Szegő András
Kilencven év – A beszélgetőtárs: Vitray Tamás
Engem egészen megdöbbentettek az utóbbi időkben, immár kilencvenéves korod felé készült kis magánvideóid, amelyek olyan kérdéseket feszegetnek, mint hogy egyáltalán meddig érvényes az ember, meddig kell helytállni, illetve meddig élhetünk úgy, hogy életkorunknak nem engedünk befolyást. Miért foglalkoztatnak most téged ezek a kérdések? Én nem vettem észre, hogy mostanában komolyan kezdenék ezekkel foglalkozni. Miközben meg […]
Ajándék az élettől – Benedek Miklós és Szacsvay László
Már bocsánat, de ez a két alak hogyan is került ide? Hogyan sodródott egymás mellé, hogyan alkottak olyan tökéletes kettőst, amely évtizedek óta szárnyal, ragyog, elbűvöl, lenyűgöz, szórakoztat? Színpadra termettek, szerepek hozták létre őket, csodás alakításokra születtek. Szerep, élet, játék, átlényegülés bensőséges, szívet megtöltő csendes csodájára. Azon mesés párosok egyikét alkotják, mint amilyen Stan és […]
Szegő András: Távolból csodálom
Igazgatók díszbeszédei, osztályfőnökök figyelemfelkeltő szónoklatai, hogy eddig lehettünk lusta disznók, de idéntől vége a lógásnak, szélhámoskodásnak, mert az életnek tanulunk, és az közeledik, mint a sebesvonat, majd valamelyik stréber osztálytársunk lángoló szavakkal elmondja Ady Üzenet egykori iskolámba című valóban zseniális versét, és mi akkor még nem értünk belőle semmit. Az iskolakezdés formális, ünnepélyes, szertartásos része. […]
Stohl András a lányáról, Stohl Lucáról – „Nagyon jó barátok vagyunkˮ
Évekkel ezelőtt egyszer azt mondtad, szerencse, hogy Luca fikarcnyit sem örökölt a természetedből. Míg te heves vagy, meggondolatlan, szenvedélyes, mindenbe belevágsz, folyton önmagadat keresed, és csapongsz a színház, a film, az ezerféle tévés szereplés között, nem beszélve kalandos magánéleted, szenvedélyeid labirintusáról, addig Luca racionális, meggondolt, céltudatos, és a tánc maximálisan leköti. Ehhez képest meglepetten értesültem […]
Molnár Piroska: „Nem mindig a látványos siker a siker”
A Facebook-oldaladon látok két gyönyörű fotót. Az egyiken egy kacér, sugárzóan fiatal nő, aki hetyke bájjal néz szembe a jövővel, a másikon pedig egy bölcs, az életbe beletörődő, sorsát elfogadó asszony… Hatalmas életút, hatalmas drámák, robusztus sikerek, nekiveselkedések… Igen. Valaha fiatal, kihívó voltam, most pedig betöltöm a hetvenhetet októberben, úgyhogy ez a két kép reálisan […]
7 nap: Kovács Kati
1965. nyár eleje. Mi mindent tudtam, és mindent nem Vettem magamnak a bátorságot, és elindultam szülővárosomban, Egerben a Ki Mit Tud?-on. Előtte orvosi asszisztensként egyszer már beadtam egy injekciót az egyik betegnek, utána szerencsére csak én lettem rosszul, és nem a páciens, ezzel bizonyítottam önmagam előtt, hogy halált megvető bátorságra vagyok képes, és ez merszet […]
7 nap: Hernádi Judit
1972. 03. 24. Igazolatlan órák Kirúgtak az ország összes középiskolájából. Előző napra gyűlt össze a kritikus harminchatodik igazolatlan órám, de mivel éppen a hiányzásom miatt nem tudtak fegyelmi eljárást foganatosítani velem szemben, meg kellett várni a következő napot, amikor éppen betévedtem az iskolába, és akkor gyorsan fülön csíptek. Az akkori rendelet szerint menten ki kellett […]
Többször újrakezdte az életét – Balázsovits Lajos
Lényében, életében, személyiségében van valami nem e világi tünemény, valami valószínűtlen, mintha csak Krúdy álmodta volna meg, legszebb regényeinek egyikéből lépett volna ki közénk, és lenne részese életünknek, ábrándjainknak, betöltve ezt az abszurd-szürreális- pokoli-tündéri ábrándvilágot, elmúlt közel nyolc évtizedünket, vaskosságával, álomszerűségével. Volt a kor hőse, volt egy színésznemzedék ikonja, nők ideálja, drámák főszereplője és visszahúzódó […]