Viktor rendkívül szellemes csevegőpartnernek tűnt, mindig volt egy tűpontos meglátása, egy érdekes nézőpontja, így természetesen vártam, hogy mihamarabb találkozzunk. Az első randin örültem az azonnali szimpátiának élőben is, ezért jó ötletnek tűnt a könnyű ebéd elfogyasztása. A salátám közepére azonban úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger.

Addigra ugyanis Viktor nem csupán azt mesélte el, hogy a szülei miatt mennyire traumatikus volt a gyerekkora, de annak a részleteivel is pontosan tisztában voltam, hogy ez hogy tette tönkre kapcsolatát Dórával, az előző barátnőjével. Mire a kávéhoz értünk, úgy éreztem, hogy teljesen kitoltam az udvariasságom határait.

Mit jelent a floodlighting?

Napjainkban minden randizási szokást vagy viselkedést kényszeresen címkézünk, nincs ez másként a fent leírt esettel sem. A floodlighting kifejezést használják akkor, amikor valaki

nagyon hamar ráönti a másikra életének legszemélyesebb információit, hogy minél hamarabb intimebbé váljon a viszony.

A másik alapvető oka a randipartner határainak tesztelése: mennyit bír ki a másik, mennyi érzelmileg megterhelő információt képes befogadni?

Egyesek szerint a túlzott megosztás nem más, mint a saját sebezhetőségünk felvállalása. Hogy mi is emberből vagyunk, tele félelmekkel, kételyekkel, kérdésekkel. A viselkedés pártolói szerint jót tesz a kapcsolatnak, ha már az első beszélgetések során meg tudunk nyílni.

Kapcsolódó: 4 tuti tipp, hogy ne legyünk magányosak a tavaszi randiszezonban

Óriási különbség van azonban az őszinte kommunikáció és a manipuláció között. Sokan ugyanis nem ismerik fel, hogy a túlzott megosztással valójában tudattalanul azt üzenik: „Tessék, itt van minden, amit tudnod kell rólam. Ha ezt elviseled, akkor talán lesz esélyünk.” De lássuk be, ezzel a taktikával csak elüldözzük a másikat.

A túlzott megosztás túl nagy nyomást helyez a partnerre

A megosztás veszélyes terep: mit, mikor, mennyit áruljunk el magunkról, hogy őszinték is legyünk, de ne teregessük ki az összes titkunkat? Különbözőek vagyunk, van, aki szívesen sztorizik, más a kerületet is alig akarja elárulni, ahol lakik. Nézzük meg, milyen hátrányai vannak a floodlighting viselkedésnek!

1. Érzelmi túlterhelés

Egy friss ismeretség nem biztos, hogy készen áll egy ilyen mélységű megnyílásra. Ha valaki az első randin a legfájdalmasabb életeseményeit tárja fel, az érthetően sokkoló lehet a másik fél számára.

Az első randin ne feszegessük a másik határait a saját traumáinkkal (Fotó: Getty Images)

2. Kiegyensúlyozatlanság

Egy kapcsolat akkor lesz kiegyensúlyozott, ha mindkét irányba működik. Ha az egyik fél ontja magából a történeteit, a másik pedig kényelmetlenül és zavartan bólogat, óhatatlanul felmerül a kérdés: mit akar a másik elérni?

3. Visszaüthet

A floodlighting gyakran pont az ellenkező hatást éri el: ahelyett, hogy közelebb hozna, inkább távolságot teremt.

Ki akarná hallani a szülői válóper részleteit, amikor még a második randi felől se döntöttünk?

Mielőtt mélyre ásnánk a traumákban, előbb talán derítsük ki, van-e közös érdeklődésünk vagy értjük-e a másik humorát.

Kapcsolódó: 5 normálisnak tűnő, de valójában mérgező randizási szokás

4. Nem helyettesíti az igazi kapcsolatépítést

Az intimitás kiépüléséhez idő kell, nem lehet kényszeríteni vagy felgyorsítani a folyamatot azzal, hogy egyből minden érzelmi terhünket a másik nyakába öntjük, hogy eztán kezelje őket, ahogy tudja.

A randipartner nem pszichológus

Az önreflexióra buzdító könyvek, podcastok terjedésével, a trauma feldolgozások egyre népszerűbbé válásával érthető, hogy egyre többen szeretnének szabadon beszélni az érzéseikről. Nagyon helyesen. Ám ennek nem az első randi a megfelelő terepe. Egy kiegyensúlyozott randizó azzal is felméri a másik érzelmi intelligenciáját, hogy elvégezte-e már magán az önismereti munkát, vagy éppen benne van.

Nem mindegy ugyanis, hogy a kávézás mély filozofálásba csap át vagy kényszerű trauma feltárásba.

Bármennyire is vágyunk azonban a lelki közelségre, érdemes fokozatosan kialakítani a kötődést.

A randipartner nem pszichológus, analizálás helyett érezzük jól magunkat (Fotó: Getty Images)

Figyeljünk a másik reakcióira

Ha a partnerünk zavartan hallgat, kerüli a szemkontaktust, vagy próbál témát váltani, az valószínűleg azt jelenti, hogy túl sok volt. Az ismerkedő beszélgetés során nehéz kilépni a szerepünkből, de egy pillanatra legyünk a légy a falon, figyeljük meg, hogyan reagálnánk a saját szavainkra. Tegyük fel a kérdést: „Megosztanám ezt egy kollégával vagy egy távoli ismerőssel is?” Ha a válasz nem, akkor talán várjunk még néhány randi erejéig.

Törekedjünk az egyensúlyra

Lassítsuk a pillanatot, és ne csak magunkról beszéljünk – hagyjuk, hogy a másik is megnyíljon. Figyeljünk, és kérdezzünk, hogy a beszélgetés természetes folyása segítsen eljutni A pontból B-be.

És ami a legfontosabb: ne felejtsük, az első randevúk nem terápiás alkalmak. Arról szólnak, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, nem pedig arról, hogy könyékig gázolunk a másik traumáiban.

A mély kötődés, amikor kölcsönösen szívesen osztunk meg magunkról nehezebb dolgokat, csak idővel és a bizalom kiépülése után alakul ki.

Nem szükséges azonnal a másikra bízni lelkünk kulcsait, bőven elég, ha az első alkalommal eláruljuk a második nevünket. Na persze, csak ha nem fűződik hozzá valamilyen tragikus történet.

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Kiemelt kép: Getty Images