Miért akarok írni?” – szólt az első feladat még tanonckoromban. Az írás jelmezbe bújtatott szabadság. Néha szűk fűzőbe öltöztetett úri kisasszony illedelmes párbeszédnek álcázva, néha nyakkendős, kerek szemüveges, tényeket közlő angol úr, olykor pletykálkodó utcalány, máskor kivont kardú Riport lovag, igazságvadász. Mindenki jó valamelyikben, néhányan mindegyikben. Próbálgatni szerettem volna, megismerni a jelmeztárat, meglelni szólásnak, írásnak azt az alakját, melyben a legszabadabban megmutatkozhat, s adni tud. Hálás vagyok, hogy a Nők Lapja, a gyakornoki idő után otthont, alkotói teret adott és azóta is e nagy múltú „család” aktív tagja lehetek. A Centralos évek során abban a megtiszteltetésben részesülhetek, hogy az írásaim megjelennek a Nők Lapjában és a Nők Lapja Pszichében.