Akovács Éva
A mese funkciója mindenhol ugyanaz, Alaszkában, Párizsban és Dunakeszin – egy szívmelengető, elgondolkodtató, kicsit borzongató történet, miközben anya, apa közel van, lehet szuszogni, kérdezni, beszélni és mellébeszélni, s elmondani mindazt, amit világos nappal nem akaródzik említeni. Kérdezni és válaszokat kapni, új szavakat tanulni, és apa nyakába bújva elaludni. A mesélés fontosságát nem lehet elégé hangsúlyozni, és […]
Először csak jelmezek készültek, királylány, hercegnő, aztána nyolcvanas évek végén, hála a Burda térképszerű mellékleteinek, kamaszként igazán menő dolgokat kaptunk. A varrótudománya sosem avult el, aki megtanulja, annak mindig menni fog felhajtani, bevenni, átalakítani. Majd sok éven át nem kellett a varrógép, hiszen a rendszerváltás után megérkeztek hozzánk is az olcsóbb, könnyen beszerezhető ruhák; ki […]
Gyerekkorom kedvenc mesekönyveiben, és a kamaszéveimben nagy mennyiségben fogyasztott delfinesekben, a csíkosokban és pöttyösökben szinte soha nem esett szó válásról. Az Álarcosbál, a Születésnap, A francia kislány… egyik sem olyan történet, amelyben a szülők szétmennek. Veszteségek, bánat persze van, olyan is, hogy valakit egy szülő nevel, de hogy egy gyerek végignézze, hogy apa elköltözik, és […]
Mikor érezte magát utoljára igazán szépnek? Olyan megállíthatatlanul, győztesen magabiztosan, egyértelműen szépnek? Megnyugtató, ha a válasz nem egy sok évvel ezelőtti emlék. Nézem a gyerekem, miközben elégedetten szemléli magát a tükörben, egészen közelről, aprólékosan tanulmányozva a szeme színét, pilláit és babásan szeplős arcát, majd távolabb lépve ellenőrzi, hogy libben a haja, milyen a mosolya, és […]
