V. Kulcsár Ildikó
Biztos, hogy kell a sok különóra a gyerekeknek?
Angol, német, spanyol, zongora, gitár, úszás, lovaglás, dzsesszbalett. A különórák kapcsán ritkán ejtünk szót arról, mennyit bírnak a sok „jóból” a gyerekek. Hasznunkra válnak-e az iskolán kívüli tevékenységek, és normális-e, ha már az óvodások szülei azon tépelődnek, felveszik-e majd egyetemre a csemetéjüket? V. Kulcsár Ildikó írása.
Idegenben idegenként? A kulturális sokk és ami mögötte van
Van, ahol már régóta ismerik a kulturális sokk állapotát, amikor idegen, távoli országokba utaztak, vagy ott dolgoztak. Minket sokáig távol tartottak e lehetőségektől, ám az utóbbi évtizedekben szabadon utazhatunk, és rengetegen vállalnak munkát külföldön. Így mi is átélhetjük a csodálkozásból, elragadtatásból, elutasításból, bizonytalanságból és jó esetben elfogadásból szőtt különös állapotot. V. Kulcsár Ildikó írása.
Van-e becsülete a láthatatlan munkának?
Finom az ebéd, ragyog a konyha meg a nappali, a gyerek szülői segítséggel megtanulja a másnapra feladott nehéz verset, közben „kivasalódnak” az ingek, pólók, nadrágok, és a mosógép is dolgozik. Csakhogy ezeket a csodákat nem egy tündér viszi véghez, hanem a család valamelyik tagja! Csöndesen, háttérben, láthatatlanul. Fizetség nélkül.
„Csak végtelenül szeretem a gyerekeket” – Barnáné Szőke Zsuzsa óvónő élettörténete
Oly sok szülő panaszkodik tanárokra, tanítókra, iskolákra, óvodákra, hogy valódi felüdülés egy olyan olvasói levél, amelyben elragadtatva írnak egy óvónőről. S ha a fiatal anyukák és apukák rendhagyó pedagógusnapi kitüntetést is adnak Barnáné Szőke Zsuzsannának, akkor érdemes megtudnunk, mi a titka! V. Kulcsár Ildikó írása.