Évtizedekig deres halántékú, kissé életunt, de még jó erőben lévő 40-es, 50-es férfiakat láttunk magunk előtt, ha életközepi válságról esett szó. Ráadásul még volt is valami negatív felhangja, hiszen mindig olyan kontextusban hallhattunk ilyen középkorú férfiakról, akik valami társadalmilag nem elfogadott döntésre ragadtatták magukat az öregedéstől való félelmükben.

Felmondtak a jól fizető állásukból, elkezdtek pénzt szórni, el akartak válni, vagy még egy jóval fiatalabb szeretőt is felmutattak. Ezek persze mind sztereotípiák, de mint olyanoknak, mindig van igazság alapjuk is, és valójában csak azt mutatják, hogy a férfiak életközepi válságával már jóval hamarabb és többet foglalkoztunk, mint a nők krízisével.

Merre tartok? Van még dolgom?

Jellemzően 40 éves kor körül érkezik el oda egy nő, hogy megkérdőjelezi a fontosságát, a szerepeit, azt, amit addig letett az asztalra. Az érett kor mind fizikailag, mind pszichésen megterhelheti a szervezetünket, olyan nehezítő tényezőkkel kell szembenéznünk, mint a hormonális változások, a gyerekek kirepülése, párkapcsolati válság, karrier problémák, a szüleink visszafordíthatatlan, gyors öregedése – az addigi szerepeink és a testünk is megváltozik néhány év leforgása alatt.

Ha jellemző ránk a rendszeres hangulatingadozás, szorongás és a teljes apátia, a nagy váltásra való igény, a folyamatos hiányérzet, valamint az erőteljes félelem, hogy valamiről lemaradunk, akkor vegyük intő jelnek: lépnünk kell.

Na ilyenkor érdemes felkeresni egy szakembert, aki új perspektívákat nyithat és rámutathat, hol érdemes kezdeni az életközepi újjászületést. Szakértőnk, Ekker Eszter, midlife elakadásokra szakosodott coach kitér arra is, hogy nem feltétlen papírforma, hogy 40-50 kor körül jön az életközépi válság, nála például jóval hamarabb köszönt be, és érlelődik meg a változásra való igény.

Mit mutatnak a statisztikák?

A felmérések szerint a férfiaknál átlagosan 43 évesen kezdődik a kapuzárási pánik és 3-10 év alatt megy végbe, míg a nőknél átlagosan 44 évesen kezdődik és 2-5 évig tart. Tehát a férfiak valahogy nehezebben, lassabban evickélnek át a krízisen. Szakértőnk szerint ennek nyilvánvaló oka van.

Szakértőnk, Ekker Eszter midlife coach

„A nők beszélnek róla, a férfiak nem. És pontosan azért is találnak a hölgyek sokkal inkább hatékony megoldást a saját elakadásukra, mert kinyúlnak segítségért. Sajnos még közülük is kevesen, tehát azt gondolom, hogy még a nőknek is fontos a bátorítás ahhoz, hogy segítséget merjenek kérni egy ilyen szituációban valakitől” – állítja Ekker Eszter.

A férfiak és a nők életközépi válságának általánosságban a kiváltó okai is mások: a férfiak leginkább az öregedéstől, a betegségektől, a vonzerejük elvesztésétől, a haláltól és attól félnek és attól tartanak, hogy már nem tudják valóra váltani az álmaikat.

Ezzel szemben a nők teljesen más félelmekkel néznek szembe: tartalmas és valódi életcélokat keresnek, miközben tartanak a menopauza (testi és lelki) hatásaitól, a gyerekek teljes leválásától, hogy a hirtelen rájuk szakadó űrrel és energiával mit kezdjenek. Gyakran azon aggódnak, hogy eddigi életük során kihasználtak-e minden lehetőséget, ami adódott.

Jól látszik, hogy a nők egzisztenciális válsága teljesen más természetű, egy 45-50 éves nőt akár az újonnan visszakapott szabadsága is megijeszthet. A coach szerint teljesen normális, ha egy új élethelyzet megrémiszt mindenkit, de szerencsére azt tapasztalja, hogy a korral magabiztosabbak és ellenállóbbak leszünk, mint hisszük magunkról.

Kapcsolódó: 5 könyv életközépi válságról azoknak, akiket már megkörnyékezett a krízis

„Életünk során több egzisztenciális válságot is megélünk. Kezdjük a tinédzserkorival, aztán jön a szakma, vagy az egyetem kiválasztása, majd a gyerekvállalás kérdése. Az élet természetes velejárója egy-egy új szakasz, és a korral kialakul egyfajta rezilianciánk is, amely által képesek leszünk adaptálódni a változáshoz, és lehetőségként tekinteni rá. Úgy segíthetünk magunkon, ha megpróbálunk más nézőpontból tekinteni a megváltozott helyzetre” – hangzik a szakértői tanács.

Arra sincs recept, hogy, kinek mennyi idő megtalálni a saját megküzdési módját ebben a nehéz időszakban.

Mitől függ, hogy valakinek fél év elég túllépni az életközepi félelmein, másnak ez évek munkája?

„Vannak nyitottabb és zárkózottabbak személyiségek, ez nagy részben született és kisebb részben felvett viselkedés. Aki alaphangon nyitott személyiség, sokkal nagyobb amplitúdókat él meg a legkeserűbb érzésektől a legfelemelőbbig – nekik a folyamat egy kicsit fájdalmasabb lesz, de biztos, hogy gyorsabb – osztja meg a tapasztalatait Eszter.

– Aki pedig óvatosabb biztonsági játékos, annál tovább tarthat a feldolgozás és egy-egy nagyobb változtatás melletti döntés.

Nekik nehezebb ezeket a falakat áttörni, és meggyőződésem, hogy ezt mentális támogatottság nélkül nem is lehet végigcsinálni. Szükséges egy külső szem, aki objektíven lát rá az életünkre és a problémáinkra, érzelmileg nem vonódik be.”

A sok félelem már a tünet

Akár pszichológus, akár coach segítségét kérik az életközepi válságban lévők, a beszélgetések, terápia alatt többnyire kiderül, hogy a középkorú kliensnek több lappangó problémája van, és az, amivel a szakemberhez megy, már csak tünete valaminek.

„Tipikusnak mondható, hogy a középkorú kliensek rossz munkahelyi környezetben vannak, amit már nehezen bírnak elviselni, ez azonban valójában csak a válság manifesztálódása, a legtöbb esetben nem itt van a probléma gyökere. Egy-egy jellemző párkapcsolati elakadás szintén egy lakmuszpapír, ami a dilemmákból és a sok kicsi, mégis stratégiai döntések szőnyeg alá söpréséből adódik.

Tízből tízszer kiderül, hogy nem azon a területen van a probléma gócpontja, amivel hozzám fordulnak.

Gyakori, hogy a családi kapcsolatrendszerben lappang a baj, és azt kell kimozdítani egy holtpontról, viszont gyakran előfordul, ha az egyik területet rendbe tesszük, az hozza magával a többi területen is a pozitív változásokat” – fejti ki a midlife coach.

Ekker Eszter szerint bár az életközépi krízis lehet súlyos (ehhez sokszor pszichológus segítsége is kell), sokkal gyakoribb, hogy a kapuzárási pánik csak drámainak tűnik, de kis segítséggel könnyű megtalálni a kiutat belőle. A perimenopauza több éves időszaka alatt nagyon fontos tisztában lenni azzal, mikor szólnak közbe érzéseinkbe a hormonjaink.

A szakértő szerint mindenkinek hasznos lehet, ha ciklusnaplót vezet.

„Ha például a menstruáció előtti 10 napban érzelmi mélyrepülésben vagyunk, akkor fontos beszélgetéseket, döntéseket semmiképp ne időzítsünk ekkora. Plusz egy napló azért is jó, mert belátható távolságra kerül a kellemetlenség vége. Hú már csak pár nap és vége! Ettől a tudattól a hormontúltengéses napok nem lesznek könnyebbek, de segít abban, hogy ne tegyük még nehezebbé és tudatosak legyünk rájuk” – mondja Eszter.

A nap felében nem kellene gépe előtt ülnünk, hírket olvasnunk és közösségi oldalakat böngésznünk (Fotó: Getty Images)

Tegyük félre a telefont!

A coach szerint az sem tesz jót a nőknek – és egyébként kortól, nemtől függetlenül senkinek sem –, hogy folyamatosan túlterhelik, túlingerelik magukat. A sok képernyőidő nemcsak a gyerekek fejlődő idegrendszerét zilálja össze, ugyanezt teszi a felnőttekével is. Ne áltassuk magunkat, hogy mondjuk csak munkánk miatt pörgetjük naponta 5 órán keresztül a híreket a telefonon!

„Még azoknak is több offline szünetet kellene, akiknek a munkájához elengedhetetlen a közösségi média vagy a hírek folyamatos pörgetése.

Nem akarom fekete báránynak kikiáltani a közösségi médiát – pláne, hogy az online marketing szakmából jövök –, de tényleg ártalmas az, hogy ezer csatornán ömlik ránk az információ – ezt is muszáj tudatosan csinálni. Még azoknak is betartható a 12/24 órás arány, akik az online térben dolgoznak: 12 órára minden nap fontos letennünk a telefont” – tanácsolja Eszter.

A digitális túlterheletség számos tünettel jelentkezhet, például egyszer csak azt érezzük, hogy szinte már magunkból is elegünk van – ezt valószínűleg mindenki tapasztalta magán vagy a szerettein.

„Sokan nem is veszik észre, milyen ingerültek, szétszórtak vagy stresszesek lesznek a folyamatos túlstimulálástól, amivel pedig megintcsak a hormonrendszerünknek ártunk. Már az is nagyon hatásos lehet, ha csak egy, vagy legfeljebb két üzenetváltó csatornát használunk a telefonon, a többit pedig bátran töröljük le.  Aki el akar érni bennünket, el fog! Ha pedig minden nap 12 órára lecsatlakozunk, akkor például előbb fogjuk elhívni a barátnőnket kávézni, hiszen valódi kapcsolódásra és beszélgetésre vágyunk, nem online pötyögésre” – hangzik a coach tanácsa.

5 tanács az életközepi válság átvészeléséhez

És ha már tanácsok, akkor megkértem, ossza meg velünk az az öt, örök érvényű tanácsot, amit minden középkorú, életközepi válsággal küzdő nőnek ajánlana. Eszter a saját bőrén is tapasztalta a következőket, tehát ezek nem csupán szakmai tanácsok:

1.  Alakítsunk ki egy teljesen új napi rutint, amiben rendszeresen kapjon helyet 5 olyan dolog, ami örömmel tölti el bennünket. Szervezzük úgy a napot, hogy ezekből egy-két ilyen kellemes részlet mindig benne legyen: lehet ez egy kedvenc parfüm magunkon, egy szeretett fénykép nézegetése, a kedvenc zenénk meghallgatása, egy finom étel vagy ital a napunkban. Legyünk tudatosak, amikor ezeket a momentuokat éljük.
2. Az instant örömforrás mellett az is fontos, hogy kimozduljunk. Akkor is szervezzünk programokat, amikor nincs kedvünk semmihez. Az előre megváltott mozi- és színházjegyek, múzeumi belépők, szervezett kirándulások ezért jók, mert azokat kevésbé mondjuk le.
3. A személyes találkozások feltöltenek és biztonságérzetet adnak.
4.  A sport pedig elengedhetetlen. Unalmas lehet mindenhol ezt hallani, de tényleg szükséges a mentális jóllétünkhöz naponta legalább 15 perc laza mozgás, és hetente 2-3 hosszabb edzés.
5. Mindig legyen körülöttünk néhány ember, akivel tudunk őszintén beszélgetni a problémáinkról. Viszont fontos az objektivitás, azaz az olyan támogatás, amikor nincs a másik fél érzelmileg semmilyen formában involválva (ergo nem a barátunk). Bátran keressünk fel egy számunkra hiteles coach-ot, ha úgy érezzük nem tudjuk átrágni magunkat egy-egy problémán.

Napjainkban legalább olyan fontos szükséglet a mentális egészségünk és az életminőségünk fenntartása érdekében szakemberrel, coach-csal, hosszabb terápiát igénylő esetekben pszichológussal beszélgetni, mint rendszeresen fogat mosni.

Kapcsolódó: Híres nők, akik a legtöbbet hozták ki életközépi krízisükből

Kiemelt kép: Getty Images