Dragomán György
Dragomán György: Kicsi kori paprikás krumpli, kerülőutakon
Középhosszú lére eresztve, a krumplikat villával kicsit megtörve szerettem enni, ha volt, akkor friss kenyérrel, ha nem, akkor pirítottal, és ha került tejföl, akkor azt is kértem bele, ha nem, akkor nem hiányzott, úgyis a krumpli kicsit torokkaparósan keményítős, sós-paprikás laktatóssága volt a lényeg, és az, hogy gyorsan túl lehetett lenni az ebéden, mehettem olvasni […]
Ünnepi kacsazsíros-rozmaringos tepsis krumpli pár ravasz trükkel
Erre Heston Blumenthalnak van egy gyönyörűen bonyolult és ízletes receptje, amelyben élvezettel magyarázza, hogy a krumpli attól ropogós, ha a felszínén mikroszkopikus egyenetlenségek keletkeznek, amiket aztán sütéskor bevon a zsír, úgyhogy a krumplimorzsák olyan ropogósra sülnek, mintha zsemlemorzsába forgattuk volna mindegyiket. Sokat kísérleteztem én magam is az ideális módszerrel, aztán arra jutottam, hogy a megoldás […]
Dragomán György: A druidák spagettije, vagyis pasta alla Norma
Milyen szép is lenne egyszer a Normafánál piknikezve pasta alla Normát főzni vagy enni, kézenfekvő ötlet, hiszen a Normafa is és ez a szicíliai paradicsomos-padlizsános tésztaszósz is a Bellini-operáról kapta a nevét – ezt gondolom minden alkalommal, amikor ehhez az ételhez készülődve előveszem a padlizsánokat. Nem kell sok, négy személyre két kisebb darab, ha lehet, […]
Dragomán György: Szilvás-rozmaringos-kardamomos-olívás kalács-foccaccia
Először is kimagoztam a szilvákat, mert egy egyszerű szilvás piskótát akartam, olyat, amilyet nagymamám is csinált néha. Ezt ott rontottam el, hogy szokás szerint kézzel akartam szétválasztani a tojást, de rászorítottam, és összekeveredett a fehérje a sárgájával, úgyhogy a piskótának lőttek. Nem baj, akkor sütök belőle vajas-fahéjas kalácsot. Ezt ott rontottam el, hogy előző nap […]
Dragomán György: Fűszeres paradicsomlé
Azóta nem iszom paradicsomlevet repülőn, amióta kilenc éve, a Budapest-Berlin-New York járaton, nem sokkal a berlini átszállás előtt, sikerült valahogy olyan ügyetlenül erősen kézbe fogni a megzellersózott-borsozott és felkevert paradicsomlevet, hogy a kis műanyag pohár kettétört a kezemben, a tartalma pedig mind az utolsó cseppig az ölembe ömlött. Szerencsém volt, mert gondos feleségem, mintha a […]
Dragomán György: Tépett kacsás muszaka
Egyszer egy szép késő nyári napon úgy esett, hogy megtaláltam az utolsó adag konfitált kacsacombot a mélyhűtőben, és pont maradt előző napról egy kis ájult imám (aki még nem tudná: török töltött sült padlizsán, írtam már róla egyszer itt), és a kettőből olyan szép vacsora kerekedett, hogy megtanultam, a kacsacomb remekül illik a padlizsánhoz. Ekkor […]
Dragomán György: Kenyér, sajt, gyümölcs, mag
Egész évben gyakori reggelim a kenyér, sajt, gyümölcs, olajos mag négyesfogat. Nem kell sok belőle: egy szelet kenyér, egy szelet sajt, egy félkörtényi gyümölcs, két-három dióbélnyi mag, de ha jól választom és kombinálom az alapanyagokat, olyan ízélményt ajándékozok magamnak, amely minden falatnál egy-egy újabb örömteli rácsodálkozást ad a különböző ízekre, textúrákra, zamat- és aromaharmóniákra, úgyhogy […]
Dragomán György: Életem sonkái
Sonkát főzök, vagyis nem főzöm, hanem sütöm, illetve párolom. Vaslábosban, fedő alatt, a sütőben, lassan és türelmesen, négy órát, száznegyvenöt fokon, úgy, hogy előtte egy napig kétszer váltott vízben áztattam, gondosan megtörölgettem, aztán bevagdostam a bőrét, megtűzdeltem jó sok szegfűszeggel, és két jó ujjnyi narancslét öntöttem alá a legnagyobb vaslábos aljára, és még egy fél […]
Dragomán György: Vérnarancsos, gyömbéres, répás céklaleves
Szeretem ezt a levest, mert a narancslé megemeli és felfényesíti a cékla ízét, kiűzi belőle a földíz maradékát, könnyít rajta, a répa tartást ad neki, a gyömbér pedig ravasz erőt. Ragyogó, szinte cseresznyepiros leves az eredmény, egyszerre könnyű és tartalmas. Három kisebb cékla kell hozzá (azt akartam írni, öklömnyi, de hát nekem kis öklöm van), […]