Schäffer Erzsébet
Ah, boldogság… Illúzió vagy fogható valóság? – Schäffer Erzsébet életmeséje
A cinke segített. Biztosan ismerik azt az édes türelmetlenségét. Amikor tipeg-topog az orgona ágán, ide-oda forgatja a fejét, közben lekottázhatatlan, gyönyörű hangokat hallat. Boldog révületben nézed, fogod a szemeddel, tartanád, marasztalnád, még, még… csak egy kicsit maradj még, de hirtelen huss, elrepül… Mint az a megfoghatatlan, összetett, mégis végtelenül egyszerű érzés, amit az örökkön sóvárgó ember boldogságnak próbál nevezni.
Sigmond Júlia és a tehénkék – Élettörténet
Ahogy ismerem, nem fog megharagudni, hogy a tehénkéket tettem a neve mellé. Pedig tehettem volna a könyveit, a bátorságát, eszperantista sikereit, nyolcvannyolc évének naponta megismétlődő kalandjait, hol Kolozsvárott, hol egy kis olasz faluban, ahová pontosan nyolcvanévesen érkezett feleségnek. Sigmond Júliáról mesélni is öröm. Egy találkozás vele, az meg felér egy vitaminkúrával. Schäffer Erzsébet írása.
Élettörténet: Gyöngyi, a virágkötő szirmokba szőtt karácsonya
Van Debrecenben egy csöndes utca, benne egy csöndes ház. Ott egész évben karácsony van. Szirmok és koszorúk, manók, parányi lények és kétszázhúsz angyal őrzi az Ünnepet s az Ünneppel a Titkot. Nem számoltam meg mind a kétszázhúsz angyalkát, de Sándorné Fehér Gyöngyi, a virágkötő közelről ismeri és számon tartja valamennyit. Schäffer Erzsébet írása.
Barátokat gyűjtök, meg pillanatokat… – Közeli Díner Tamással
Nem lepődtem meg azon az otthonos mozdulaton, ahogyan kitárta előttem a Lukács fürdő parkjába vezető vaskaput. S azon sem, hogy fotógalériáját este nyolckor is kinyitja. Bárkinek. De azon azért meghökkentem, hogy este a platánok árnyékából még egyre csak érkeztek a látogatók. Volt, aki fürdőköpenyben lépett át, egyenesen az uszodából. Schäffer Erzsébet interjúja.
