V. Kulcsár Ildikó
Mester Attila: Köszönöm neked, leukémia!
A diákjai megszavazták, hogy Mester Attila, a népszerű „Mesti” érdemli meg az Oscar-díjas tanár címet, kapott egy szobrocskát is. Feltételeztem, hogy Attila önértékelésének jót tett e megtisztelő elismerés, majd ámulva olvastam a MesTerápia című könyvében, hogy csak néhány napig hitte el, megérdemli a tanítványai szeretetét, aztán éppolyan szorongva lépett a tantermekbe, mint korábban. Önbizalom-hiányos sikerember? […]
V. Kulcsár Ildikó: Egy férfi nem sírhat?
Amikor a Covid idején távmunkában dolgoztunk, gyakran kerestünk elő a férjemmel régi családi videókat, hogy a múltunkkal szórakoztassuk magunkat. Lehet, hogy ez sokak szerint nagymamáknak, nagypapáknak való elfoglaltság, pedig mi meglehetősen távol vagyunk a nagyszülők átlagos életkorától, hiszen a negyvenes éveink közepén járunk, csakhogy korán kezdtük a közös életet. Évfolyamtársak voltunk a főiskolán, másodéves korunkban […]
V. Kulcsár Ildikó: El a kezekkel a szerelemtől!
Ritkán fordul elő, hogy a beszélgetőpartnerem a találkozásunk első percében közli, mi legyen a róla szóló cikk címe, tehát meglepődöm, majd nevetni kell, hiszen ezúttal egy férfi olvasónk keresett meg, és lám, az erősebb (vagy sokkal gyengébb?) nem általában szeret irányítani. Aztán magam is javaslok öt-hat címet, mire Zoltán rám bízza a döntést, és bevallja, […]
Mi múlik rajtam? – A legjobb lelki vitaminok
Csurig tele a busz, mégis rengetegen igyekeznek felszállni az első ajtónál. Az utasok nem húzódnak beljebb, nagy a nyomakodás, lökdösődés, hat-hét ember – köztük fiatal anyuka, karján kétévesforma gyerekkel – nem jut fel a buszra. Egy fiatalember ötletére a lemaradók a középső ajtóhoz sietnek, de egy ellenőr útjukat állja, mert nem nyílik ki az ajtó. […]
V. Kulcsár Ildikó: Marci és a férfivá érlelő álomdzseki
Anya lelkesedett, közben a fiára tuszkolta az alig használt, szép és meleg Nike dzsekit. Csakhogy Marci ellenállt, közben aggódva nézett körül az iskola előterében, vajon ki látja ezt a számára kínos jelenetet. Sajnos sok osztálytársa igyekezett az öltöző felé – jól megbámulták a dzsekipróbát –, az osztályterem ajtajában Magdi néni, a negyedik bé tanítónője állt, […]
Szeretlek de… – Egy rugalmas hímsoviniszta
Rendes férjem van. Biztonságban vagyok mellette, figyel rám, szeret, felelősséget érez a gyerekeink iránt is, csakhogy túlteng benne a férfiöntudat. Szerencsére nincs híján humornak és önkritikának, hiszen jó néhány évvel ezelőtt olvasott egy cikket – emlékeim szerint épp a Nők Lapjában –, aminek hatására képes volt megkérdezni, „hímsoviniszta disznónak” tartom-e őt. Nem tartom annak, bár […]
Szomráky Béla: „Élni, lázadni, sokat tanulni és szeretni a szépet!”
Nagymaros parti sétánya, sárga, zöld, barna, vörös falevélpalástban, szemben méltóságteljesen magasodik a visegrádi fellegvár, ráérősen locsog a nyári ragyogástól megfáradt Duna. Ilyen szépet csak jókedvében alkothatott a teremtő, gondolom, aztán sietősre váltok, hiszen Szomráky Béla messziről integet, majd betessékel a házába. A sarokban óriási cserépkályha, a nagy nappali konyha felőli oldala csupa ablak, súlyos, tömör […]
Meghívom egy kávéra – „Mégis lesz anyukám?”
Könnyebbnek érzem magam, mert már nem ápolgatom, melengetem magamban a gyűlöletet, mondja Émi komolyan a találkozásunk első percében, majd a következő pillanatban ragyogó mosollyal mutatja a hat hónapos kisbabája fotóját. Én meg csak ámulok: ilyen gyors hangulati váltás? Amikor ezt szóvá teszem, nagyot sóhajt, aztán csöndesen felel: Ha egyszerre születik lányod és egy új édesanyád, […]