V. Kulcsár Ildikó
Búcsúzunk: Görgey Gábor
Választhat-e elegánsabb időpontot egy költő, egy sokoldalú irodalmár a távozásra, mint április tizenegyedikét, a költészet napját, József Attila születésnapját? Feltehetően nem, bár Görgey Gábor kapcsán nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a lényéből, viselkedéséből, kedvességéből, csibészes mosolyából, szarkasztikus humorából, a műveiből és nyilatkozataiból is elegancia áradt. Nem is oly rég, tavaly ősszel készíthettem vele az utolsó […]
„Zavarban vagyok, és végtelenül hálás” – 9 millió – a Nők Lapja olvasóitól
Decemberben jártunk először Mantler Hajnalka tűz pusztította portáján, Bakonytamásiban, akkor még nem volt háború. Természetesnek tűnt az út menti falvak nyugalma, ám most különleges érték a béke, és még szebbnek tűnik a napfényben fürdő dimbes-dombos bakonyi táj meg a falu egyszerű és gazdagabb házai. Nemcsak eleink idején, de ma is törékeny a biztonság, hiszen egyetlen […]
Meghívom egy kávéra – „A halált választottam, de az élet engem akart!”
– Zuhanás, a tested rongybaba, ájulásközeli állapot, csattanás. Én akartam, én terveltem ki, mégis iszonyat volt huszonegy évesen földet érni a harmadik emelet magasából – mondja csöndesen Edit, a nyugdíjas sebész. – Nemigen mondhattam el senkinek a történetemet, de most elmondom általad mindenkinek, hogy visszatartsam mindazokat, akiknek megfordul a fejében a tébolyult gondolat, hogy eldobják […]
Meghívom egy kávéra – A hazugság békés pocsolyája
– Nem kellene a gyerekeket becsapni! Pedig minden anya és apa részese annak az álszent játszmának, amelynek során elhitetik a lányaikkal, fiaikkal, hogy a hazugság bűn, és boldogabbak az őszinte kapcsolatok – mondja indulatosan a harminchárom éves Csenge, én pedig úgy ülök a kávézó kényelmetlen székén, mint a vádlottak padján – az összes szülő képviseletében. […]
„Közös művünk a mai harmónia” – Bordán Irén és lánya, Lili
Amikor felhívtalak benneteket, nevetve mondtátok, hogy négy női generáció van együtt a szentendrei házban. Ettől elolvadtam. Négy korszak, négy világ, mégis egy. Irén: Igen, ott volt a nyolcvanhét esztendős édesanyám, Lili, a lányom, Clio, a szépséges, boldog másfél éves unokám és én. Erő van e kvartettben. Különbözőség, folytonosság, gyökértől a legfiatalabb ágig… A kvartett élete […]
Tanuljunk válni! – Ágytól és asztaltól
Aki azt állítja, hogy békésen vált el, legalább akkorát hazudik, mintha azt mondaná, hogy a koncentrációs tábor jóságos orvosa kikúrálta az influenzáját. A válás a kapcsolat halála. Minél nagyobb a szerelem, annál csúnyább a vég. Látott már szép halált? (G. Ferencné budapesti tanítónő) A fővárosban két házasságkötésre jut egy válás. A bíróságok iszonyú erőfeszítéssel darálják […]
V. Kulcsár Ildikó: Hová rejtselek?
Esti imádság A háborús gyermekszobában „Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. (…) És reszketek, mint fiókmadár – Uram, a háborút parancsold vissza már!” (Móra Ferenc) Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről […]
Nyerj futóversenyt, láb nélkül! – Az integrált oktatás álma
Gyakran jutott eszembe a megosztott, régi Berlin, míg az integrált oktatásról gyűjtöttem információkat. Ugyanis ifjonc koromban gyorsan felfedeztem, két arca van: egy nappali és egy éjszakai. A nappali azt sugallta, minden tökéletes, közben nem voltak válaszok a kínos kérdésekre, aztán este, a sörözők mélyén ugyanazok meséltek ellentmondásokról, visszásságokról, fájdalmakról, akik a nappali idillt vetítették. S […]