Grecsó Krisztián
Amit magam megfőzök egy óra alatt, az a lányom segítségével minimum másfél, de inkább két óra. Szóval, ha sietek, és mindig sietek, ez az életem alapja, hogy el vagyok késve, nehéz mustármaggal golfozni, répakockákat libasorba sorakoztatni és befonni a kelkáposztaszálakat fonatba, mert a türelmem meglepően fürgén kopni kezd. De muszáj komolyan vennem a saját mondataimat, […]
Ha töményebb macsó öntudat buzogna bennem, ezt biztosan rossznéven vettem volna, de őszintén szólva mosolyogtam, és megint csak az futott át rajtam, átmeneti korban élünk – az apaszerep változóban van. Még benne vagyunk a sűrűjében, ki tudja, mi forrja ki magát, töméntelen kényes kérdés és baljós lehetőség van, de a folyamat, úgy tűnik, visszafordíthatatlan. Aztán […]
Anna évekig próbálja majd visszaidézni, miért tétovázott. Átkozza a percet, amikor késve takarja az arcát, az alakját, már megy le a nap, bukik le a feldolgozóüzem elosztómalmai mögött, ha jól belegondol, lánynak már nem is illett volna akkor, ott nyáriasan sétálni, és van rongyos kendő elég, óvatosabbnak kell lenni. Másfelől még marta a bőrét a […]
A lányunkban bezzeg, mondhatnám, de nem „bezzeg”, magától működik a kétkedés, nem hozzánk képest valamilyen. Sokat lamentál a világon, a rendszeren, és még semmilyen gát nincs benne, hogy ne mondja el, mi bántja vagy érdekli, mit nem ért. Őszinte csodálkozás volt égkék szemében, amikor Békéscsabán, Péter barátoméknál megkínálták Kata lányuk maradék menzai levesével. Nem háborgott, […]
