Rosalie Ida Blun 1849-ben, Isidor Straus pedig 1845-ben született Németországban. Mindketten gyerekek voltak, amikor családjukkal együtt az Egyesült Államokba emigráltak. Később itt ismerkedtek meg egymással – 1871-ben köttetett házasságukból hét gyermek született.
Kapcsolatuk mindig is példaértékű volt. Dédunokájuk, Paul Kurzman szerint szorosabb kötelék fűzte őket egymáshoz, mint egy átlagos párt. Amikor Isidor üzleti úton volt, egyetlen nap sem telt el közöttük levélváltás nélkül. Bárhol is jártak közösen, mindig kézen fogva jelentek meg, és gyakran nyilvánosan sem féltek csókot váltatni vagy ölelkezni, ami különösen szokatlannak bizonyult a felsőbb körökben.
A Straus család meglehetősen gazdag volt. Isidor New York állam kongresszusi képviselőjeként tevékenykedett, rendszeresen jótékonykodott, testvérével, Nathannal pedig közösen birtokolta a napjainkban is népszerű Macy’s áruházláncot.
Ida és Isidor 1912. április 10-én az angliai Southhampton kikötőjében várták az elsüllyeszthetetlennek hitt luxus óceánjáró indulását. A házaspár egykori hazájukból, Németországból érkezett szobalányukkal, Ellen Birddel, valamint inasukkal, John Farthinggal, hogy együtt induljanak vissza az Egyesült Államokba. Eredetileg egy németországi komppal utaztak volna, ám érdeklődésüket felkellette a Titanic híre, ezért úgy döntöttek, hogy Anglia felé veszik az irányt, és a luxus gőzhajóra váltanak jegyet.
Életükkel fizettek a szerelemért és becsületért
A hajóóriás méreteiben egy 11 emeletes épületnek felelt meg, így nem túlzás, hogy korának legnagyobb óceánjárójaként emlegették. Felépítéséből kiindulva elpusztíthatatlannak hitték – ám négy nappal az indulás után, 1912. április 14-én a Titanic jéghegynek ütközött. A hajót másnap hajnalra végleg elnyelte a jeges Atlanti-óceán – 2200 utasból mindössze 700-an élték túl a tragédiát.
Ida Straus szobalánya, Ellen Bird is a túlélők között volt, és részletesen beszámolt az utolsó pillanatokról. Ida és Isidor számára a fedélzetre érve vált világossá, hogy csak nőket és gyerekeket engednek a mentőcsónakokba. Az egyik hajótiszt azonban felismerte Isidort, és tudván, hogy vagyonos ember, számára is felajánlott egy mentőcsónakot.
„Nem. Amíg nem látom, hogy ezen a hajón minden nő és gyermek mentőcsónakokban van, én magam nem szállok be”
– idézte dédnagyapja szavait Paul Kurzman a 201 Magazine interjújában. Ida viszont nem volt hajlandó a férje nélkül menekülni, és kipattant a csónakból. „Együtt éltük le az életünket, együtt fogunk meghalni is. Egy ilyen hosszú és csodálatos házasság után nem hagyhatjuk el egymást” – mondta. A szívfacsaró pillanatot James Cameron is megörökítette a Titanic egyik (végül kivágott) jelenetében.
Mielőtt elsodorta volna őket egy hatalmas hullám, Ida odaadta szőrmebundáját a szobalánynak, mondván, erre már nem lesz szüksége. „Kérem, vegye ezt fel. Majd melegen tartja a csónakban, amíg megérkezik a mentősereg” – mondta. A kabátot hálából Ellen Bird később megpróbálta visszajuttatni a Straus családnak, ám a házaspár gyerekei ezt visszautasították, mondván, édesanyjuk a bundát ajándéknak szánta, és azt szeretnék, ha így őrizné meg az emlékét.
Kapcsolódó: Csillagászati áron kelt el, megható története van a Titanic-relikviának
Pár perccel később egy hatalmas hullám csapott le a hajó bal oldalára. Ellen Bird végignézte, amint az idős házaspár egymásba kapaszkodik, majd az óceánba sodródik – ekkor látta őket utoljára inasukkal, John Farthinggal együtt, aki szintén odaveszett a tragédiában.
Isidor és Ida Straus (Fotó: Getty Images)
Isidor holttestét hetekkel később találta meg egy kanadai kutatóegység. Órazsebéből egy aranymedál bukkant elő, amelyen a házaspár gravírozott kezdőbetűi voltak láthatóak. A medál belsejében két gyermekük fényképe kapott helyet. „A zár szoros volt, így a fotókat nem tudta megrongálni a sós víz. Az egyik kép legidősebb fiukról, Jesse-ről, a másik pedig legidősebb lányukról, Sarah-ról készült. Ő volt a nagymamám” – mesélte Kurzman.
Ida holttestét sosem találták meg.
A Straus család ezért jelképesen egy urnányi, Atlanti-óceánból mért tengervizet temetett Isidor mellé a New York-i Woodlawn temetőben.
Életük és haláluk nyomot hagyott a világban
Isidor jól ismert, befolyásos személyiség volt, így történetükkel az akkori sajtó is kiemelten foglalkozott – az önzetlenség, az emberség és a házastársi szeretet kiemelkedő példájaként emlegették őket. Szerelmük és végzetük megannyi alkotót, írót és rendezőt megihletett az évek során: többek között az 1953-as Titanic, az 1958-as A Titanic éjszakája (A Night to Remember), a Titanic című musical, June Hall McCash A Titanic Love Story: Ida and Isidor Straus című könyve, valamint James Cameron 1997-es szuperprodukciója is megemlékezik róluk. Sőt, alakjukból egy népszerű jiddis népdal is született.
A híres Titanic-jelenet (2:53), melyben Ida és Isidor filmbeli alakja feltűnik:
New Yorkban több emlékhelyet állítottak a házaspár tiszteletére, és egy parkot is elneveztek róluk Manhattanben. A park közepén lévő szobor egy gyászoló nőalakot ábrázol – szimbolikusan Idára utalva – az alábbi felirattal: „Kedvesek és szeretetre méltók voltak életükben, és halálukban sem váltak el.”
A sors könyörtelen fintora, hogy ükunokájuk, Wendy Rush az OceanGate vezérigazgatója, Stockon Rush özvegye. A férfi egyike volt azon öt utasnak, akik életüket vesztették 2023-ban, miután a Titan nevű merülőhajóval a Titanic roncsaihoz indultak. A felrobbant jármű maradványait az egykori óceánjáró orrától mintegy 1600 méterre találták meg.
Kapcsolódó: A Titanic roncsa el fog tűnni
Kiemelt kép: Titanic (Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
