Koronczay Lilla
Rudolf Péter: A szakmám segít kideríteni, ki vagyok
Iránytű és abroncs Szüleim pedagógusok. Ízig-vérig, máig. Ez lehet örökös megfelelni akarásom pszichés háttere. Némileg összezavarja ezt a jógyerek-attitűdöt, hogy felmenőim között viszont bohém színész sviháktól a profi futballistáig, sramlizenésztől a császári és királyi trombitásig elég színes a felhozatal. Szóval folyamatos harc az életem. A szakmám segít kideríteni, ki vagyok. Szüleim iránytűként és abroncsként állnak […]
New York, New York… – Akár egy forgószínpad
A repülőtérről érkező vonat pont Manhattan szívében tesz le. Felemelem a fejem, és ott tornyosul előttem az amerikai álmot önmagában megtestesítő Empire State Building, csak King Kong hiányzik a tetejéről. Ez volt New York első felhőkarcolója, amely 1931-ben, a világválság alatt készült el, és háromszáznyolcvanegy méteres szédítő magasságával máig az ember korlátlan kreativitását hirdeti. Csillogva, […]
Hogyan lettem? – Gálvölgyi János
Gesztenye és ostya A vasárnapi mise volt az első színházi élményem. Nagyanyám hétéves koromban elvitt magával a templomba, és csak ámultam, milyen gyönyörűek a „jelmezek” a papon meg a ministránsfiúkon. Én is szerettem volna ott állni közöttük, hogy minden szem rám szegeződjön. Amikor végre ministránsfiú lettem, azt gondoltam, amikor kimegyek a templomból, mindenki engem fog […]
Hajdu Szabolcs: Egymagam semmi sem vagyok
Miből szakítottalak ki éppen? Forgatásról rohansz? Igen, de ezt a filmet nem én rendezem. Most, hogy kérded, nekem is furcsa, de az utóbbi időben elég sokat játszom más alkotásaiban, jelenleg például Sós Bálint első filmjében, az a címe: Minden rendben. Bálint nagyon szimpatikusan dolgozik, pontosan instruál, ki meri mondani a dolgokat, teljesen rá tudom bízni […]
Új szelek a divatvilágba – A 80-as évek magyar modelljei
A bő volt a divat, minél nagyobb, annál jobb, lógtak rajtunk a kitömött vállú pulóverek és blézerek, mint Meg Ryanen a Harry és Sally című filmben. És akkor az aerobikőrület lábhoz tapadós nadrágjairól meg a fiúk neonszínekben pompázó suhogós melegítőjéről még nem is beszéltem. Harsány make-up, a Nyugat mindenáron való követése – ez volt a […]
Remény a város peremén
Ózd, Hétes-telep. Számtalan cikk jelent meg róla az utóbbi időben, most mégis szíven üt, amit látok. Kóbor kutyák, nyakig érő sár, az egykori munkáslakások teteje megrogyva, a falakról hámlik a vakolat. Csatornázás nincs, két közkútról hordják a vizet a helyiek. Háromszázötven ember, ebből kétszáz gyerek. Bódis Kriszta író, pszichológus, a Van Helyed Alapítvány vezetője a […]
Scherer Péter – Hogyan lettem?
Először a színpadon Ötödik osztályban a magyartanárom kezembe nyomott egy prózát Karinthy Frigyestől, Földrajzóra 2852-ben volt a címe. „Neked olyan huncut szemed van – tette hozzá –, olvasd el, és ha megtetszik, elmondhatod az iskolai Ki mit tud?-on.” Hát én ezzel a novellával nemcsak az iskolai, hanem a városi tehetségkutatót is megnyertem. Ott álltam, mint […]
Bocsáss meg, és lépj tovább!
Szeretjük azt hinni, hogy a megbocsátás a gyengeség jele, holott épp ellenkezőleg. Óriási bátorságra vall, ha valaki mer szembesülni a bántódások nyomán feltoluló érzelmeivel, szembenézni azok esetleges igazságtartalmával, vagy eljutni odáig, hogy valójában a sértés nem róla, hanem a sértő félről szól. Hogy is mondja Edith Eva Eger amerikai pszichológus és holokauszt-túlélő? Azt, hogy mi […]