve
a szövőnők történeteket, saját emlékeiket is beleszövik a szőnyegekbe, amitől igazán személyessé válnak
– magyarázza Bori. – Mindennek van valami jelentése, ezek általában a falu vagy az őket körülvevő világból táplálkoznak, a színekkel aktuális hangulatukat fejezik ki. A színek, a naiv minták és a minőségi anyagok együtt teszik igazán egyedivé ezeket a szőnyegeket.
Boujad, Beni Ourain és a magyar vásárlók bátorsága
Az egyik legismertebb szőnyegtípus a Beni Ourain, és itthon ez vetette meg legjobban a lábát, hiszen világos felületével, geometrikus mintavilágával jól passzol a legtöbb térbe anélkül, hogy meghatározná azt. Az utóbbi időben azonban Bori szerint egyre bátrabbak a magyar vásárlók is, így a színes, bohém Azilal és Boujad szőnyegek is egyre népszerűbbek.
Ezeknek csomózása szellősebb, díszítőmotívumaik gyakran absztrakt ábrák, gyémánt formák. Ez utóbbiak egyébként női szimbólumok; a nőiség univerzális témáit foglalják magukba a termékenységtől, a szexualitáson át a gyermektelenségig. A gyémánt forma mellett az amazigh hiedelemrendszerben számtalan motívum létezik még bőség, gazdagság, vagy áldás kérésére, illetve ártások, betegség vagy a gonosz szem távoltartására.
Sőt, ahogy Bori mondta, hagyományosan a színhasználatnak is jelentése van. A készítők saját, női színe a piros. A sárga a férjeké, a barna a gyermeké, a rózsaszín a közösségé. Ha vibráló árnyalatokban pompázó marokkói szőnyeget választunk, tudhatjuk, hogy készítője igencsak pozitív hangulatban volt, a színekkel az örömöt, szabadság érzését fejezte ki. A sötétebb színek pedig a gondokat, nehézségeket jelölik. Az biztos, hogy bármilyet is helyezzük el otthonunkban, azzal a marokkói örökség egy darabját, az azt készítő nők történetét és művészetét is életterünk részévé tesszük.
Kapcsolódó: Riport – A ceyloni tea nyomába eredtünk
Kiemelt kép: Varga Matti és Körösényi Boi
