A könyvesbolt számomra maga a mennyei manna – nemcsak azért, mert több tucat „szagmintát” vehetek, hanem mert imádok a könyvek között bolyongani, bele-bele olvasni, és persze egy újabb kinccsel távozni. Jól emlékszem, hogy általános ötödikben estem először könyv-szerelembe, Petőfi János vitéze volt a szívrabló. Emeletes ágyam tetején hatszor olvastam el egymás után, és amikor pihentetni kellett a fáradt szemeimet, az arcomon hevert a könyv, hogy a betűk mellett az illatát is magamba szívjam. Azóta kicsit rokonlélek lettem a Pom Pom meséiből ismert csokiőrült Gombóc Artúrral. Csakhogy nekem az édesség helyett a könyvek adják meg azt a boldogságot, amit a kék madárnak a csokoládé megannyi változata. Nem számít, hogy antikvárium vagy könyvesbolt polcai, vagy a saját nappalim könyvszekrényei ejtenek rabul, szeretem a könyveket, melyeknek illata, vagy szaga nélkül nem lenne meg az a titokzatos borzongás, ami a szaglószerveim keresztül invitál meg egy új utazásra.
Mert többször éreztem már csokoládé-vagy kávé illatot, de az is előfordult, hogy a tengerpartra „eveztem” a könyv illatának inspirációja révén.
Egy kísérlet során arra kérték az angol Wren Library látogatóit, hogy írják le, milyen illatú számukra a könyvtár. Az ott érezhető illatot néhányan fásnak írták le, míg 86 százalékuk füstösnek érezte, 71 százaléka földesnek, és alig kevesebb, mint a fele (41%) vanília illatot érzékelt, amely mind-mind bizonyos vegyianyagoknak köszönhető. A könyvtár dolgozói úgy vélik, hogy a könyvek az illatok közvetítésével is kommunikálnak a látogatókkal – hát nem gyönyörű?
Ohh, azok a gyerekkönyvek!
17 évig dolgoztam jó pár újságnál, magazinnál, és természetesen, ahogy megjött a nyomdából a lap, én azonnal szagmintát vettem. Ugyanezt teszem a könyvekkel, és sokszor úgy tűnik, nemcsak a gyerekeknek van jó illatuk, de a nekik szánt könyveknek is.
A keményfedelesek kicsit rejtőzködőbbek, nehezen nyílnak meg, de semmi esélyük, addig nyitogatom őket, míg meg nem mutatják teljes valójukat.
Bevallom, a költözések alkalmával – nem kevés van eddig mögöttünk – többször hagyta el a számat az a mondat, hogy: „kötözzetek le, ha a jövőben könyvet vennék!”, de mivel a férjem valójában még nagyobb könyvkedvelő, arra, hogy a házi könyvtárunk nem fog gyarapodni, semmi esély sincs.
Régi könyvek, új könyvek, örökölt könyvek, albumok, atlaszok, tankönyvek, vastagak vagy vékonyak – mindegyiknek meglehetősen sajátos szaga van, és a tudomány meg is magyarázza az aromák eredetét. Andy Brunning, egy cambridge-i kémiatanár sokáig tanulmányozta a régi és az új könyvek vegyi összetételét, és lenyűgöző eredményeit a Compound Interest internetes oldalon meg is osztotta. Az biztos, hogy alapvetően minden könyv sokféle papírból, kötőragasztóból és nyomdafestékből készül, a vegyületek egyedi kombinációja alkotja érdekes, egyedi illatát. „Összességében nincs túl sok kutatás az új könyvek illatát illetően, de azért néhány fontos dolog kiderült róluk az elmúlt években” – árulta el Andy Brunning. Ami az új könyveket illeti, bizonyos vegyületek, például a hidrogén-peroxid, amely egy fehérítőszer, is hozzájárul a könyv szokatlan szagához, sőt az is fura bukét eredményezhet, hogy sok papírt fapépből készítenek, ami megmagyarázza, hogy ezek az új könyvek miért olyan szagúak, mintha egy építési termékeket forgalmazó boltba tévednél be.
Micsoda kombináció!
A régi könyvek esetében a könyv minőségének romlásával, főleg a papírban olyan vegyületek keletkeznek, mint például az édes szagú toluol, a vanília illatú vanillin és a mandula illatú benzaldehid.
Tudtad, hogy régi könyvek sárgás színe a ligninnek köszönhető, amely egy olyan vegyi anyag, amelyet több mint 100 évvel ezelőtt használtak a papír előállításakor?
Tehát, az biztos, hogy a könyvek sok vegyszert tartalmaznak, így a szagolgatásuk sem annyira egészséges, de valószínű, hogy több ezer könyvet kellene „kiszagolni” ahhoz, hogy akár egy csekély egészségkárosító hatása is legyen. És az is biztos, hogy én nagyon nehezen tudnék leszokni erről az örömforrásról, de milyen jó, hogy erre senki nem is kötelez.
Forrás: Country Living, The Guardian, Kiemelt kép: Getty Images