Néhány hónappal ezelőtt a kislányom napokon át rágta a fülem, hogy keressem meg a YouTube-on az Ápáci-t. Akkor még nem tudtam, hogy mire gondolhat, ma álmomból felébresztve is fújom a dalt, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Kis- és nagylányos anyák a világ minden pontján ütik be ezekben a pillanatokban is a keresőbe Rosé és Bruno Mars instant klasszikusát, az APT-t, és lesznek tanúi, ahogy gyermekük egy másodperc alatt adja át magát a zenének. De vajon miért?
Hogy mitől lesz sikeres egy dal, azt már sokan sokféleképpen kutatták, és ebben nyilván külön kategóriát képez, hogy mitől lesz egy dal különösen sikeres a gyerekek körében. Az APT már akkor megalapozta sikerét, amikor a dalhoz összejött a koreai származású, de Új-Zélandon nevelkedett Rosé, illetve Bruno Mars, aki tulajdonképpen nem tud hibázni. Mindketten hozzáteszik saját egyéniségüket és egyediségüket a dalhoz, amelyben kiválóan keveredik a pop, a funk és némi retro életérzés, megalapozva ezzel több generáció tetszését.

Emberek milliói keresnek rá naponta erre a slágerre a neten (Fotó: Getty Images)
De mit esznek rajta a gyerekek?
Az általános nézet szerint a gyerekek imádják az olyan zenét, amely az ismétlődésre, az egyszerűségre és az őszinteségre épül. Mint például a Baby Shark. Én viszont azt mondom, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel sem, hogy attól, hogy ez a nézet valahol nyilván igaz, attól még lehet kicsit komplexebb zenei anyaggal is hozzájuk fordulni, mint a már említett cápás bombasláger, amitől egyébként minden felnőtt sikítófrászt kap.
Az APT – bár nyilván nem gyerekdalnak készült – eléggé komplex ahhoz, hogy a felnőtteket is megával ragadja, de közben egyszerű és fülbemászó, ami fontos a gyerekeknek.
Kapcsolódó: Teszt – Mit árul el rólad a zenei ízlésed?
Ami szintén nem elhanyagolható, hogy meglehetősen vidám ritmusú dal, amitől a legtöbbeknek azonnal táncolni támad kedvük. Ugyanezt tudta néhány évvel ezelőtt Pharrell Williams Happy-je, vagy a Can’t stop the feeling Justin Timberlake-től. Nem véletlen, hogy mindkét szám egy-egy gyerekeknek szánt sikerfilmből származik, de azonnal beépült a felnőttek kollektív tudatalattijába is. Az sem mellékes, hogy a szöveg és egyáltalán, a dal hangulata is teljesen pozitív.
A gyerekek szórakozni, mulatni akarnak a zenére, és az APT pontosan ezt az energiát kapta el:
A szövegekbe a felnőttek nyilván többet gondolnak bele, de a sorok a gyerekek számára is teljes mértékben értelmezhetők és pozitívak. Azt egyébként most tudtam meg, hogy maga az APT egy koreai alkoholivós játék neve, de ez valószínűleg az ovisoknak és alsósoknak, akik megvesznek érte, az égvilágon semmit sem jelent és eszükbe sem jut firtatni. Egyébként azért is nagyon jó a cím, mert mindegy mit jelent, mindenki tudja énekelni. Egyszerű és elfelejthetetlen, ami nyilván azt is hozza magával, hogy ha az ember egyszer meghallja, egész nap a fejében marad.
Nemzetközi gyerekhimnusz
Az APT elképesztő világsiker, valóságos kulturális jelenség. A világ minden pontján ismerik, aminek egyrészt univerzális jellege, másrészt az előadóinak globális népszerűsége az oka. A dal műfaja nehezen meghatározható, pop, funk és soul elemeket is tartalmaz, ami nagyon széles ízlést céloz meg. De ez nem minden: az APT olyan, mintha egyenesen a közösségi médiára szabták volna,
tele van vele a TikTok, teljesen önálló életre kelt és építi további népszerűségét az internethasználóknak köszönhetően.
Kontinensek és generációk között is kapcsolatot teremt, és hiába folyik a csapból is (főleg azokban az otthonokban és intézményekben, ahol kisgyerekek vannak), nem megy az agyunkra úgy, mint anno a Despacito vagy a Gangnam Style. Én meg merem kockáztatni, hogy az APT valójában mindenkinek tetszik, aki kénytelen folyamatosan hallgatni. De bizonyítani ezt csak egy saját példával tudom.
A kislányomnak van egy zenelistája a Spotify-on, és amikor autóban utazunk, szinte mindig onnan megy a zene. Múltkor azonban véletlen az én listám volt nyitva, amikor a kislányom elkezdett volna zenéket válogatni, és így kiáltott fel örömében: „Anya, az APT a te gyűjteményedben is benne van!” Én pedig csak annyit feleltem: „Tudom, én tettem oda.”
Kapcsolódó: Ha ezt tapasztalod zenehallgatás közben, akkor különleges agyad van
Kiemelt kép: Getty Images