V. Kulcsár Ildikó
V. Kulcsár Ildikó
újságíró
Bölcsészdiplomás, gyeses kismamaként, az „utcáról” vettek fel a Nők Lapjához, mert „sem utódja, sem boldog őse nem vagyok…”, és én ma is örömmel, izgalommal írom a magamét abban a reményben, hogy az írásaimmal sokaknak segíthetek, íróként, újságíróként.
Nem pizsamaparti!
A Pocakban sűrű az élet, pedig kevesen vagyunk a vicces nevű, kedves kisboltban. Csupa nő, maszkban, kesztyűben, férfit nem látok. Tisztes távolságra állunk egymástól, de azért eszmét cserélünk a kenyerek eltarthatóságáról, mintha régi barátnők lennénk. Csak egy negyvenes anyuka áll némán, hosszú kabátja alól rózsaszín pizsamanadrág villan elő. Nem szól senkihez, de egy ismerős eladónőnek […]
V. Kulcsár Ildikó2 perc
Csalódás újratöltve. Miért jó nekünk, ha néha kipukkad életünk lufija?
Aki épp most érzi úgy, hogy vége a világnak, mert mást várt a szerelmétől, a barátjától vagy a munkahelyétől, biztosan nem hiszi el, hogy csalódásokra éppúgy szükségünk van, mint sikerekre. Vagy ez csak léleksimogató vigasz, hogy tovább tudjunk élni, ha elvesztek az illúziók? V. Kulcsár Ildikó írása.
V. Kulcsár Ildikó8 perc
Miért vágyunk csodákra?
Ha van elegendő pénz és hatalom, nincs szükség csodákra, vélekednek sokan. Csakhogy fura az ember, nemcsak akkor fontosak számára a varázslatos élmények, például egy hétköznapokból kiragyogó karácsonyeste, ha szegény, hanem akkor is, ha a külvilág szemében irigylésre méltóan megvan mindene. V. Kulcsár Ildikó írása.
V. Kulcsár Ildikó7 perc
Lassíts!
Pocakos hóembert építünk nagy répaorral, aszaltszilva-szemmel, faágból készített, vigyori szájjal, kopott fazékkalappal a fehér ruhába öltözött, kicsi kertünkben, aztán hógolyózunk a ház előtt, rengeteget nevetünk, mintha kiszakadnék térből és időből. Csakhogy a hároméves unokám sem akar kiszakadni a téli varázslatból, esze ágában sincs hazamenni. Pedig ha összeírnám, mit nem intéztem el kilenctől tizenkettőig, kétségbeesnék a […]
V. Kulcsár Ildikó2 perc