Az órák arra vannak, hogy mérjük velük az időt (ami Einstein szerint a téridő egyik dimenziója, azaz múlása relatív, más fizikusok szerint pedig nem is létezik), de a mértékegységeket és a beosztást már mi emberek találtuk ki hozzá. 

Sőt a szerkezetet is: a napórával és a homokórákkal kezdtük, mostanra pedig már az atomóráknál tartunk, amelyek az atomok rezgésszámát használják fel. A legpontosabb közülük 3-D kvantumgáz segítségével működik. De ki döntötte el, milyenek legyenek az első órák? Mi alapján mozognak úgy a mutatók, ahogy azt megszoktuk?

Miért így mozog az óra mutatója?

Az órák az óramutató járásával megegyező irányban mozognak, ami azt jelenti, hogy a számlap bal oldalán jobbról balra haladnak, a jobb oldalán pedig balról jobbra. Ezt nem valamiféle rejtelmes fizikai törvény szabályozza így, egyszerűen a történelemből maradt ránk,

méghozzá a napórák használatából.

A Nap látszatra keletről nyugatra mozog az északi féltekén az égbolton keresztül. Emiatt a rögzített és északra mutató napóra árnyéka a nap folyamán nyugatról keletre vándorolt, követve azt a mozgást, amelyet ma az óramutató járásával megegyező iránynak nevezünk.

A képen egy atomóra részletei láthatók a Physikalisch-Technische Bundesanstalt (PTB) időlaboratóriumában (Kép: Getty Images/Julian Stratenschulte)

Mikor és mivel kezdtük mérni az időt?

Arról már komoly vita folyik, hogy hol, ki és mikor találta fel és készítette el az első napórát. Ott van példaként a Stonehenge és más neolitikus építmények, amelyekről most már tudjuk, hogy időmérőként is szolgáltak: a Napot használták az idő meghatározására. Más tudósok szerint az ókori egyiptomiak már legalább 3500 évvel ezelőtt kifejlesztették a napórát. Az első mechanikus órákkal kapcsolatban már nincs ekkora egyet nem értés,

a legkorábbi időmérő eszközt időszámításunk szerint 725 körül alkották meg Kínában.

Ezt folyamatosan tovább fejlesztették, így jutottunk el a fogaskerekekkel és súlyokkal működő órákhoz 1270-1300 körül. Ezek a találmányok megalapozták a modern óratervezést, amelyet még az ősrégi napórák inspiráltak. Emiatt mozognak abba az irányba a modern órák mutatói, amerre annak idején a napórák mozgó árnyékokat vetettek. Ha a napórákat a déli féltekén találták volna fel, minden mutató az ellenkező irányba tartana.

Miért van szükség atomórákra?

A tudósok közben kiderítették, hogy a Föld forgásidejéhez kötött időmérés nem is annyira megbízható. Azaz nekünk, átlagembereknek tökéletesen megfelel, de a pontos számításokat végző tudósoknak nem. A Föld tengely körüli forgása százévenként 1,4 milliszekundummal csökken, a tektonikus lemezek mozgása pedig még ezt is összezavarhatja egy kicsit. Ezért már 1945-ben felmerült az atomóra ötlete,

hiszen igazán pontos időmérés nélkül nem működnének a GPS rendszerek, de a hosszmérés sem.

1949-ben az Amerikai Szabványügyi Hivatal építette meg az elsőt az ammóniagáz részecskéinek rezgését felhasználva. Az első, cézium-133 atommal működő órát 1955-ben készítette el Louis Essen Angliában a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban. Csak ezek után fogadták el nemzetközi egyetértéssel az atomórák által előállított másodpercet is.

Merre halad az idő?

Addig rendben van, hogy a múltból tartunk a jövő felé, de ha ezt le kéne rajzolni, hogyan csinálnánk? Azok az emberek, akik balról jobbra haladva tanulnak írni és olvasni, az időt úgy képzelik maguk elé, mint egy vonalat, amiben középen van a nulla, a jelen, balra a múlt és jobbra a jövő.

Ám azon népek tagjai, akik a másik irányba, esetleg felülről lefelé haladva olvasnak, az időt is ennek megfelelően rendezik.

A függőlegesen író mandarin kínaiak szerint például az idő is egy függőleges egyenesen értelmezhető. Az időt tehát, ami olyan megfoghatatlan, hogy talán nem is létezik, másodpercekbe szorítjuk és irányokat adunk neki, hol az olvasási szokásainkat, hol a Nap vándorlását véve alapul. A pillanatok pedig közben kicsúsznak a kezeink közül.

Kivéve, ha vidéken vagyunk, ahol az idő is lelassul

Kiemelt kép: Beata Zawrzel/NurPhoto via Getty Images